A lakosság nagy része partner a megújult vízdíjbeszedésben, a befolyt összegeket fejlesztésre fordítják
 
Legutóbbi számunkban foglalkoztunk a megújult vízdíjbeszedéssel, a polgármester mellett megszólalt Kõvári Sándor, a hivatal illetékes köztisztviselõje, a székelyhídi vízellátással kapcsolatos ügyintézés technikai vezetõje is. Vele beszélgettünk ismét a székelyhídi önkormányzat és a vízfogyasztók közötti helyzetrõl, az elmúlt egy hónap tapasztalatairól.
 
– Hogyan halad a vízdíjbeszedés?
 
– Örömmel mondhatom, hogy a kezdeti lendület nem tört meg, a lakosság nagy része partner a dolgunk megkönnyítésében. Városunk roma lakosságától is tudtunk végre vízdíjat szedni, egyelõre háztartásonként 12 lejt vontunk le a hóközi szociális segélyekbõl. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy eloszlassak egy, a témában szokásos rémhírt, miszerint nem mindegyik, a segélyre jogosult személytõl vontunk le tizenkét lejt, hanem az egy közös háztartásban élõ közül csak egy személytõl!

Sikeresen szerepelt a székelyhídi csapat a Felső-Tisza-menti környezetvédelmi vetélkedőn. A székelyhídi Szimata csapatnak a Csíkos-tó és Gémtelep természetvédelmi területeinkről szóló prezentációja és a plakátja is bekerült a legjobbak közzé a Közös Ügyünk – Felső-Tisza-menti környezetvédelmi vetélkedőn. Ez a duplázás egyedüli csapatként nekik sikerült a magyarországi Vásárosnaményben március 25-én a helyi Természetbarát Diákkör főszervezésében kilencedik alkalommal zajló versenyen. Idén a negyedszerre részt vevő érmelléki csapatot Német Mariann tanárnő vezette, a csapat tagjai pedig Szilágyi Szilvia, Takács Tamás és alulírott voltak.

Március 22-én, a víz világnapja alkalmából mérték össze tudásukat a hegyközszentmiklósi Toldy Általanos Iskola diákjai. (Mint ismeretes, az Egyesült Nemzetek Szövetsége 1994-ben nyilvánította a víz világnapjává ezt a napot.) A csapatok kvízkérdésekre kellett válaszoljanak, amelyek természetesen bolygónk egyik legfontosabb természeti kincséről szóltak. Ódát írtak a vízhez, majd plakátot készítettek. A legügyesebb három csapat ajándékokat, vízőrző-igazolványt, oklevelet vehetett át. A versenyen a Lila libák csapat (Erdei Mátyás, Molnár Tünde, Krizsán Csongor) győzött, a II. díjat a Bíró Olivér, Király József és Szabó Nándor által alkotott trió kapta, harmadik helyen A Tócsák csapata (Bakó Nikoletta, Istvándi Márk-Imre, Oláh Róbert) végzett.

Kisvárosunkban pár hónapja futótűzként terjedt el a hír, hogy a székelyhídi víz nem alkalmas ivásra. Utánajártam, és Béres Csaba polgármestertől érdeklődtem a téma iránt. A „mi a helyzet az ivóvízellátással a településünkön?” kérdésemre a városvezető készségesen elmondta, hogy a székelyhídi ivóvízhálózat több mint negyven éves, és a legnagyobb probléma vele, hogy korából fakadóan napi rendszerességgel történnek csőtörések. Amikor kiépítették a hálózatot, nem rendelkeztek tervvel, ezért az alkalmazottak csőtörés esetén csak következtetni tudnak, hogy hol lehet a probléma. Az ivóvízhálózat működtetése a tavalyi év folyamán több mint 400 000 lejbe (4 milliárd régi lejbe) került a városnak.

Ezzel a címmel tartottak szakmai konferenciát március 20-án Vásárosnaményban, a víz világnapja alkalmából. Ott voltam, ott voltunk, ugyanis meghívtak bennünket. A Közös Ügyünk Nemzetközi Környezeti Nevelési Program kéthónapos vetélkedőjén, amelyen a Felső-Tisza menti országok: Magyarország, Szlovákia, Ukrajna és Románia vett részt. A versenyző 162 csapatból a két székelyhídi is bejutott a legjobb tizenötbe, második és negyedik helyezettként.