Minden kiállítás sikerélmény az alkotónak

Juhász Imre, egy lokálpatrióta székelyhídi festő

Juhász Imre székelyhídi festőművész saját bevallása szerint soha nem rajzolt vagy festett úgy, ahogy azt elvárták tőle (például az iskolában), hanem mindig úgy alkotott, ahogyan érzett. Hamarosan nyíló újabb kiállítása kapcsán kerestük meg, hogy megkérdezzük, mivel foglalkozik a tavasz közeledtével.

„Minden kiállítás egy sikerélmény, mert mindegyik előbbre visz, valami jobb, nagyobb felé” – vallja Juhász Imre festőművész, akinek március végén nyílik Nagyváradon, a vár épületében újabb kiállítása, ez alkalommal a TEDx jóvoltából. A kiállítás egyik különlegessége ugyanakkor a bemutatott alkotások katalógusa lesz.

Juhász Imre 2001 óta alkot hivatásos festőként az absztrakt expresszionizmus jegyében, de e mellett művészete keveredik a spontán expreszszionizmussal is, ami kortársabbá teszi munkáit. Alkotói tevékenységét – mint ahogy arról egy nagyváradi kávézóban folytatott beszélgetésünk alatt beszámolt – számos projekt keresztezi, és bokros teendői miatt már jó ideje nem ragadott ecsetet. „Négy hónapja nem festettem, de amikor dolgozom, többnyire éjszaka vagyok aktív. Egyetem alatt a Zöldfa (ma Vasile Alecsandri) utcán laktam, óriási műtermem is volt, és gyakran megtörtént, hogy egy éjszaka alatt három képet is festettem. Székelyhídi műtermem szintén hatalmas, viszont a fűtés is legalább annyiba kerül. Várom a tavaszt, egyelőre portrékkal szeretném folytatni a munkát, de nyitott vagyok, más is foglalkoztat.”

Hozzáteszi: „portrékat nem szerettem festeni, mégis portrékból államvizsgáztam. Kicsit féltem tőlük, kihívás volt, talán ezért is. Nem akartam másolni. Soha nincs előttem egy arc, nem így készülnek a portréim.”

Bokros teendőinek utánajárva Juhász Imrét foglalkoztatják a kortárs művészetek, és figyelemmel kíséri a képzőművészeti vásárokat, melyek a legnagyobb érdeklődést mutatják a kortárs alkotások iránt, remek lehetőségeket kínálva az ismerkedésre, értékesítésre. Tény és való, hogy tehetséges művészként sem könynyű támogatókat találni, szponzorok nélkül viszont elképzelhetetlen az értékesítés, a jelenlét, Romániában azonban a művészetpártolás, mint olyan, még igencsak gyerekcipőben jár, hiszen a művészet oltárán kevesen áldoznak. Éppen ezért, az értékesítési piacot figyelve, mindenképpen külföldön kell keresgélni, ahogy azt a legtöbb hazai művész teszi. Ugyanakkor szóba került Európa legrangosabb művészeti vására is, ahol szívesen bemutatkozna: a budapesti Art Market, amely Kelet-Európa vezető és Európa legdinamikusabban fejlődő nemzetközi kortárs képzőművészeti vására, amelyet idén október 11–14. között fognak megrendezni, és várhatóan több tízezer látogatót vonz majd – művészeket és művészetpártolókat egyaránt.

A jövőben a portréfestést részesíti előnyben.

A nagyváradi mellett idén két másik helyszín is kilátásban van kiállítás céljából. Az egyik egy második kerületi galéria Budapesten, amelyet éppen felújítanak, és így elég sok kiállítás várat itt magára a következő hónapokban. A másik helyszín Németországban, a Zeppelin-múzeum városában, a baden-württembergi Friedrichshafenben kínálkozik (vélhetően május–júniusban), amennyiben sikerül szponzorokat találni, hiszen a kiállító helyiséget ki kell fizetni, és Nyugaton semmi sem olcsó. Végezetül saját kezdeményezésre jelentkezett a CRITBIZ vállalkozásfejlesztő program pályázati felhívására, amely 40 ezer eurós vissza nem térítendő támogatást ajánl azoknak a kezdő vállalkozásoknak, amelyek az IT vagy a kreatív iparágak szektorában tevékenykednének. Juhász terveiben, nyertes pályázat esetében egy székelyhídi vagy nagyváradi galéria nyitása is szerepel, ahol nemcsak a saját képeit értékesíthetné, és más galériákkal is együttműködhetne.

Munkáiban az absztakt expresszinozmus érvényesül.

Jó tervek, jó kilátások és lenne bennük köszönet Székelyhíd és az Érmellék számára is.

Juhász Imre
1975. november 4-én született Nagyváradon. 1994-ben érettségizett a Székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceumban, 2001-2004 között a nagyváradi Francisc Hubic Népművészeti Iskola grafika szakán, majd 2014–2017 között a Nagyváradi Állami Egyetem Képzőművészeti Karán, festészet szakon szerzett diplomát. 2001 óta vannak rendszeres kiállításai Székelyhídon, Nagyváradon, Székelyföldön, Belgiumban, Magyarországon. Munkái megtalálhatóak magántulajdonban és köztulajdonban egyaránt, Magyarországon, Olaszországban, Ausztráliában, Belgiumban, Amerikában és persze Romániában is.

Az absztrakt expresszionizmus
Az absztrakt expresszionizmus (szinonimájaként a gesztusfestészet kifejezést is szokták használni) a tudatkontroll nélküli festői jelírás, melynek lényege a művész lelki- és hangulati állapotának, tudatalatti képzeteinek közvetlen, drámai kifejezése. Mindezt a hagyományos kompozíció feloldásával és az ábrázolás száműzésével kívánja elérni. Az irányzat az 1940-es évektől létezik, azonban csak az 1950-es években terjedt el előbb Robert Coates újságíró, majd Clement Greenberg amerikai kritikus javaslatára. Greenberg e megjelöléssel kívánta hangsúlyozni e festészet történelmi kapcsolatát a század eleji expresszionizmussal. A kifejezést először Vaszilij Kandinszkij művészetére vonatkozóan használták. Etimológiailag az expressio kipréselést, kisajtolást jelent. Legjelentősebb képviselői Jackson Pollock, Robert Motherwell, Willem de Koonig és Franz Kline.