Paskó atya konyhája nálunk

A vajdasági pap egyben karnagy és szakács is: a paradicsomleves és mákos tészta a kedvenc ételei

Két kézzelfogható szakácskönyvvel, sok praktikus jó tanáccsal, anekdotával, játékkal érkezett hozzánk február végén Paskó Csaba atya. A vajdasági Kelebia plébánosa pap, karnagy és szakács egy személyben. Nagykágyán, az 1-es Számú Technológiai Líceum szakács- és pincérszakos tanulóinak beszélt a közösségteremtő szándékkal íródott könyvek születéséről, arról, hogy miért és hogyan választotta szakmáit, amelyeknek elhivatott mestere. Paskó Csaba látványos show keretében együtt is főzött a diákokkal.

Jókedv, nevetés, viccelődés kísérte a közös főzést. A jelenlévő több mint negyven diák közül, Molnár-Lázár Gabriella tanárnő közreműködésével egész osztálynyi tanuló dolgozott együtt az ünnepi ebéd elkészítésén. Böjti időszak lévén, és ráadásul péntek – ami a katolikus egyház rendjében ilyenkor kiemelt jelentőséggel bír –, a töltött káposzta hús nélkül, füstölt kecskesajttal, reszelt sárgarépával, zellergumóval és hajdinával készült. Jellegzetes édességet is készítettek, baklavát, ám kis újítás ebben is volt, dió helyett mákot használtak a török eredetű süteményhez. Különben vendégünk kedvenc étele a mákos tészta és a paradicsomleves, e két nagyon gyorsan megfőzhető, egyszerű étek, annak ellenére, hogy mesterszakácsként számtalan ételkülönlegességet el tud készíteni. A főzés tudománya komoly ismereteket feltételez és ahhoz, hogy valaki mestere legyen a szakmának elhívatottság kell – vallja Paskó atya. Ő maga öt hat-évesen gondolkodás nélkül válaszolta, hogy felnőttként pap vagy szakács szeretne lenni, pedig abban az időben nem volt ez ennyire divatos mesterség. A konyhában hamar megtalálta a helyét, édesanyja hivatásos szakácsnő volt, kíváncsiságát a szakma iránt tőle örökölhette. Édesapjától (aki felnőtt fejjel vágyaira hallgatva vasesztergályosból tűzoltó lett) pedig a kezdeményezőkészséget és kitartást láthatta, azt, hogy az álmok beteljesítése soha sem késő.

Paskó Csaba elmondta a nagy­kágyai iskola szakácstanoncainak: a szakácsmesterséghez pontos számítás is dukál. Pontosan kell tudni, hogy egy százszemélyes vacsora rendezésekor adagonként hány deka húsra, mennyi köretre kell számolni, hisz ez is hozzá tartozik a szakácsművészethez, ugyanúgy, mint a fűszerek ismerete, használata. Ezt a tudást a diákok közül a bátor jelentkezők ez alkalommal játékosan, egymással versengve próbálhatták ki. Az volt a feladat, hogy bekötött szemmel, ízleléssel, szaglással felismerjék az adott fűszert. A közös sütés-főzést ebéd követte, majd délután a polgármesteri hivatal tanácstermében könyvbemutató.

Ez alkalommal a kíváncsi érdeklődők izgalmas beszámolót hallhattak a két magyar nyelvű szakácskönyv (Paskó atya konyhája – Bácska ízei és a gyerekeknek szánt Első szakácskönyvem) megszületéséről. Zenei élményt nyújtott a szabadkai filharmónia előadásában, Paskó Csaba vezényletével felvételről elhangzó Hazám, hazám ária (Erkel Ferenc Bánk bán című operájából). Az atya azt is elmondta, hogy elsősorban pap, a gasztronómia, a főzés, a megjelent könyvek, könyvbemutatók számára eszközök a közösségépítésre. Szolgálatának évei alatt Kelebia gyülekezete életre kapott. Lépésről lépésre haladva, ma már Észak-Bácska legnagyobb pálinkafesztiválját szervezik, táncházzal, terménykiállítással. A közösségépítés fontos szereplője lett a gasztronómia. Paskó Csaba azt is elárulta, hogy mise után pálinkakóstolót sem átallanak tartani, így a férfiak is szívesen járnak templomba.

A gyermekeknek szánt kiadványról saját maga mondja: „Gyerekek a konyhában! A konyhában?! Isten őrizz, mondják sokan. Gyerekkel főzni macerás, ezt senki sem tudná tagadni. Viszont ezen kívül csak előnyei vannak. Minden gyerek szívesebben eszi azt, amibe belekutyulhatott, és a főzés jóval több, mint csupán főzőcskézés, mert tanít, nevel, fegyelmez és csapattá, családdá kovácsol. Talán nem is kell hangsúlyozni, mennyit számít, ha a kisgyerek látja szorgoskodni szüleit a konyhában, aztán kisgyermekkorban kell lefektetni az egészséges táplálkozás alapjait, és közben egy csomó egyéb hasznos dolgot is megtanulhatnak a gyerekek. Ennek egyik feltétele, hogy ne zárjuk el előlük a konyhát, és legyünk ott velük, mert ezek az eltöltött percek pótolhatatlanok. Vezessük hát be a kicsiket a konyha kalandos világába minél előbb! Imádni fogják.”

Meghívottunk szerint a főzés egyike a legjobb módszereknek, arra, hogy a gyermeket elvonjuk az okostelefontól. A könyvben a recepteket népmesék, asztali áldás, imák egészítik ki és szemet gyönyörködtetőek Szalai Attila grafikus karikatúrái.

Paskó Csaba

Kelebia, a Vajdaság északi részén, közvetlenül a magyar–szerb határ mentén fekvő, Szabadkához közel lévő kis falu római katolikus plébánosa. Édesapja hirtelen halála s a politikailag zavaros idők késztették a kérésre: mentsék fel a zenei szolgálat alól, amit évek óta betöltött, a szabadkai egyházmegye pap-karnagya, zeneigazgatójaként. Paskó Csaba előbb lett zenész, már a gimnáziumi évek alatt zongorázott, orgonált, aztán lett pap, aztán karnagy, s csak sokkal később, 2009-ben született első szakácskönyve: Paskó atya a konyhában, ami barátja, Tóth Borisz, fordításában szerbül jelent meg, s osztatlan sikert aratott.

A siker után szakácsiskolában tanulta ezt a mesterséget.