Áldozócsütörtökön, május 10-én templomba hívogatott a harang – húsvét után negyven nappal Jézus elbúcsúzott tanítványaitól és szemük láttára emelkedett fel a mennybe.

A gyülekezet tagjai szép rendben érkeznek a falu különböző utcáiról, öregek és fiatalok egyaránt. A helyi iskolások és óvodások, óvó-, tanító nénik, tanáraik kíséretében együtt érkeztek az istentiszteletre.

Ledán M. István lelkész az Apostolok cselekedeteiből írott könyv 1. része 6–11.verseiből olvasta az alapigét: „Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? […] az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől”. Igehirdetésében a lelkipásztor elmondta: Jézus Krisztus, ahogy a haláláról, feltámadásáról, a mennybemeneteléről is előre beszélt apostolainak.Betániában vannak a tanítványok, néznek az egyre távolodó Jézusra, csak néznek feléje. Mit éreztek? Ezek a tanítványok úgy érezhették, hogy Jézus másodszor magukra hagyta őket. Először akkor érezték, mikor látták a Megváltót a kereszten. Most mikor nézték Jézust, ismét azt érezték, magukra hagyta őket az Úr. Csalódottak, elkeseredtek voltak az apostolok. Mit cselekedjenek most? Ekkor megjelenik két angyal, és elmondják, hogy ahogy látták Jézust elmenni, akképpen jön el. De a tanítványok szomorkodva visszatértek Jeruzsálembe, és bezárkóztak, imádkoztak. Istennek jobb véleménye van a világról, az emberről, mint nekünk saját magunknak. Isten tudja, mi van a szívünkben. A legelső keresztényeknek azt kellett volna megérteni, hogy Jézus nem hagyta őket cserben, nem csalta meg őket. Isten országa valóban eljött, Isten országa itt van közöttünk, be lehet lépni. Az ige nem csak nekünk szól, szól Samáriának, Jeruzsálemnek, szól Galileának, szól a világnak, ahol majd oroszlánok elé dobják, keresztre feszítik a tanítványokat. Az igéből megérthetjük, hogy Isten nem mond le sem rólunk, sem a Partiumról, sem Köbölkút hívő népéről – fejtette ki a lelkipásztor.


Írta: Béres Angéla