Juhász Imre, egy lokálpatrióta székelyhídi festő
Juhász Imre székelyhídi festőművész saját bevallása szerint soha nem rajzolt vagy festett úgy, ahogy azt elvárták tőle (például az iskolában), hanem mindig úgy alkotott, ahogyan érzett. Hamarosan nyíló újabb kiállítása kapcsán kerestük meg, hogy megkérdezzük, mivel foglalkozik a tavasz közeledtével.
„Minden kiállítás egy sikerélmény, mert mindegyik előbbre visz, valami jobb, nagyobb felé” – vallja Juhász Imre festőművész, akinek március végén nyílik Nagyváradon, a vár épületében újabb kiállítása, ez alkalommal a TEDx jóvoltából. A kiállítás egyik különlegessége ugyanakkor a bemutatott alkotások katalógusa lesz.
Juhász Imre 2001 óta alkot hivatásos festőként az absztrakt expresszionizmus jegyében, de e mellett művészete keveredik a spontán expreszszionizmussal is, ami kortársabbá teszi munkáit. Alkotói tevékenységét – mint ahogy arról egy nagyváradi kávézóban folytatott beszélgetésünk alatt beszámolt – számos projekt keresztezi, és bokros teendői miatt már jó ideje nem ragadott ecsetet. „Négy hónapja nem festettem, de amikor dolgozom, többnyire éjszaka vagyok aktív. Egyetem alatt a Zöldfa (ma Vasile Alecsandri) utcán laktam, óriási műtermem is volt, és gyakran megtörtént, hogy egy éjszaka alatt három képet is festettem. Székelyhídi műtermem szintén hatalmas, viszont a fűtés is legalább annyiba kerül. Várom a tavaszt, egyelőre portrékkal szeretném folytatni a munkát, de nyitott vagyok, más is foglalkoztat.”
Hozzáteszi: „portrékat nem szerettem festeni, mégis portrékból államvizsgáztam. Kicsit féltem tőlük, kihívás volt, talán ezért is. Nem akartam másolni. Soha nincs előttem egy arc, nem így készülnek a portréim.”