Lelkesen fogadták a gyerekek a két mesekönyv bemutatására érkező írónőt

Schönberg Éva meseíró és Schönberg Gréta illusztrátor volt a vendégünk, akik segítségével Az öreg tölgy meséivel és a városi galambbal, Totyával ismerkedhettek meg a gyerekek.

Érdekes, vetítéssel, játékokkal fűszerezett bemutatónak lehetett szem és fültanúja az a közel száz gyerek, aki részt vett a májusi író-olvasó találkozón. Itt első kézből kaphattak választ a kisiskolások arra az izgalmas kérdésre, hogyan is születik meg egy mesekönyv. Schönberg Éva írónő (portrénkon) elmondta, hogy már korábban is rendszeresen írt gyerekeknek, ezek az írások a Szemfülesben és Fürkészőben jelentek meg és később ezeket gyűjtötte kötetbe.

Áldozócsütörtökön, május 10-én templomba hívogatott a harang – húsvét után negyven nappal Jézus elbúcsúzott tanítványaitól és szemük láttára emelkedett fel a mennybe.

A gyülekezet tagjai szép rendben érkeznek a falu különböző utcáiról, öregek és fiatalok egyaránt. A helyi iskolások és óvodások, óvó-, tanító nénik, tanáraik kíséretében együtt érkeztek az istentiszteletre.

Négy lány és három fiú tett vallást hitéről május 13-án a csokalyi református templomban. A vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődött ünnepi istentiszteletre a fiatalok a 436. dicséretet énekelve vonultak be a gyülekezeti tagokkal és rokonaikkal megtelt templomba: „Vezess Jézusunk, s véled indulunk, küzdelemre hív az élet, hadd kövessünk benne téged.”

Tokár Sándor lelkipásztor az 5Móz 30,11–14 igerészt olvasta fel az igehirdetés alapigéjeként.

A X. Szovátai Tavaszi Kórusfesztiválon vett részt a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum gyermekkórusa áprilisban, Orosz Otília Valéria tanárnő vezetésével. A rendezvény első napja, melyen kilenc kórus mutatkozott be, a résztvevők felvonulásával kezdődött, lovas huszárok és a budapesti Keil Ernő Fúvószenekar kíséretében.

Míg a tavalyi évben településünk, addig az idén az Ecochallenge 2018 elnvezésű  ökológiai versenynek Betfia adott otthont. A nagyváradi Ecotop Egyesület által megszervezett versenyre idén 5 településről  (Cséffa,Nagyvárad, Székelyhíd, Szentandrás és  Szentmárton) 15 csapat nevezett be.

A székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceumot idén három  egyenként 4 fős csapat és a 3 felkészítő biológia tanár: Borsos Mária, Cservid Levente és Szabó Ildikó képviselte, egyedüli  magyar nyelvű csapatokként a mezőnyben.

„Leveles a május, virágos a rét…” – és még milyen virágos! Gondolom felfigyeltetek Ti is az idei tavasz korai érkezésére. A majálison már nyári melegben hancúrozhattunk, lombos fák alatt túrázhattunk az árnyas erdőkben, és az a rengeteg színes, illatos virág! Nem volt gond az anyák napi csokor összeállítása. Én szép vadvirágcsokrot kötöttem édesanyámnak. Remélem, Ti sem feledkeztetek meg édesanyátok köszöntéséről!

Újabb apró lángocskák fénylenek a székelyhídi gyülekezetben

Az idén május 6-án tizenhat gyerek elsőáldozott. Az Oltáriszentség Jézus Krisztus valóságos teste és vére a kenyér és bor színe alatt.

Jézus valóságosan jelen van a szent ostyában, a darab kenyérben, Ő maga mondta: „Ez az én testem […] ez az én vérem […] vegyétek és egyétek.” Jézus igazat mondott. Ugyanaz a Jézus, aki itt élt a földön köztünk 33 évet, meghalt, feltámadt és most is él, valóságosan itt van templomainkban. Nagy titok ez. Ezt csak akkor értjük meg, ha rendszeresen jövünk Hozzá imádni Őt, s táplálkozni vele. „Ízleljétek és lássátok, milyen édes az Úr” – mondja a zsoltáros (Zsolt 34,9). „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van. […] Aki ebből a kenyérből eszik, örökké él” – mondja Jézus (Jn 6,56–58). Ki ne akarna örökké élni? El kell fogadjuk Istentől ezt a táplálékot is, és éljünk vele.

Május első vasárnapja az édesanyák napja, őket köszönti ma minden gyermek, övék a vers és a sok virág ma. Az édesanya meghatározó személy az életünkben, ő az, aki mindig tudja örömeinket bánatainkat, velünk van jóban és rosszban, mindig a helyes útra terel. Megsimogat, ha látja, hogy valami bánt, betegség idején fogja a kezünket. Sosem fárad el, mos, vasal, dolgozik és hallgat, ha úgy érzi, ez a fontos. Mindent lát, tud és ért, belelát a lelkünkbe. Kezünket el nem engedi, ha már nagyon mehetnékünk van.