A székelyhídi Czapp Árpád szőlőtermesztő szaktudása közismert az érmelléki borkedvelők körében

Napjainkban is sokan őrzik és viszik tovább a borászat ősi hagyományát Székelyhídon és környékén. Talán a legtöbbünknek, ha a székelyhídi borkultúra és borászat témája felmerül, azonnal Czapp Árpád neve ötlik az eszünkbe. A vele készült beszélgetés során többet tudtam meg a szőlőtermesztés mikéntjéről, múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

– Családi hagyomány-e a borászattal való foglalkozás az önök családjában?
– Az anyai ágról számított nagyszüleim, dédszüleim jelentős szőlőbirtok tulajdonosai voltak. A kommunista rendszer előtt, anyai nagyapám szülei 3000 tőke szőlővel rendelkeztek a Cservölgyben, amit a kommunista rendszerben elvettek, és ez a terület jóval később, csak a rendszerváltás után kerül vissza a család birtokába. Addigra azonban igen csak tönkrement, a tövek kiöregedtek, így szinte teljesen elölről kellett kezdeni mindent.

Juhász Imre, egy lokálpatrióta székelyhídi festő

Juhász Imre székelyhídi festőművész saját bevallása szerint soha nem rajzolt vagy festett úgy, ahogy azt elvárták tőle (például az iskolában), hanem mindig úgy alkotott, ahogyan érzett. Hamarosan nyíló újabb kiállítása kapcsán kerestük meg, hogy megkérdezzük, mivel foglalkozik a tavasz közeledtével.

„Minden kiállítás egy sikerélmény, mert mindegyik előbbre visz, valami jobb, nagyobb felé” – vallja Juhász Imre festőművész, akinek március végén nyílik Nagyváradon, a vár épületében újabb kiállítása, ez alkalommal a TEDx jóvoltából. A kiállítás egyik különlegessége ugyanakkor a bemutatott alkotások katalógusa lesz.

Juhász Imre 2001 óta alkot hivatásos festőként az absztrakt expresszionizmus jegyében, de e mellett művészete keveredik a spontán expreszszionizmussal is, ami kortársabbá teszi munkáit. Alkotói tevékenységét – mint ahogy arról egy nagyváradi kávézóban folytatott beszélgetésünk alatt beszámolt – számos projekt keresztezi, és bokros teendői miatt már jó ideje nem ragadott ecsetet. „Négy hónapja nem festettem, de amikor dolgozom, többnyire éjszaka vagyok aktív. Egyetem alatt a Zöldfa (ma Vasile Alecsandri) utcán laktam, óriási műtermem is volt, és gyakran megtörtént, hogy egy éjszaka alatt három képet is festettem. Székelyhídi műtermem szintén hatalmas, viszont a fűtés is legalább annyiba kerül. Várom a tavaszt, egyelőre portrékkal szeretném folytatni a munkát, de nyitott vagyok, más is foglalkoztat.”

Hozzáteszi: „portrékat nem szerettem festeni, mégis portrékból államvizsgáztam. Kicsit féltem tőlük, kihívás volt, talán ezért is. Nem akartam másolni. Soha nincs előttem egy arc, nem így készülnek a portréim.”

A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Állattani Múzeuma az egyik legnagyob és legregebbi gyűjteménnyel rendelkező állattani múzeum Romániában, amelyet 1859-ben hoztak létre. A múzeumot 2015-től teljeskörű felújítási munkálatok miatt bezárták. A felújítás végeztével 2018. április 3-tól, keddtől ismét látogatható lesz az érdeklődők számára. A múzeum működéséről részletesebben a múzeum honlapján lehet olvasni: http://muzee.ubbcluj.ro/hu/muzeumok/allattani-muzeum

Teltházas színházi előadások, szakmai beszélgetések, főiskolák találkozója, alkotói workshop-bemutató és koncertek: sokszínű programok mentén szerveződött a VI. HolnapUtán Fesztivál hétvégéje.

A VI. HolnapUtán Fesztivál negyedik napja a pályakezdő dramaturgok szakmai beszélgetésével kezdődött. Boros Kinga, a Színház folyóirat szerkesztője, illetve a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem oktatója az alkotói folyamatokról, hierarchiákról, illetve a dramaturgi munka különböző lehetséges vonzatairól faggattaa meghívottakat, Sényi Fannit és Lovassy Cseh Tamást.

Mind tudjuk, a Székelyhídi Phoenix Sportegyesület tagjai már évek óta jeleskedik nemcsak országos, hanem nemzetközi karateversenyeken is. De milyen is ez a sportág? Milyenek a versenyek? Mi lehet olyan nehéz, nem csak ütni meg vágni kell? Mint egy rendszeres versenyző, szeretném leírni olvasóinknak, hogy hogyan is megy ez, mert így még nagyobb betekintést nyerhetnek ebbe a sportba. Talán kedvet is kapnak ahhoz, hogy kipróbálják a karatét.

A Shotokan Karate SKDUN versenyeken kétféle módon mérhetik össze erejüket a sportolók: kata és kumite. A kata különböző nehézségi fokozatú formagyakorlatok bemutatásából áll, amit öt bíró pontoz. Ahhoz, hogy jó katás legyen valaki, több évnyi gyakorlás kell és rengeteg odafigyelés, mivel már egy kiálló kisujj is pontlevonást jelenthet. Nagyon nehéz jól katázni, ezért tisztelni kell azokat, akiken látszik, hogy évekig erre összpontosítottak.

A vetélkedőn versengő hegyközszentmiklósi borokhoz magyaros étel és kemencéskalács dukált

Első alkalommal rendeztek borversenyt Hegyközszentmiklóson, március 10-én. A verseny megálmodói Kaszoni József és Buda Gábor helyi szőlőtermelők és boros gazdák voltak. A bormintákkal nevezőket reggel 9-től délután 1-ig várták a szervezők. A nevezés bormintánként 20 lej volt, valamint 7 deciliter bor. Ebben az összegben azonban benne volt a vacsora ára, valamint a verseny után megtartott báli belépő is. Nevezni négy kategóriában lehetett: fehér száraz, aromás, vörös, illetve érdekességként a magántermő kategóriában. Neveztek is a gazdák összesen 79-en 122 mintával a következő településekről: Bihardiószeg, Biharpüspöki, Hegyközkovácsi, Hegyközszentmiklós, Ottomány, Kiskereki, Szalárd, Székelyhíd, Szentjobb, Tóttelek és Vajda. Az eseményre még magyarországi gazdák is beneveztek Dunaabonyból és Létavértesről.

Kitűnő érmelléki eredmények a magyarországi III. Stylus szépírási versenyen

Bihar megyéből tizenkét gyerek jutott el a III. STYLUS Szépírási Verseny Vésztőn (Békés megye) rendezett döntőjébe, a Kis Bálint Református Általános Iskolába. Közülük heten hoztak díjat, míg a Székelyhidat képviselő mindkét leányka remekül teljesített: Bede Anna Eszter III. díjazott lett a második évfolyamos tanulók között, ugyanakkor a másodikosok között Szalai Tímea Krisztina különdíjban részesült!
„A szépírás részben művészet, részben tudomány, mégpedig a kalligráfia tudománya. Sok országban nagy megbecsülésben részesítik a szépen író embereket. A verseny célja: a mai rohanó, internetes világunkban megállni picit és emberközelivé tenni az írást, ösztönözni a gyermekeket a szépírás gyakorlására. Nagyon fontos, hogy az általános iskola alsó és felső tagozatában is minden gyermek szépen írjon!” – a versenyfelhívásból idézett gondolatok vezették a házigazda iskola fenntartóját, tanárait, amikor meghirdették –a határon túli magyar iskolák számára is – a szépírási versenyt.

Futva hoztak Debrecenből adományokat a Gyermek Jézus-otthonba

Adománycsomagot kapott a Gyermek Jézus-otthon: a magyarországi önkéntesek a szeretetből fakadó segítségnyújtás által vezérelve mintegy harmincan futottak Debrecenből Székelyhídig.

Negyedik alkalommal startolt a csoport a debreceni Megtestesülés plébániatemplom elől, célul tűzve ki a Székelyhídi Gyermek Jézus Otthont, amely az egykori Stubenberg-kastélyban működik. Céljuk elsősorban a jótékonykodás, adományokból összegyűlt ruházati és használati tárgyakat, tartós élelmiszereket, játékokat hoztak magukkal. Az önkéntes futók a télvégi nap reggeli órájában indultak útnak és késő délután érkeztek meg a kastélyépületbe. Nem volt kötelező jellegű a teljes táv megtétele, mindenki annyit vállalt be, amennyire erejéből futotta. Kifulladáskor a csomagokat szállító, kísérő furgonra fel lehetett szállni. Az utolsó száz métereket az eléjükbe siető otthonlakókkal közösen tették meg, a gyermekek ragaszkodó szeretettel fogadták a jótékonykodókat, többüket az előző évekből már jól ismerték. Ilyen volt dr. Major Tamás fülorrgégész szakorvos, a jótékonysági futás kezdeményezője, aki elmondta, hogy először 2005-ben vett részt hasonló akcióban. Akkor Dévára látogattak a Szent Ferenc-alapítványhoz, a távot nem gyalog, hanem motorbiciklin tették meg. Később több hasonló célzatú motoros kiruccanást szerveztek különböző helyszínekre. Időközben életmódváltásra kényszerült, letette a kétkerekűt, és futni kezdett. Mint mondta, nagyobb élvezet izomerővel megtenni a távot, ennek zarándoklatjellege is van.