A vetélkedőn versengő hegyközszentmiklósi borokhoz magyaros étel és kemencéskalács dukált

Első alkalommal rendeztek borversenyt Hegyközszentmiklóson, március 10-én. A verseny megálmodói Kaszoni József és Buda Gábor helyi szőlőtermelők és boros gazdák voltak. A bormintákkal nevezőket reggel 9-től délután 1-ig várták a szervezők. A nevezés bormintánként 20 lej volt, valamint 7 deciliter bor. Ebben az összegben azonban benne volt a vacsora ára, valamint a verseny után megtartott báli belépő is. Nevezni négy kategóriában lehetett: fehér száraz, aromás, vörös, illetve érdekességként a magántermő kategóriában. Neveztek is a gazdák összesen 79-en 122 mintával a következő településekről: Bihardiószeg, Biharpüspöki, Hegyközkovácsi, Hegyközszentmiklós, Ottomány, Kiskereki, Szalárd, Székelyhíd, Szentjobb, Tóttelek és Vajda. Az eseményre még magyarországi gazdák is beneveztek Dunaabonyból és Létavértesről.

A többi településhez csatlakozva Hegyközszentmiklóson is imahetet tartottak a reformátusok. A megkonduló harang szavára minden este megtelt a templom, más-más lelkész hirdette az igét a lélek épülésére.

Az idei ökumenikus imahét bibliai textusait, imádságait a karibi keresztyén testvérek állították össze, amelynek központi igéje így hangzott: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” / „Uram, a jobbod kitűnik erejével…” (2Móz 15,6). Azért választották Mózes hálaénekét, mert a kivonulás története a rabszolgaság mélységeiből a szabadítás örömmagaslataira vezet. A karibi térség népei hosszú időn át szintén megtapasztalták a rabszolgaság nyomorúságát, mélységét, kínjait és fájdalmait. Az ökumenikus imahét témájában az életterüknek ezt a jellegzetes sajátosságát akarták felmutatni a világ keresztyén egyházaiban.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc elindulásának 170 éves évfordulóját ünnepeltük március 15-én, a hegyközszentmiklósi református templomban. Kinek mit jelent ez a nap? – tesszük fel a kérdést. Évforduló? Ünnep? Ebben a rohanó világban szükség van megállásra, elgondolkodásra, a történésekre való emlékezésre, a tisztelgésre, értékelésre, arra hogy együtt legyünk, együtt emlékezzünk. Petőfi Sándor és barátai eredetileg úgy tervezték, hogy a József-napi vásár idején (március 19-én) rendezett banketten gyűjtenek aláírásokat a reformellenzék követeléseit tartalmazó 12 ponthoz. A Metternich kancellár menesztését követelő bécsi forradalom kitörésének (március 13.) hírére azonban Petőfiék az azonnali cselekvés mellett döntöttek. Arra készültek, hogy az egyetemi diákság támogatásával szerezzenek érvényt a sajtószabadságnak. „Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs… Üdvözlégy születésed napján, magyar szabadság! Először is én üdvözöllek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözöllek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn még nélkülöztünk tégedet! Óh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar.” – olvashatjuk ezeket Petőfi naplóbejegyzésében, mely március 15-én kelt. A márciusi ifjak fiatalok voltak, abban az időben nem volt ilyen színvonalas technika, mégis elterjedt a hír időben mindenfelé, és mindenki tudta a dolgát hazafiként és emberként egyaránt.

Ha reklámozni szeretnénk, akkor elég annyit mondani csendes környezet, termálvíz, teljes kikapcsolódás. A vendégek számára étkezési, vendégszobáinkban elszállásolási, sátorozási és kempingezési lehetőséget biztosítanak. Lehetőség van csatlakozni az elektromos hálózatra. Az Országos Rehabilitációs, Fizikai Orvostudományi és Balneoklimatológiai Intézet (inrmfb) 2012-ben besorolta az ásványvizek kategóriájába a termálfürdőt, mint lúgos, bikarbonátos, hipotóniás hévizet. Közismerten nagyon hasznos reumatikus bántalmak, degeneratív sérülés utáni állapotok, periferikus- és központi idegrendszeri megbetegedések és krónikus nőgyógyászati gyulladások kezelésére. A termálfürdő vezetőjével, Árus Csongor László református lelkésszel beszélgettünk.

Az idei év első napjai nem hozták meg a „kopogós” időt. Itt-ott még hártyavastagságú dér csipkedte a sáros-latyakos földes utakat, amint a cikornyás huszárok paripákon és szekereken lómozgató portyára indultak Szentjobbról Hegyközszentmiklós irányába.

Az idei huszártevékenységeket megörökítő naplóba első bejegyzésként a szentjobbi huszárportya került. Tizenegyedik alkalommal gyűltek össze a hagyományőrzők a szokásrendet megtartva, az újév első hétvégéjén.

Megemlékezett a hegyközszentmiklósi gyülekezet az ötszáz éves reformációról

Október 31-én délelőtt az idén ötszáz éves reformációra emlékezett a hegyközszentmiklósi gyülekezet. Árus Csongor László helyi lelkipásztor hirdette Isten igéjét Pál apostol szavaival: „őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek erejével, aki bennünk lakik.” (2Tim 1,14) Az istentisztelet során úrvacsorát osztottak.
A délutáni templomi együttlét alkalmával pedig Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Színház legfiatalabb tagja látogatott gyülekezetünkbe, aki modern korunk versmondójaként próbálja eljuttatni a világi és egyházi irodalom gyöngyszemeit Partium és Erdély magyar ajkú közösségeihez.

Előléptetésekről és tervekről értekeztek a hagyományőrzők

A II. Partiumi Hajdú- és Kuructábornak, valamint a hagyományőrzők évi közgyűlésének Hegyközszentmiklós adott helyet október 21-én. A találkozóra a Partiumból, a magyarországi Álmosdról, Kisvárdáról, Tépéről, valamint a Felvidékről érkeztek vendégek.

Idén áprilisban a vértesi református egyházközség meghirdette a tiszántúli egyházkerület és a határon túli érmelléki egyházkerület felső tagozatos diákjai számára a Reformáció 500. elnevezésű többfordulós vetélkedőjét. A versenyre jelentkezett csapatunk Hegyközszentmiklósról, ötödik osztályos diákok, akik vállalták a vakációban való tanulást. A verseny májusban kezdődött és szeptemberig kétfordulós, levelezős formában a világhálón keresztül zajlott. Szeptember második hétvégéjén rendezték a döntőt a vértesi jurtatáborban, melynek a Rozsnyai István Muzeális Gyűjtemény adott otthont.