Weisz Miklós pirografált munkáiból nyílt kiállítás a nagyváradi vármúzeumban szeptember végén. A rendezvény érdekessége, hogy a kiállítást a nagykágyai néhai Trifa Carol emlékére ajánlotta az alkotó.

Trifa Carol 2002-ben, mindössze 45 évesen távozott az élők sorából. Már zsenge gyerekkorában megmutatkozott rajzkéssége. Tusvázlatokat, ceruzával grafikákat, linómetszeteket használt az önkifejezés eszközeként, amelyekkel kiállításokon is megmutatkozott. Nagyváradon szobrásztanfolyamot végzett. A fényképészet is rabul ejtette, tudását tanfolyamon fejlesztette. Nánási Zoltán helytörténész Székelyhíd monográfiája című munkájában teret szentel Trifa munkásságának.

Az önkifejezés kényszere, a térben való megmutatkozás vágya késztette, készteti évente a székelyhídi alkotókat, hogy közönség elé álljanak. A magamutogatás és a megmutatkozás között a tehetség vízválasztó, és ez utóbbi jellemzi leginkább a nyolc alkotó munkáit. Vannak közöttük útkeresők, kísérletezők éppúgy, mint kiforrt technikai érzékkel vértezett lélekecsettel formázók. A városi múzeum aulájában felvonultatott alkotásokat, illetve az azokat életre hívó művészeket Kerekes Terézia könyvtárvezető mutatta be, méltatta.

Angyal Olívia keze nyomán egy mesevilág tárul elénk. Védjegye a rendkívül fantáziadús, finom vonalakkal átszőtt grafika. Fotografikáit pókszerűen behálózzák érzékenységet hordozó vonalkavalkádjai.
Árus Tünde rajztanárnő „szakmabéli”. Két kiállított grafikája, lágy vonalvezetésű ceruzarajzok. Gondolatisága messze túllép a képi kötöttségeken.

Fából készült használati eszközök tárlata

Faragott csodavilág címmel nyílt időszaki kiállítás a székelyhídi múzeum emeleti termében. A kiállításon dr. Rozsnyai István vértesi magángyűjtő faragással díszített háztartási és egyéb eszközökből álló gyűjteménye látható. A különleges tárlatot Szűcs György muzeológus, az ottományi kiállítóház vezetője nyitotta meg, aki mondandójában kiemelte, hogy a kiállított tárgyak azt az embert mutatják be, amely használati tárgyain keresztül üzenetet akart közvetíteni. Üzenetet készítőről, használóról, korról és a díszítések által még az emberi érzésekről is. Hiszen a kiállítási tárgyak között találunk olyan talpas guzsalyt, amely nem csak a szövés egyik kelléke volt, de mintája és színezése azt is elárulja nekünk, miként lett az egyszerű használati tárgyból érzésekkel felruházott szerelmi ajándék. De ilyenek a szépen faragott mosósulykok, mángorlók Kalotaszegről és a Dunántúlról, illetve az alföldi és a somogyi pásztorok maguk faragta ivócsanakjai, borotvatokjai, kanászkürtjei és a méltán híres debreceni mézeskalácsos mesterség emlékei, a különböző formájú és mintázatú ütőfák.

A szakszerű tárlatvezetést és az ehhez kapcsolódó múzeumpedagógiai foglalkozásokat a Vértesi Rozsnyai István Muzeális Gyűjtemény munkatársai végezték, akiknek nem titkolt célja az, hogy a fiatal generáció bepillantást nyerjen a nagyszülők, dédszülők egykori mindennapjaiba, megismerve az általuk használt eszközöket, a rajtuk található díszítményeket, motívumokat.

„A sírban nincsenek győztesek és vesztesek, a halott katona, bármely nemzet fia is, nem ellenség, kijár neki a megemlékezés, a végtisztesség. Az eltemetett katonák öröksége arra int, hogy nem szabad teret engedni a különböző szélsőséges erőknek, mert a béke mindenek felett a legdrágább kincs.” (ismeretlen)

Székelyhídra érkezett a Bakasors című hadtörténeti kiállítás, mely első világháborús relikviákat és ehhez kapcsolódó festményeket mutat be. A Tanoda Egyesület, a Szacsvay Akadémia, a Bihari Napló és a Székesfehérvári Krajcáros Alapítvány közös kiállítássorozatát a városi múzumban tekinthettük meg.

A kiállítás bemutatóján Szabó Ödön történész, parlamenti képviselő beszélt a kiállított tárgyakról, s a mögöttük rejtőzködő emberi, és családsorsokról. Elmondta, hogy a cél az Érmellék felkutatása, azon emléktárgyak megkeresése, melyeket nagyapáink hoztak haza a frontról.

Újabb értékes könyvekkel, számszerint 348 kötettel gazdagodott a Székelyhídi Városi Könyvtár, amelyeket kiállítás keretében mutattak be a városi múzeumban.  A közművelődési intézmény munkatársai azért döntöttek a kiállítás mellett, mert mindenképp szerették volna, hogy olvasóik még így együtt láthassák az új könyveinket. A három nap alatt szép számban, közel háromszázan tekintették meg a kiállítást, diákok, pedagógusok, érdeklődők. Örömmel láttuk a nagy érdeklõdést és azt, hogy a kiállítást követően már alig várták a gyerekek, hogy hazavihessék és birtokba vegyék a szebbnél szebb, érdekesebbnél érdekesebb kiadványokat.

„Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény,
Van, hogy elveszítesz mindent, mégis élj a holnapért!
Sose búcsúzz el, mert az éjszaka véget ér,
Újra eljön majd a hajnal, van, ki vár, hogy visszatérj!”

(Homonyik Sándor)

Kiállítás nyílik kedden 16 órai kezdettel a székelyhídi múzeumban. A nagyváradi képzőművészek képei Debrecen után most Székelyhídon is láthatók lesznek. A szerrvezők szeretettel várnak minden kedves érdeklődőt a megnyitóra és a kiállításra.

Az Érmelléki Ősz első napja- a kultúra jegyében

Az Érmelléki Ősz kapui péntek délután 5 órakor nyíltak meg az érdeklődők előtt. A háromnapos rendezvénysorozat hivatalos megnyitója a városközpont millenniumi parkjában zajlott. Politikai személyiségek és kulturális csoportok egyformán voltak részesei a „ceremóniának”.Elsőként Fekete Katalin rövid, lényegretörő nyitóbeszédét hallgathattuk meg, melyet a szokásos Petőfi-idézettel nyitott: „Itt van az ősz, itt van újra.” Ezt követte Béres Csaba polgármester köszöntője.Kiemelte, hogy Székelyhíd lakóinak életében milyen különleges három nap az Érmelléki Ősz, mert ez alkalommal egymást rég látott emberek, sőt különböző generációk találkoznak egy helyen.