Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc elindulásának 170 éves évfordulóját ünnepeltük március 15-én, a hegyközszentmiklósi református templomban. Kinek mit jelent ez a nap? – tesszük fel a kérdést. Évforduló? Ünnep? Ebben a rohanó világban szükség van megállásra, elgondolkodásra, a történésekre való emlékezésre, a tisztelgésre, értékelésre, arra hogy együtt legyünk, együtt emlékezzünk. Petőfi Sándor és barátai eredetileg úgy tervezték, hogy a József-napi vásár idején (március 19-én) rendezett banketten gyűjtenek aláírásokat a reformellenzék követeléseit tartalmazó 12 ponthoz. A Metternich kancellár menesztését követelő bécsi forradalom kitörésének (március 13.) hírére azonban Petőfiék az azonnali cselekvés mellett döntöttek. Arra készültek, hogy az egyetemi diákság támogatásával szerezzenek érvényt a sajtószabadságnak. „Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs… Üdvözlégy születésed napján, magyar szabadság! Először is én üdvözöllek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözöllek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn még nélkülöztünk tégedet! Óh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar.” – olvashatjuk ezeket Petőfi naplóbejegyzésében, mely március 15-én kelt. A márciusi ifjak fiatalok voltak, abban az időben nem volt ilyen színvonalas technika, mégis elterjedt a hír időben mindenfelé, és mindenki tudta a dolgát hazafiként és emberként egyaránt.

Árus Csongor László helyi református lelkipásztor a Mózes II. könyve 16. részéből hirdette Isten igéjét. A választott nép zúgolódott az éhínség miatt, Mózes és Áron ellen, visszavágyott Egyiptomba rabszolgának a húsosfazék mellé. Ekkor Isten fürjet és mannát ad a népnek, amely hálátlan, felelőtlen, engedetlen volt. A lelkipásztor párhuzamba állította a pusztában vándorló zsidókat és a mai embereket. Mi is sokszor hálátlanok vagyunk, pedig volna miért hálát adni Istennek. Az istentisztelet végén a helyi Toldy Általános Iskola tanulói tisztelegtek műsorukkal verses-énekes összeállítással és egy jelenettel a márciusi ifjakról az 1848-as forradalom nagyjai előtt.

A tanulók felkészítésében részt vettek a pedagógusok, Erdei Éva magyar szakos tanárnő és jómagam. A megemlékezés végén megkoszorúzták a református templomkertben a hősi halottaknak állított kopjafát, majd a gyülekezet elénekelte a Himnuszt.


Írta: Béres Angéla