A vajdasági pap egyben karnagy és szakács is: a paradicsomleves és mákos tészta a kedvenc ételei

Két kézzelfogható szakácskönyvvel, sok praktikus jó tanáccsal, anekdotával, játékkal érkezett hozzánk február végén Paskó Csaba atya. A vajdasági Kelebia plébánosa pap, karnagy és szakács egy személyben. Nagykágyán, az 1-es Számú Technológiai Líceum szakács- és pincérszakos tanulóinak beszélt a közösségteremtő szándékkal íródott könyvek születéséről, arról, hogy miért és hogyan választotta szakmáit, amelyeknek elhivatott mestere. Paskó Csaba látványos show keretében együtt is főzött a diákokkal.

Jókedv, nevetés, viccelődés kísérte a közös főzést. A jelenlévő több mint negyven diák közül, Molnár-Lázár Gabriella tanárnő közreműködésével egész osztálynyi tanuló dolgozott együtt az ünnepi ebéd elkészítésén. Böjti időszak lévén, és ráadásul péntek – ami a katolikus egyház rendjében ilyenkor kiemelt jelentőséggel bír –, a töltött káposzta hús nélkül, füstölt kecskesajttal, reszelt sárgarépával, zellergumóval és hajdinával készült. Jellegzetes édességet is készítettek, baklavát, ám kis újítás ebben is volt, dió helyett mákot használtak a török eredetű süteményhez. Különben vendégünk kedvenc étele a mákos tészta és a paradicsomleves, e két nagyon gyorsan megfőzhető, egyszerű étek, annak ellenére, hogy mesterszakácsként számtalan ételkülönlegességet el tud készíteni. A főzés tudománya komoly ismereteket feltételez és ahhoz, hogy valaki mestere legyen a szakmának elhívatottság kell – vallja Paskó atya. Ő maga öt hat-évesen gondolkodás nélkül válaszolta, hogy felnőttként pap vagy szakács szeretne lenni, pedig abban az időben nem volt ez ennyire divatos mesterség. A konyhában hamar megtalálta a helyét, édesanyja hivatásos szakácsnő volt, kíváncsiságát a szakma iránt tőle örökölhette. Édesapjától (aki felnőtt fejjel vágyaira hallgatva vasesztergályosból tűzoltó lett) pedig a kezdeményezőkészséget és kitartást láthatta, azt, hogy az álmok beteljesítése soha sem késő.

Tizenhét település 71 borászának 106 bormintája mérettetett meg a harmadik alkalommal megrendezett hegyközszentmiklósi borversenyen március 7-én: A fehér száraz, fehér aromás, vörös (valamint a helyi gazdák számára megengedett magántermő) kategóriákban versenyző bormintákat az eddigi szokástól eltérően idén négytagú zsűri – Féth Imre, Nagy Sándor, Oláh Zoltán-Lóránd és Zatykó István – rangsorolta (lásd keretes írásunkat).

Miközben a megmérettetés zajlott, a szervezők jóvoltából finomabbnál finomabb falatok kerültek terítékre. Természetesen az elmaradhatatlan tombolán ismét sok értékes eszközt húztak ki a szerencséseknek, melyek a szőlész-borász feladatokhoz jelentenek segítséget. A jó hangulathoz Pontos József biztosította a zenét. Külön élmény volt a külföldről hazalátogató Csóka Szabolcs zenész is, aki rövid ideig szórakoztatta a megjelenteket.

Székelyhídon tartották meg az I. Erdélyi és Partiumi Bormustrát

Városunkban rendezték meg az első Erdélyi és Partiumi Bormustrát március 6-án. Ugyanaznap tartotta éves közgyűlését az Erdélyi Magyar Borászok Egyesülete (EMBE).

A bormustra egyedülálló kezdeményezés régiónkban, közel ötven mintát neveztek be a borászok, amelyeket egy neves borszakértőkből álló szakmai bizottság értékelt nyilvánosan. A Balla Géza (Arad-hegyaljai borász), Borbély Zsolt Attila (borszakértő), Geönczeöl Attila (felvidéki borász), Serli Csilla (Nachbil borászat) Szövérdffy Zoltán (borszakértő, a Rovinhud főszervezője) alkotta csapat külön érdekessége, hogy különböző szempontból tudtak reflektálni a borokról: egyesek borkészítőként, mások borkóstoló szakemberként.

Minden bormintát megkóstolhattak a jelenlévő bortermelők is. A szakértők ötösével nyilvánosan elemezték, értékelték a nedűket, és ahol szükség volt, ott megoldást is javasoltak a hibák kijavítására vagy elkerülésére.

Fergeteges hangulatban telt a negyedik alkalommal megszervezett, idei nőnapi bál Érköböl­kúton március 7-én a helyi kultúrotthonban.

A bál hagyományai már az előszervezésben is felbukkantak, ugyanis ilyenkor a falu férfi tagjai igencsak kitesznek magukért, hogy megtiszteljék, megkíméljék a hölgyeket eme jeles nap alkalmából. Ilyenkor a terem berendezésétől, a takarításig, főzésig mindent szorgos férfikezek végeznek el. A bál előtti napon már megkezdődik a sürgés-forgás, takarítás, pakolás, krumpli- és zöldségpucolás, disznóvágás, hogy előkészítsék a másnapi ízletes vacsora alapanyagait és a termet a hölgyek méltó fogadására. A férfiak a hölgyek iránti tiszteletük és rajongásuk jegyében, jókedvűen végzik a feladatokat, így estére mindig hangulatos nótaesttel zárják a napot. Nem volt ez másként az idén sem. A segítők külön örömére szolgált a tény, hogy a bál napjára a falu férfi tagjai közös önkéntes kalákamunkájával elkészült az a húsz asztal, amelyek a jövőben a falu javát fogják majd szolgálni. Nem kell már máshonnan asztalt kölcsönözniük egy-egy rendezvény alkalmából, hisz ott lesznek a saját kezük munkái. Ez jó példa arra, hogy összefogás, közös munka által lehet csak előrehaladni, megteremteni egy faluközösség jövőjét .

Az idei ökumenikus imahéten Hegy­közszentmiklóson is, a világ többi krisztuskövetőjéhez hasonlóan tanulmányoztuk a Pál máltai hajótörésének történetét március elején, vendéglelkészek szolgálatával. A viharos tengeren Rómába tartó apostol még ebben a nehéz helyzetben is missziós lehetőségeket látott. A megpróbáltatásban nem csüggedt el, tudta: Isten kezében van. Meg volt győződve róla, hogy Istennek mindennel, ami történik, távlati tervei vannak. Az imahét központi üzenete iránymutatás embertársainkkal való kapcsolatunkban: „nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk…” (ApCsel 28,2).

Hétfőn a Nagyváradon szolgáló Szabó Ervin római katolikus plébános látott el tanácsokkal az ige üzenetéből kiindulva. Ha egy háromlábú szék egyik lába megbillen, akkor a szék instabillá válik. Ezért fontos a biztos alap, ne sajnáljuk magunktól az időt az alapozásra. A szeretet mindent összetart. Az egyik lába egyensúly, a másik lába a közösség, a harmadik lába a szeretet.

Kedden Oroszi Kálmán kiskereki református lelkipásztor hirdette az igét a Zsoltárok 27. fejezete alapján. Az istentisztelet végén a lelkipásztor közös gyülekezettörténeti érdekességre hívta fel a hívek figyelmét: a kiskereki templom tornyának építésekor (1815–17) a szentmiklósi toronysüveg alakját, míg az 1845-ös templomfelújításkor pedig a mi istenházánk deszkamennyezetét tartották mintának.

Szerdán Demeter Szabolcs albisi református lelkésszel, csütörtök este Balla Frigyes nagykágyai vallástanárral tanulmányoztuk közösen az igét. Pénteken Buzás Árpád, az álmosdi reformátusok lelki vezetője – akit elkísért gyülekezete néhány tagja – elmondta példaként: nem a kinézetétől értékes a doboz, hanem hogy a belsejében mi van. Ugyanígy attól lesz érdekes az ember élete, hogyan élünk. A nehéz helyzetnek ne csak a tartalmát várjuk, hanem tegyünk is ellene.

A vendégszeretetről tanított szombaton az ApCsel 28,1–2.7 alapján Gecse Tamás értarcsai református lelkipásztor. Elmondta, így szabadultak meg Pálék a tengerből. A vihar után az apostol és társai partra jutottak, nem tudták, hova érkeztek, de befogadták őket. Isten segítségével Pál megmenekült a kígyómarás után is, mert a császár elé kell állnia. A mi emberi kapcsolatainkban is ott a kígyó mérge: mi alapján ítélem meg a testvért? Mindenki gondoljon saját életére, tegyük fel a kérdést, terólad lemondott a mindenség ura?

Az imahét úrvacsoravétellel záruló istentiszteletét gyülekezetünk lelkipásztora, Árus Csongor László tartotta. Áldott legyen az Úr munkája minden hívő életében.

Elemisekhez és pályakezdő középiskolásokhoz is szól az Ér Hangja Egyesület programszervezője

Februárban és márciusban is szorgosan tevékenykedett a székelyhídi, illetve a nagykágyai iskolák osztályaiban az Ér Hangja Egyesület programszervező önkéntese.

Az egyik tevékenység a diákok auditív, vizuális és képi memóriáját mérte fel, mely által kiderült, ki milyen módon tudja leghamarabb vagy leghatékonyabban megjegyezni az új ismereteket. A tesztet mindenki külön végezte az önkéntes utasításai szerint, míg az osztály többi része fejlesztőgyakorlatokat oldott. Az auditív memória felméréséhez tizenkét szót hallás után, a vizuális memóriánál tizenkét szót leírva, míg a képi memóriánál tizenkét ábrát kellett megfigyelniük a hetedik osztályos tanulóknak. Fél-fél perc elteltével visszamondták azokat, amiket észben tudtak tartani. Ezáltal kiderült, hogy a diákok nagy részének a képi memóriája a legerősebb, melyet többnyire a vizuális, majd az auditív memória követ. Tehát színes ábrák, rajzok segítségével gyorsabban megy a tanulás számukra.

Az idei csokalyi ökumenikus imahéten hatvan-hetven baptista, görögkatolikus és református Krisztusban hívő lélek gyűlt össze böjtfő ünnepének hetében, február végén délutánonként a helyi református templomba, hogy Pál apostol máltai hajótörésének tanulságos és hitet erősítő története mentén hallgassa a meghívott vendéglelkészek igei szolgálatát.

A „…nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk…” (ApCsel 28,2) című imahetet hagyományosan a helyi görögkatolikus parókus, Erdődi Endre atya nyitotta meg. Hétfőn este Demeter Szabolcs albisi református lelkipásztor, kedden Balázs Dénes és Balázsné Kiss Csilla érmihályfalvi lelkész házaspár volt vendégünk, majd szerdán Bara László bihardiószegi lelkipásztor, csütörtökön pedig Orosz Márta érbogyoszlói lelkész magyarázta a páli hajótörés egy-egy tanulságos részletét.

Az igényes szőlősgazdák minőségi nedűi jellemezték a XXVI. Érmelléki Borversenyt

A szőlőművelés, a borkészítés és a kulturált borfogyasztás népszerűsítése céljából rendezték meg a helyi szőlősgazdák a XXVI. Érmelléki Borversenyt február 29-én a városi helyhatóság közreműködésével.

Csodálatra méltó lelkesedés, fáradhatatlanság, utánajárás, kitartás, együtt gondolkodás jellemezte az idei vetélkedőt. A szervezők, résztvevő borászok, szőlőkert-tulajdonosok és elismert zsűritagok hozzáállása nem változott az eltelt huszonhat évben. Ami évről évre változik: az igényesség és a minőség. Lassan beérni látszik az a nem titkolt szándék, ami az első borverseny kitalálóit, szervezőit vezérelte: visszahozni a híres érmelléki borvidék régi fényét, melynek eredete Nagy Lajos királyunknak köszönhető, hisz a monda szerint ő telepítette az első szőlőt a vidéken, nevezetesen Székelyhídon.