A karácsonyt megelőző néhány hét, az úgynevezett adventi időszak különös hangsúllyal hívja fel a figyelmünket Jézus Krisztus visszatérésére. A mi Megváltónk, aki otthagyta a mennyei dicsőséget és karácsonykor emberré lett azért, hogy kiszabadítson minket a bűnből és a kárhozatból, mennybemenetelekor megígérte, hogy egyszer újra eljön, akkor már nagy hatalommal és dicsőséggel, hogy ítéletet tartson az emberiségen. Az embereket mindig izgatta, hogy mikor következik ez be, és hogyan megy majd végbe. A „mikor”-ra Jézus világos és határozott választ ad: „arról a napról és óráról senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül” (Mt 24,36). Nekünk tehát nem az a feladatunk, hogy találgassuk és számolgassuk Jézus Krisztus visszajövetelének idejét, hanem, hogy készüljünk a Vele való találkozásra!

Hogyan készüljünk? Az ő útmutatása szerint!
1. „Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék… a megélhetés gondjaitól” (Lk 21,34). A mai ember egyre inkább belesüpped a mindennapi tennivalóiba, gondjaiba, szomorúságába, nehézségeibe. Persze, hogy el kell végeznünk mindnyájunknak a napi munkánkat, és oda kell figyelni arra, ami éppen foglalkoztat. De Jézus itt arra figyelmeztet: ne nehezedjen el szívünk, ne süppedjünk bele a megélhetés gondjaiba, hanem engedjük, hogy ő felemeljen minket, és az ő igéjének a reflektorával előre is mutasson. Legyen időnk imádkozni, Bibliát olvasni, templomba menni. Ha a megélhetési vagy bármilyen más gond lefele húz bennünket, adjunk esélyt magunknak, hogy Isten Igéje felemeljen! Engedjük meg, hogy Krisztus szeretete magasba röpítsen minket!

2. „A ti béketűrésetek által nyeritek meg lelketeket” (Lk 21,19). Jézus, Péter és Jakab, vagyis mindenki, aki Krisztus visszajöveteléről ír az Újszövetségben, említenek egy szót, ahogyan kell várnunk őt: béketűréssel. Mit jelent a béketűrés? Rendkívül kifejező az a görög szó, ami itt áll a Bibliában. Betű szerint lefordítva azt jelenti: alatta maradni. Úgy, mint az oszlop a tető alatt. Ami alatta marad annak a tehernek, amit hordoz, ő tartja az egészet, aztán ha az épület romba dől, általában az oszlopok szokták túlélni az egészet. Amikor Jézus az ő visszajöveteléről beszél, erre kéri a benne hívőket: béketűrők legyenek. Ebben egyrészt benne van az állhatatosságnak, a kitartásnak a gondolata, másrészt benne van a szenvedések vállalásának a gondolata, hogy én azt is vállalom. Ott maradok, nem mozdulok, nem menekülök – állhatatosan, kitartóan várom az én Uramat.

3. „Krisztus… így állítja maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen” (Ef 5,27). Hogyan készüljünk? Ahogy a menyasszony készül a vőlegény elé: megőrzi a maga tisztaságát. Jézus használja ezt a képet, hogy a benne hívők az ő menyasszonya és ő a vőlegény, aki most egy időre elment messzire, de visszajön és magához veszi az ő menyasszonyát. A menyasszony megőrzi magát tisztán, és alig várja, hogy eljöjjön az a nap, amikor ismét együtt lehetnek. Nem kacérkodik a világgal, nem kacérkodik az éppen ügyeletes divatos istenekkel, bálványokkal. Vállalja Jézust, még ha emiatt megvetés és gyalázat illeti is. A világ utálja azt, aki őhozzá szorosan tartozik. A szerelmes menyasszony azonban ezt is vállalja, mert mindennél és mindenkinél fontosabb neki a vőlegényével való kapcsolat.
Szeretett Testvéreim! Isten segítsen minket, hogy meg tudjuk őrizni lelkünk tisztaságát Vőlegényünk, Jézus Krisztus számára. Az ő Szentlelke adjon nekünk erőt és bátorságot ahhoz, hogy béketűréssel várjuk őt, és ha szenvedést kell őérte vállalni, azt is vállaljuk. És vigyázzunk arra, hogy a mindennapi gondjaink miatt ne nehezedjen el szívünk, hanem örömmel és hálaadással éljük át ismételten Krisztus urunk megszületésének ünnepét.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden kedves olvasónak béketűréssel és reménységgel teli adventet és Istentől megáldott karácsonyi ünnepet!
Szeretettel,
Rákosi Jenő református lelkész-esperes

A nem keresztények is adventi lelkek

Mindnyájan adventi lelkek vagyunk. Tulajdonképpen két advent, várakozási idő volt és van: az első az üdvösség ígéretétől – kiűzés a paradicsomból (1Móz 3,15) – tartott az Úr Jézus eljöveteléig. Ez volt az Ószövetség adventje. A második advent-és ez napjainkban is tart, mi ebben élünk – a mennybemeneteltől tart a második eljövetelig. A hosszabb, niceai-konstantinápolyi Hiszekegyben valljuk: „Harmadnapra feltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsőségben, ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége.” Ilyen értelemben minden keresztény „adventi lélek”, várakozik. Az Úr Jézus meghagyása szerint éberen kell várakoznunk, mert „nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok” (Mt 24,42).
Szűkebb értelemben véve a nem keresztények is adventi lelkek, vagyis várakoznak és vágyakoznak arra, hogy a velük született boldogságvágy valahol és valamikor beteljesedjék. Aki nem hisz Istenben, az is vágyakozik, de nem tudja, hogy „magadért teremtettél bennünket és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned” (Szent Ágoston, Vallomások).

Mindenféle emberi várakozásfajtából van egy kicsi az adventben, de egyikkel sem azonos. A család várja a hazatérő édesapát, az állomáson izgalommal várjuk a vendéget, a gyerekek várják az ajándékot, jól végzett munka után várjuk a fizetést, a nyugdíjat, várjuk vágyaink, álmaink beteljesülését, valóra válását, szeretnénk megérni, hogy ebben az országban (városban) is nyugodtan, békében, egyetértésben, normálisan élhessünk, nyomorúság és félelem nélkül. Szinte minden élethelyzet magában hordozza a várakozást.

Türelmetlen kultúránkban igen nehézzé vált bármiféle várakozás. Türelmetlenül várjuk, hogy a piros lámpa zöldre váltson; keressük a könyvet, amelynek segítségével a leggyorsabban lehessen megtanulni egy nyelvet; keressük a leggyorsabb módszert a fogyásra. Túl lassúnak tűnik sokszor a számítógép is, még azt is nehéz kivárni, amíg a telefon tárcsázza a beírt számot, és amíg a másik oldalon a hívott fél fölveszi. Hogy ne is beszéljünk olyan várakozásokról, mint vonatállomáson a vonatra várni, hivatalokban a sorban állás, várni a nemi élettel a házasságig, várakozás egy hivatalos papír vagy a szerelő érkezésére.

Érvényes lehet ez a türelmetlenség az imára is: az imádságban sincs már türelmünk várakozni Isten válaszára, kérésünk teljesülésére, hanem föladjuk a várakozást, a reményt, és abbahagyjuk.
Ma talán egyre több embernél, egyre több helyzetben felismerhető az a magatartás, hogy mindent azonnal akar, és ha ezt nem kaphatja azonnal, akkor vagy ideges, dühös, vagy pedig inkább lemond róla. Az életünk, létünk meghatározó jellemzője a várakozás. Heidegger, a nagy német filozófus mély igazságot fogalmaz meg, amikor azt mondja, hogy az ember létezése „várakozó lét”. Megtanulni várni Isten munkálkodására, feltárulkozására saját életünkben, mások életében; megtanulni türelmesen várni, amíg Isten lassan kivezet egy fájdalmas, sötét mélypontról; egy-egy mélyen belénk ivódott bűnös szokásból; amíg lassan növekedik bennünk egy-egy erény. „Megtanulni virrasztani, megtanulni várni a hajnalt. Talán ezektől vagyunk emberek” – állapítja meg Henri Nouwen holland professzor, katolikus író. Simone Weil francia írónő pedig azt állítja: „A reményteli, türelmes várakozás a spirituális élet alapja.”
Jézus eljött már, és el fog jönni másodszor is a világ végén, de van egy harmadik eljövetele is, amit nap mint nap megtapasztalhatunk. Jön felénk embertársainkban, minden nap. „Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül egygyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,31–46).

Éppen ezért ami a várokozást illeti, nyilván nem semmittevésről, unalmas időtöltésről van szó, hanem arról, hogy épp ennek a hitbeli és mégis valós eseménynek a tudatában új erőre kapjunk, több lelkesedéssel, szeretettel, megbocsátással, ötlettel és leleményességgel vágjunk neki az új egyházi évnek. Annál is inkább, mert az, hogy Jézus megszületett, számunkra létkérdés.
Kegyelemteljes adventi várakozást kívánok mindenkinek!
Ozsváth József
római katolikus plébános

Aki hinni akar, annak kételkednie kell

Egy igehirdetés után a kézfogások alkalmával, az egyik presbiter testvér azt kérdezte tőlem: „Ha Isten jóságos és ráadásul mindenható, akkor miért nem olyan világot teremtett, amiben nincs gonoszság? Nem fenyegetnének gonosz emberek, gonosz helyzetek, hanem a földlakók békességben élhetnének együtt.”

Aki kérdéseket fogalmaz meg hitbéli dolgok kapcsán, az nagyon helyesen cselekszik. Ráismertem a kérdésre, ami más megfogalmazásban hangzott el vallásórákon, nagyobb diákok szájából. A saját magam kései megtérése és sok más eset is igazolja: aki hinni akar, annak kételkednie kell. Nincs miért félteni a Bibliát attól, hogy a „megfelelő” kérdések leleplezik: mégsem „Isten szava”, hanem csak az emberé.

A Szentírás szerint Isten nemcsak ezt a világot teremtette, hanem gondoskodott egy másikról is: Jézus mondta Pilátusnak: „Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.” (Jn 18,36) Sürgette hallgatóit, akkor is és most is: „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert sokan, mondom néktek, igyekeznek (majd) bemenni és nem mehetnek.” (Lk 13,24) Biztatott, hogy imádkozzunk ennek az Országnak a megjelenéséért: „jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is” (Mt 6,10).
Advent időszaka jött el, ki tudja hányadszor, de egyszer meg fog jelenni Jézus, akinek érkezését jelzi és hirdeti. Erről így ír a Biblia: „Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az ő dicsőséges testéhez, amaz ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.” (Fil 3,20–21) A Jézus visszajövetelét hirdető események együttállása soha nem volt még ennyire kézzelfogható.

Vigyázat! Már munkában az ellenség, hogy a karácsonyi szokásokkal, a karácsonyi fényekkel, a karácsonyi ízekkel a testi oldalra terelje a figyelmet. Jézus erre így figyelmeztetett: „a Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” (Jn 6,63–64) A hitetlen világ a vesztébe rohan. Az összeesküvés-elméletek „szakértői” tudni vélik, hogy mi következik, pedig a Biblia a sátánt jelöli meg a főösszeesküvőként: „… jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van.” (Jel 12,12) A Föld a bűn miatt, lassan, mint férges alma lehull, de nem a semmibe, hanem Isten kezébe. Ezért fognak megmenekülni azok, akik hisznek és segítségül hívják az ő nevét.
Ha figyelembe vesszük a világ helyzetét, a Jézustól tanult imádságot a következőképpen alakíthatjuk: Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben, szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te Országod (mert a mienket végleg tönkre tettük)! Legyen meg a Te akaratod (mert ha a miénk érvényesül, akkor ez lesz belőle, ami látszik) Bocsásd meg a mi vétkeinket! Szabadíts meg minket a gonosztól!

Maga a Biblia így biztat bennünket: „Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.” (Róm 10,13) Áldott karácsonyt és boldog, Istenben elrejtett új évet kívánok minden kedves olvasónak!
Balla Frigyes
baptista igehirdető, vallástanár

Dicsősség Jézus Krisztusnak

Advent! „Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat.” (Zsolt 40,7) Eljön tehát az Úr Jézus Krisztus igaz Isten és igaz ember egy személy két természettel, köztünk van a Földön. De ugyanakkor az Atyát soha el nem hagyta, tőle soha el nem távozott, közénk jön, hogy tegye az Atya akaratát. „Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelődésetek” (1Thessz 4,3). Az övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében (Jn 1,12) jön, hogy megszentelődésre hívjon minket. Ez pedig a benne való hitben és az ő tanításának tettekre váltásában valósul meg a Szentlélek által. „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!«, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van.” (Mt 7,21)

ő munkálkodik hív és figyelmeztet: „Mondom nektek: … ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan elvesztek.” (Lk 13,3) Benne hinni azt jelenti, hogy elfogadjuk őt, mint egyedüli Urunkat, Istenünket, Megváltónkat, Tanítónkat, neki adunk át mindent, az ő akaratának rendelünk alá mindent, különben saját démoni vágyainknak leszünk áldozatává.
„Hiszen az, ami láthatatlan benne: örök ereje és istensége, a világ teremtése óta alkotásai alapján értelemmel felismerhető. Éppen ezért nincs mentség számukra, […] mivel ők, bár megismerték Istent, nem dicsőítették őt mint Istent, és nem adtak hálát neki, hanem üressé váltak gondolataikban. […] Ezért Isten átadta őket szívük vágya szerint a tisztátalanságnak, hogy maguk becstelenítsék meg testüket, […] mint olyanok, akik felcserélték Isten igazságát a hazugsággal, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott mindörökké. Ámen.” (Róm 1,20–25) „Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült.” (Mt 25,41) Közeledik a karácsony, na de miért születik meg köztünk az Isten áldott fia, ha nem azért, hogy megmentsen a kárhozatból és elvezessen minket az életszentségre hit és cselekedetek által? „Látjátok, hogy tettek által igazul meg az ember, és nem egyedül a hit által. Hasonlóképpen a parázna Ráháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor befogadta a kémeket, és más úton bocsátotta el őket? [Józs 2,1-11] Mert ahogyan halott a test lélek nélkül, úgy a hit is halott tettek nélkül.” (Jak 2,24)

Közeledik a karácsony, és az ember, ami számára fontos, arra készülni is szokott. De ha át sem ment a fejünkön, hogy készüljünk hittel, imával, megtéréssel, jótettekkel, sírással és virrasztással, böjttel, bűnmegvallással és az isteni ige tanulmányozásával, vagy ezekre nincs időnk, akkor számunkra bizony ennyit jelent az Úristen: semmit. Élősködünk a teremtésében kényünk-kedvünk szerint.

„Vagy nem tudjátok, hogy a gonoszok nem részesülnek Isten országában? Ne ámítsátok magatokat: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfiakkal paráználkodó férfiak, sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosak, sem átkozódók, sem rablók nem részesülnek Isten országában.” (1Kor 6,9–10)
De Isten nem akarja, hogy elvesszünk, ezért elküldi Fiát, a tőle született Istent, aki az Atyával egyenlő, hogy azokat, akik nem állnak ellen szerető hívásának átvezesse a halálból az életre. ő a forrásuk. Ha van „diplománk”, boruljunk le a bölcsekkel, ha nincs, akkor a pásztorokkal, de boruljunk le és imádjuk azt, aki emberszeretetből közénk jön és fáradhatatlanul kopog méltatlan szívünk ajtaján. Szeressük, mert ő előbb szeretett minket, bújunk hozzá, maradjunk vele mindörökké.
Áldott karácsonyt!
Erdődi Endre
görög katolikus plébános

Lumina nașterii lui Iisus se întinde

Lumina nașterii Domnului nostru Iisus Hristos se întinde prin colindul frumos, de la o casă la alta, de la o inimă la alta, iar bucuria Crăciunului ne apropie pe toþi creștinii. Fie ca Pruncul Iisus născut în ieslea din Bethleem să vă umple casele și vieþile de bucurie, sănătate și multă înþelepciune. Sărbători binecuvântate și un an nou fericit.
părintele Ciprian Dan Antal

Jézus születésének fénye terjed

A mi urunk Jézus Krisztus születésének fényessége terjedjen tovább a karácsonyi dalon keresztül egyik házból a másikra, egyik szívből a másikba és a szent karácsony öröme, hozzon közelebb egymáshoz minden keresztény lelket. A betlehemi jászolban született gyermek Jézus töltse meg otthonainkat és életünket boldogsággal, egészséggel és sok-sok bölcsességgel. Áldásokban gazdag ünnepeket és boldog Új Évet kívánok mindenkinek.
Antal Dan Ciprian atya