Lehetőség a helyi szőlős- és borkészítő gazdáknak – Újabb mérföldkőhöz ért a partiumi borászat

Ünnepélyes keretek között felavatták az érmelléki borászati központot február 23-án Székely­hídon. A magyar kormány Schams Ferenc Tervének támogatásával megvalósult projektben az egykori kórház épületét teljesen felújították, így korszerű környezetben működhet városunkban az Erdélyi Magyar Borászok Egyesületének székháza. A telek, ahol a borászati központ épülete is található, egykor a Stubenberg grófi család birtoka volt. A kommunizmus ideje alatt az épület kórházként működött egészen a rendszerváltás utáni évekig, amikor is anyagi okokból kifolyólag 1996-ban bezárták.

Minőségi nedűket kóstolhattunk a múzeumban a XXVII. Érmelléki Borversenyen

Regionális borversenyt szerveztek Székelyhídon február utolsó szombatján. A vetélkedőre benevezni csak a szigorú leadási határidőn belül leadott palackozott, felcímkézett borokkal lehetett, a minősítések pedig a nemzetközi borversenyek szabványához igazítva aranyat és ezüstöt jelentettek. A borok pontozására felkért zsűritagok között a régi, tapasztalt tagok mellé fiatal borászok, borszakértők kaptak felkérést. A rendezvény helyszínéül ez alkalommal is a székelyhídi múzeum épülete szolgált, ahol a  bírálók a délelőtt folyamán elkezdték értékelésüket. A 101 beérkezett mintából mindössze egyetlenegy volt értékelhetetlen.

Minden év május 25-én összegyűlnek a térség borászai és szőlőtermesztői Szentjobbon az úgynevezett kopaszhegyen a Szent Orbán-szobornál, hogy közösen mondjanak köszönetet a szőlőhegy védelméért és a bőséges termésért.

A szőlészek, borászok, kádárok és kocsmárosok védőszentjének egész alakos szobrát a Pro Szentjobb Alapítvány védőszárnyai alatt létrehozott Csáky Miklós Borbarátok Köre 2017-ben állíttatta fel.

Szent Orbánt a néphagyomány a negyedik fagyosszentként tartja számon, mivel a szőlő a virágzás időszakában a legérzékenyebb, ezért az Orbán-napi lehűlés komoly károkat okozhat a későbbi termésben. Jellegzetes szokás, hogy ezen a napon a fagytól és jégkároktól megkímélésképpen kis borral meglocsolják a szobrot.

Különleges bor- és sajtkóstolónak adott helyet február utolsó szombatján a székelyhídi Ady Endre Magyar Kulturális Központ. Pálfy Noémi borszakértő előadásában megtudhattuk, mik a legjobb bor- és sajtpárosítások. Az eseményre a kézműves sajtokat Barta Anett érköbölkúti sajtkészítő, a borokat pedig a székelyhídi Lengyel Csaba tulajdonában lévő Lengyel Pincészet biztosította. Az eseményt az Európai Szolidaritási Testület által városunkban tevékenykedő nemzetközi francia önkéntes, Tristan Youinou szervezte meg az Ér Hangja Egyesülettel közösen.

Pálfi Noémi borszakértő az érmelléki borászat újjászületéséről, távlati kilátásairól

A jó bornak nem kell cégér, tartja a mondás, de az útról, amin végighalad mindig érdemes beszámolni, főleg ha az örökségünkről van szó, az érmelléki szőlőfajták királyáról. Pálfi Noémi borszakértőnek köszönhetően többet megtudhattunk a bakator reneszánszáról, az érmelléki borászat távlatairól, jelenéről és jövőjéről.

Pálfi Noémi programszervezőként dolgozott egy nagyváradi borszaküzletben (vinotékában), ahol elsajátította a borok ismeretét, majd létrehozta a Nagyváradi Bor­ba­rátnők Egyesületét borvidékünk népszerűsítése és fejlesztése érdekében. Megszervezték az első nagyváradi Bor-Bált, nagyon sok magánszeméllyel, borásszal, támogatóval, többek között dr. Papp Lászlóval, Debrecen polgármesterével, Maurer Oszkár délvidéki borásszal, valamint dr. Balla Géza, arad-hegyaljai borász szakmai segítségével. Ezzel megtörténtek az első lépések ahhoz, hogy ténylegesen támogatni tudják a borvidéket.

A célkitűzés az egykor híres bakator szőlő visszahonosítása, amiből annak idején Székelyhídról Stu­benberg gróf és Bihardiószegről Zichy gróf csodálatos borokat vittek ki a párizsi és londoni világkiállításokra a XIX. században, és aranyéremmel tértek vissza. A bakator szőlőfajtát a Heit család telepítette vissza elsőként Bihar­dió­szegre, majd a tőlük hozott vesszőkkel által több mint 15 ezer oltványt osztottak szét az Érmelléken.

Bor és művészet címmel nyílt kiállítás a Stubenberg grófi pincében

Színvonalas kulturális eseménynek adott otthont a Domahidi család tulajdonában lévő Stubenberg grófi pince május derekán: a hatalmas belterű építményben Bor és művészet címmel nyílt kiállítás, a megnyitóból pedig egy (végre) emberközeli, hangulatos esemény kerekedett, ahol borászok, művészek, illetve a bor és művészet kedvelők órákig ismerkedhettek, beszélgethettek. A felemelő eseményen a résztvevőket Béres Csaba, Székelyhíd polgármestere, és dr. Maior Enikő, a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) rektorhelyettese köszöntötte. Mondandójukból kiviláglott, remek találkozás a helyi önkormányzat és a felsőoktatási intézmény lassan többéves együttműködése, hisz a település háttérbe szorult vagy mára elfeledett értékei a PKE számára fontos tehetségmenedzsment útján ismét kellő helyükre kerülhetnek.

Ezeket a gondolatokat részletekbe menően fejtegette dr. Balázs Zoltán, a PKE művészeti tanszékének vezetője is: „Én nem szeretem a protokolleseményeket, de ez számomra egyáltalán nem az, érezni, hogy szívvel-lélekkel vagyunk jelen. Valamennyire őrült emberek, borászok és művészek közös munkája az, hogy itt lehetünk. A tanszék és a magam részéről, mondhatjuk azt is, hogy egy picit beleszerelmesedtünk az Érmellékbe.” Mint folytatta, a művészeti tanszék és a székelyhídi helyhatóság közös munkájának célja minél több energiát befektetni a városunkban és Érmelléken fellelhető értékek felfedezésébe és népszerűsítésébe, hisz a körülöttünk levő természet a legnagyobb kincs, és ennek része a szőlő és a bor is.

Borcímke-kiállítást tervez a Székelyhídi Borászok Egyesülete a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) grafika és vizuális kommunikáció szakos, mesterképzős hallgatóinak és a városunk képzőművészeinek munkáiból. Ennek jegyében, a törvény előírta szabályok betartásával találkoztak az érdekeltek Székelyhídon november 19-én. A tervezési munkafolyamatot, amely a helyi borok címkéjétől a Székelyhídi Borászok Egyesületének teljes arculati tervének megalkotásáig terjed, dr. Balázs Zoltán, a PKE Képzőművészeti tanszékének adjunktusa vezeti.

A részben fizikai, zömében viszont online térben bemutatott munkák az Érmellék jellegzetességeit hozták: népi motívumokat, a hajdan kiterjedt lápvidék, mocsárvilág csodáit s volt olyan közöttük, ami a sósúti pincesor látképeit idézte. A székelyhídi képzőművészek csoportját Angyal Olívia és Guba-Kerekes Zsuzsa, míg az egyetemet több mint húsz érdekelt hallgató képviselte, így rendkívül változatos munkákat tekinthettek meg a jelen lévő érmelléki borászok.

Remek kiállítással egybekötött borkóstolónak lett a helyszíne az egykori kórház épülete augusztus 8-án. A tágas udvaron a fák alatt rönkök, hívogató ülőalkalmatosságok, terített asztal, hordókon borospoharak, itt-ott vázákban, köcsögökben színes csokrok, az Érmellék jellegzetes vadvirágai. Az épület régebbi szárnyán lakat, az utcafronthoz közelebbinek termei bejárhatók, ezeket vették birtokba a Székelyhídi Képzőművészeti Csoport fiatal tagjai. Újragondolták, átrendezték a falak határolta tereket, az itt talált, megmaradt kórházi kellékeket, orvosi eszközöket, kacatokat, lomokat felhasználva, a megálmodott térinstallációkkal. A kiállítás címének (Újjászületés) több olvasata is lehetséges. Remény szerint újjászületik az épület, ahol borászati laboratórium működik majd és folytatódnak a már elkezdett szakirányú képzések, újjászületik az egykor híres érmelléki borvidék. Újjászületik a székelyhídi képzőművészek éves tárlata, amit Kerekes Géza festőművész, vizuális nevelés tanár haláláig fáradhatatlanul szervezett. Újjá kell születnie a székelyhídi képzőművészetet, kulturát, közösségi életet kedvelő, fogyasztó, támogató közönségnek is.

A rendezvény házigazdája, Pálfi Noémi, az Erdélyi Magyar Borászok Egyesületének titkára bevezető szavait követően Béres Csaba, Székelyhíd polgármestere osztotta meg gondolatait. Angyal Olívia a kiállított művekről, a kiállítók személyéről és a közelmúltban szerveződött Székelyhídi Képzőművészeti Csoport célkitűzéseiről beszélt. Székelyhíd és környéke társadalmi, kulturális és az Érmellék természeti értékeinek mentése, ezen értékek köztudatba való építése minden e vidéken élőt foglalkoztat, tenni akarásra sarkall. Ez alkalommal a közös tenni akarás, az összefogás volt a döntő mozzanat. Búcsú a régitől, kezdete valami újnak, kis előrelépés, hisz az értékmentés módja az is, ha egy épületet nem hagyunk elpusztulni.