Felkerekedtek fel és átfutottak hozzánk a Gyermek Jézus-otthonba a Debrecen Környéki Futó Ismerősök (DKFI) idén február 23-án. Ez mintegy 50 km lefutását jelenti, a már hagyományosnak számító, hatodszorra megszervezett jótékonysági futáson. Közel negyven futó és mintegy tíz autós kísérő érkezett meg vasárnap délután jókedvűen és lelkesen hozzánk adományokkal és ajándékokkal felpakolva, amit amit szeretnénk ezúton is megköszönni.

A gyerekekkel néhány héttel az esemény előtt kezdtük el a felkészülést és mentünk ki három-négy kilométert futni néhány naponta. Volt, aki lelkesen jött hozzám minden nap, hogy akkor ma is megyünk futni, ugye? Hatévestől tizenhat évesig sok gyermek jött mozogni. Kis csapatunk megmosolyogtatott néhány székelyhídi lakost ezeken az alkalmakon, ahogy hol mosolyogva, hol kicsit nyűgösen, hol futva, hol kicsit belesétálva a távba elhaladtunk mellettük.

Először szerveztek farsangi ünnepséget a székelyhídi Gyermek Jézus-otthon bentlakó és napközi otthonos gyerekei részére nevelőik február 14-én. Az ünnepségre a gyerekek izgatottan készülődtek: verseket, dalokat tanultak, jelmezeket készítettek. A nagy nap délutánján izgatottan sorakoztak fel a szebbnél-szebb hercegnők, menyasszonyok, de volt itt tűzoltó, oroszlán, nyuszi, sőt Piroska is, hogy megmutathassák magukat az egybegyűlt vendégeknek. A gyerekek meghívott vendégei között szüleik, tanítóik, fogorvos bácsijuk, vívásoktató tanárnőjük, más otthonokból érkezett munkatársak és más vendégek szerepeltek.

A farsangi ünnepség álarcos felvonulással kezdődött, ahol mindenki megmutathatta magát és az ügyesebbek még egy kis versikével is bemutatkoztak a vendégeknek. A felvonulás érdekességeként nemcsak a gyerekek, hanem nevelőik is álarcot öltöttek, így ők is beálltak a bemutatkozók sorába.

Böjte Csaba testvér a XI. magyar kultúra napi jótékonysági bálon – Mindig ő az, aki többet ad

Ünneplőbe öltözött a székelyhídi múzeum épülete, így várta vendégeit, a bálozókat a január 22-hez legközelebb eső szombaton. Szatmárcsekén 1823-ban ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc nemzeti imánk, a Hymnus írását. Áldást kérünk, isteni áldást. Himnuszunk kezdősorában benne van jövőnk biztonsága, mert aki kér, annak adatik. Ezerszáz éves gyökerek kötnek a Kárpát-medencéhez, ezeréves keresztény gyökerekből táplálkozik magyar kultúránk. Okunk van az ünneplésre, megtartó erőként lehetünk jelen, s ilyenkor nem csak szívünk, lelkünk öltözik ünneplőbe. Jelenlétünk itt, szűkebb hazánkban, az Érmelléken, Székelyhídon tizenegyedik éve különösen méltó módon ünnepel, jótékonysági bálban ölt testet.

Adakozó lelkű Nagyfalusi Éva, a Gyermek Jézus Otthon új vezetője

Magyarországon született, Nyugat-Európában is tanult, marketingkarriert épített, aztán lelki kincsek után eredt, így a Dévai Szent Ferenc Alapítvány kötelékeiben találta meg helyét Nagyfalusi Éva, aki augusztus óta vezeti Székelyhídon az alapítvány Gyermek Jézus-otthonát. A vele készült sorok betekintést engednek Csaba testvér mindennapjaiba, de a saját nemes tulajdonságaiba is.