Előbb-utóbb mindenkinek felteszi gyermeke a kérdést, hogy tényleg a Jézuska hozza-e a karácsonyfát, a Mikulás teszi-e az ajándékot a fényesre pucolt csizmákba?

A kisgyermek számára a karácsony a csodavárásról szól. Emlékezzünk csak vissza! Milyen jó volt azt a csodát megélni, hogy a jó Jézuska gyönyörű szép, csillogó, színes fát csempész a házunkba, tele cukorral, csokival. Ilyenkor minden olyan, mint a mesében: ajándékok, játékok, odafigyelés, nevetés, öröm és boldogság. Szüleink mindenben a kedvünkben igyekeztek járni. Minél nagyobbak voltunk, annál különösebb és érthetetlenebb volt a karácsonyi eset. Mikor jön? Hogy jön be azzal a nagy fával a kicsi ajtón? (Nem tudtuk akkor még, hogy ennek apukánk a nagy szakértője.) Hogyan kerül rá az a sok dísz és cukor, meg még gyertya is? Honnan van annyi pénze, hogy mindenkinek ajándékot vegyen, hogyan csomagolja be? Egyáltalán pénzért veszi? Mivel hozza? Egyre nehezebben állt össze a kép, de egyet tudtunk: hogy a szüleink ennek a csodának valahogyan részesei, ők a Jézuska cinkosai, és mindezt azért teszik, hogy nekünk örömöt szerezzenek. Akkor mi voltunk a főszereplők. Aztán a gyanúnk kezdett beigazolódni. Nagyobb testvér, barát, szomszéd gyerek elmondta bizalmasan, hogy bizony nem a Jézuska hozza az ajándékokat, hanem a szüleink teszik ezt velünk titokban. Ekkor már megérett a kérdésfeltevésre a bátorságunk is: „Anya, apa, ugye a Jézuska hozza a karácsonyfát. Igen? Nem?” Mit válaszoljunk most gyermekünk kérdésére?
A legtöbb gyermek hat-nyolcéves kora körül válik éretté arra, hogy nagyobb csalódottság nélkül szembenézzen a ténnyel, hogy a szerettei okoznak neki titokban örömöt.
 
Hat-hétéves kor alatti gyermeknek nyugodtan válaszoljuk azt, hogy igen, a Jézuska hozza a karácsonyfát. Aki viszont már olvasni tud (vagyis most éppen elolvassa ezt az írást) érett arra, hogy ismerje a valóságot: a Mikulás és a Jézuska szimbólumnyelven hozza ajándékát, a szeretet szabad megélésének az ünnepét. Egy korábbi írásomban arról beszéltem, hogy az iskolaérettségnek egyik feltétele a valóságtudat kialakulása. Amikor már a mesét és a valóságot meg tudja különböztetni egymástól a gyerek, akkor nagyobb megrázkódtatás nélkül tudja elfogadni azt, hogy a valóságban egy óriási karácsonyfát nem lehet odavarázsolni a nappaliba, hogy a Mikulás az egész Földön egyazon időben nem képes minden gyermek csizmájához eljutni a kéményeken vagy a bezárt ablakokon keresztül. Hat-nyolcéves kor körüli gyermeknek nyugodtan, őszintén, de tapintattal el lehet mondani, hogy a karácsony a szeretet ünnepe és ezen a napon Jézus születését ünnepelve mi emberek ajándékozzuk meg egymást. Figyeljünk oda arra, hogy csakis akkor mondjuk el csemeténknek mindezt, ha ő erre kíváncsi és megkérdezi. Az is lehet, hogy bár betöltötte a nyolcadik életévét, de sokáig, akár évekig sem teszi fel a kérdést. Ez azt jelenti, hogy még nem áll készen arra, hogy átlépje ezt a határvonalat, a kis lelkének még szüksége van a csodákra vagy a szülei kényeztetésére. Ne siettessük gyermekünket! Magától rá fog kérdezni, ha annak eljön az ideje.
 
Minden rosszban van valami jó. Ettől kezdve nem csekély kárpótlás lesz a gyermek számára, hogy ő is ajándékozhat. Ha ügyesek vagyunk és jól adjuk elő mondandónkat, a csalódáson hamar túllép, és azt gondolja, hogy de sokáig kellett erre várni. Ettől kezdve örül annak, hogy már ő is nagynak számít a családon belül. Rájön, hogy milyen izgalmas dolog adni is, és a nagyok kiváltságát ezentúl már ő is élvezheti. A csodavárás örömét az adni jó öröme váltja fel. A gyermek gondolkodásának sajátosságait betartva, így kicsi korban a kapni jót, hat-nyolcéves kortól pedig az adni jót tanulja meg. Ne felejtsük el, hogy adni csak az tud, aki előbb megtanul tiszta örömmel, gátlások nélkül elfogadni a kapott ajándékot.
 
A kisebb gyermeket is be lehet vonni a várakozásba, a készülődésbe már advent idején. Az adventi koszorút készíthetjük együtt, a lakásunkat díszíthetjük közösen a gyermekkel. A mézeskalácsot, mézes pogácsát minden gyermek szereti gyúrni. Kicsi és nagyobb gyermek is szereti gyúrni, szaggatni, díszíteni. Minden család maga alakítja ki a karácsonyi forgatókönyvet a saját igényei szerint. Olyan családot is ismerek, ahol a karácsonyfát a gyermek kicsi korától együtt díszítik vele és csak az ajándékot csempészik a fa alá. A lényeg, hogy ilyenkor meghitt és szeretetteljes légkört teremtsünk, és ezt megtartsuk egész évre.
 
Összefoglalva a csodavárás és a mesebeli csillogás utáni sóvárgás a gyermeki gondolkodás természetes velejárója. A gyermek gondolkodásának fejlődésében ezt az időszakot a mesei tudat jellemzi, amit fokozatosan vált fel a valóság mesétől való megkülönböztetése. A karácsonyi csodára mindenkinek, gyermeknek és felnőttnek is szüksége van. A hat-nyolc év alatti gyermek akkor tudja az ünnepet gyermeki, önfeledt örömmel átélni, ha a hagyomány szerint a Jézuska csodaszerűen érkezik.
 
Kedves szülők, készüljünk fel! Gyermekünk következő fogas kérdése az lesz, hogy a gólya hozza-e a kisbabát.
Áldott adventi várakozást, és békés, boldog karácsonyt kíván minden kedves családnak, gyermeknek és felnőttnek a Székelyhídi Baba-Mama Kör!
 
Palczert Judit