Március 15-én, kedden Csokalyon is megemlékeztek az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetének évfordulójáról a délutáni órákban. A délelőtt folyamán az iskola diákjai kokárdákat, zászlókat, huszárcsákókat készítettek, amelyekkel „felfegyverkezve” tiszteletüket tették Fényes Elek szobránál. (A Csokalyon született Fényes Elek az Országos Statisztikai Hivatal vezetője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, valamint 1848-ban Kossuth Lajos elkötelezett híve és munkatársa volt. A világosi fegyverletétel után Csokalyon bujdosott, és bár a halálos ítéletet sikerült elkerülnie, a szabadságharc leverése után a pályája megtört, mellőzött lett).

Hegyközszentmiklóson, mint általában minden magyar ajkú településen, idén is megünnepelték március 15-ét. Árus László tiszteletes ünnepi igehirdetése után, a helyi iskolások 1848 te csillag, népek hajnalcsillaga! címmel ünnepi mûsort adtak elő Béres Imre tanító, Mocsár Irénke és Béres Angéla tanárnők vezetésével. Az ünnepi mûsor keretén belül a diákok felidézték a forradalom szellemét versekkel, énekekkel, történetekkel. Az ünnepi istentiszteletet a Himnuszszal zárták, de itt még nem volt vége a megemlékezésnek. A templom előtt gyülekeztek a diákok, tanárok, tanítók, hogy együtt ünnepéjes keretek között megkoszorúzzák a 48-as kopjafát.

Egyetemes imahetet tartottak Nagykágyán március 20–27. között. A hét folyamán az istentiszteletek délután 7 órától kezdődtek a református templomban. Hétfő este „Egy test – sok tag…” – Ézs 55, 1–4: „… jertek e vizekre…” igeverssel Futó Ferenc érolaszi lelkipásztor nyitotta meg az imahetet. Az igehirdetést követően a nagykágyai ifjak és „öregebb” ifjak (ahogy Bara László nagykágyai lelkipásztor nevezte a gyerekeket és ifjakat) köszöntötték énekekkel és szavalatokkal a vendéglelkészt és a gyülekezet tagjat. Kedden Kovács Gyula margittai lelkipásztor hirdette az igét „Az apostolok tudományához való ragaszkodás egyesít minket” címszó alatt, az Ézs 51, 4–8 igeversek alapján.

Zongoraestet szerveztek március 24-én a székelyhídi református templomban. A vendégelőadó Thurzó Zoltán nagyváradi zongoraművész előadásában híres melódiák csendültek fel az ódon falak között. Az est fővédnöke Csűry István királyhágómelléki református püspök volt. A műsorban a hallgatóság egy képzeletbeli hajón utazhatott végig a zenetörténet nagyjainak élettörténetén és művészeti pályáján. A műsorban elhangzott az idei év ünnepeltje, Liszt Ferenc Harmonies poetiques et religieuses zongoraciklusának számos darabja, ugyanakkor felcsendültek olyan híres zeneszerzők művei is, mint Chopin, Grieg vagy Schumann.

Ha szétnéznénk a városban, azt mondhatnánk rá, hogy „kicsit szemetes ugyan, de azért rendes kis hely”. Ha jobban széttekintenénk, valószínűleg már fölöslegesnek találnánk a kicsit szócskát. Ha viszont egészen a mélyére ásnánk a témának, kétszer is meggondolnánk milyen jelzővel illessük kedves kis városunkat. Néhány szorgalmas diák és egy „diákszellemű” tanár március 12-én, a közeledő ünnep szellemében, kimászott az ágyból hajnalok hajnalán, összeszedte minden erejét, hogy 10 órára odaérjen az iskolához, s társaival együtt tegyen valamit a táj szépségéért.  Az eredeti tervek szerint felderítendő területként az iskolaudvartól a tömbházakig vezető út és közeli környéke volt kijelölve, de ugyebár a szemét vonzza a tekintetet, így hát kénytelenek voltunk kibővíteni ezt a térséget.

Januári lapszámunkban már beszámoltunk arról a Kommunikáció Határok Nélkül Plusz elnevezésû projektről, melynek célja közelebb hozni egymáshoz a határmenti területeken élőket. Első állomása Debrecen volt, ahol idén januárban egy öt napos képzésen vehettek részt azok a Bihar és Hajdú-Bihar megyeiek, akik úgy döntöttek, hogy részt vállalnak a közös fejlesztések elősegítésében. A képzés végén olyan pároknak kellett alakulniuk, melyeknek egyik tagja magyarországi, másik pedig romániai. A párok azt a feladatot kapták, hogy közösen dolgozva megvalósítsanak valamit, ami településük egy apró darabkáját megismerteti a nem ott élőkkel. Ennek a feladatnak értelmében következzen most két írás az érmelléki, illetve a Hajdú-Bihar megyei magyar lakodalmakról.

Nyéki István 1931. november 10-én született Érkeserűben, népművész, több mint negyven éve foglalkozik gyékényfonással. Erről a kihalófélben lévő mesterségről beszélgettünk a népművésszel. István bácsi szerint a fiataloknak nincs türelmük e kihalófélben levő mesterséghez.  Ő apjától tanulta a mesterséget,  1986-ban megbetegedett,  így kerültem át Székelyhídra Érkeserűből, immár negyvenegy éve foglalkozik ezeket a kézimunkával, amelybe leginkább a fia segít neki.  Sokféle tárgyat használati eszköz készültenek a gyékényből. Nagyon sok fesztiválon vett részt Magyarországon és itthon is egyaránt.

A frissen alakult irodalmi kör megtartotta első gyűlését, ahol névválasztás és témaválasztás mellett rögtönzött táncbemutatóra is sor került, valamint a résztvevők választ kaphattak „az élet nagy kérdéseire” is. Sok munkát és gondolatot fektettünk ebbe az irodalmi körbe. Tervezgettük szépítgettük, mint saját gyermekünket. Végül jó szülőhöz méltón útjára indítottuk, hogy állja meg a helyét egyedül is a nagyvilágban. Az első gyűlés kis létszámban és baráti hangulatban telt. Bár az érdeklődés nem volt eget rengető, de bízunk abban, hogy egyre növekvő eredményt fog mutatni a közeljövőben. A feldobott alapötletre, vagyis a K.I.K. rövidítésre probáltunk jólcsengő szavakat keresni.