Az elmúlt év során számos fejlesztés, helyreállítási munkálat helyszínévé vált Székelyhíd

Tavaszra kész a színház

A színház felújítása pár hónapja kezdődött el, a nagyváradi Simbac cég munkatársai a napokban bontották el azt az állványt, mely segítségével elkészült az épület új főhomlokzata. Körülbelül harminc munkás dolgozik nap mint nap azon, hogy Székelyhíd e kulturális központja régi fényében, de újabb, impozánsabb formájában pompázhasson. Már 2007 óta voltak törekvések arra vonatkozóan, hogy ez az épület megújulhasson. Városunk két pályázata részesült pozitív elbírálásban, de végül nem valósultak meg, mivel a különböző választások meghiúsították terveinket. 2015-ben az Országos Befektetési Ügynökség újra lehetőséget adott Székelyhídnak, ezúttal pedig el is kezdődtek a felújítást övező eljárások. „2017 májusában sikerült építkezési engedélyhez jutnunk, majd tavaly decemberben a kivitelezési határozatot is kézbe vehettük, és elkezdődhettek a munkálatok. A modernizált épület 375 férőhelyes lesz, három-, illetve ötszemélyes páholyok fognak hozzájárulni ahhoz, hogy a színház minden modern igénynek eleget tegyen” – nyilatkozta lapunknak Béres Csaba polgármester.

Minden résztvevő számára az év ünnepe lett a IV. Adventi Érmelléki Fonó

Mézeskalácsillat, mosolygó arcok, a felfedezés örömétől csillogó gyermekszemek, csilingelő hangok, türelemmel hozzáértéssel irányító felnőtt tekintetek… Nem, ez még nem Karácsony, hanem az Érmelléki Fonó, mely már négy éve szorosan hozzátartozik az advent időszakához. A székelyhídi múzeumba érkezőt varázslatos hangulat fogadta december 7-én, amit leírni hasztalan próbálkozás lenne, hisz a varázslat akkor történik meg, ha részese vagy.

Múltidéző mesterségek

A gondos kezek által berendezett, ünneplőbe öltöztetett Szent László-aulába lépőt Dormány Lajos makettjei fogadták, egy tornácos parasztházzal, csűrrel, szekérrel, működő kerekes kúttal berendezett tanya látványa idézte a nem is nagyon távoli múltat. Az aprólékos munkával készített modellekbe belefeledkező nézelődő fülét korongozógép hangja ütötte meg. László Attila fazekasmester, keramikus körül egész nap nagy csapat gyermek várt sorára. Irányításával a vizes, pacsmagos apró kezek érintése nyomán a forgó agyagtömb tányérkává változott. A masina mellett lévő asztalnál a „csak sárból” gyurmázni lehetett, két lépéssel továbbmenve a „szurkálók” munkálkodtak. Faragó Emese óvó néni felügyelete alatt a nemezelés technikájával ismerkedtek a gyermekek. A formára kerekített színes gyapjút mosogatószivacsra helyezve indulhatott az akció. A nemezelő tűvel addig kellett az anyagot szurkálni, míg az apró szálak tömörültek, így születtek a pöttyökkel ékeskedő karácsonyfadíszek.

Hamarosan itt az év vége. Biztos vagyok benne, hogy a Mikulás mindannyiótokhoz eljutott. Izgatottan várjátok már a Karácsonyt és a szilvesztert. A rajzaitokból és az írásaitokból kiderült számomra, hogy nemcsak az ajándékok fontosak nektek, hanem megértettétek a Karácsony valódi üzenetét is. Alig várjátok már, hogy az ünnepek alatt több időt töltsetek a családtagjaitokkal, szeretteitekkel.

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánok mindenkinek!

Kópé

Hordozni akartam homlokcsókod, ott!
Érkeztem a mennyország kapujához,
de az pont zárva volt.

Hát egyedül tapsolok az úton,
Társam egy se.
Sem magam, sem te
Nem kapjuk az áldást.

Látni akartam a tettek mögé, ott!
Érkeztem a pokol kapujához,
de az is tiltva volt.

Hát egyedül tapsolok az úton,
Társam egy se.
Sem magam, sem te
Nem kapjuk az áldást.

Vakon, süketen, meztelen,
Áldás nélkül esztelen.
Érkeztem trónodhoz, Uram.

Te rámutattál az útra,
Melyen egyedül tapsolva járok.
Életre ítéltél,
S ez rosszabb, mint egy átok.

A környezetvédelemre buzdította az Ér Hangja Egyesület három fiatal önkéntese a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum felsőbb osztályainak diákjait Mikulás hetében. A fiatalok a környezetszennyezés hátrányait mutatták be az osztályoknak, ezzel is próbálva őket rávenni a környezetvédelem fontosságára. A középiskolások az eddigi ismereteik bővítésével betekintést nyerhettek abba, hogyan is romlik a környezetünk állapota az emberi tevékenységek miatt. Éles képet kaptak arról, hogy mi történhet, ha ez továbbra is így folytatódik. Többen őszintén beszéltek rendszeres szemetelésükről, önkénteseink rávilágítottak arra, hogy ezzel nem csak a saját, hanem utódaik jövőjét is kockáztatják. A diákok kisebb-nagyobb sikerrel, de elgondolkodtak azon, hogy az ő kezükben is van Földünk sorsa.

A világunkat a rohamosan növekvő környezetszennyezés miatt fenyegető veszélyt tudatosító pedagógusok szívesen adták át az óráikat nekünk.

Tíz év, egy évtized. Ennyi ideje született meg az Ér hangja alapötlete, mely idő közben igazi helyi „médiabirodalommá” nőtte ki magát. Kezdetben – mint jómagam is – lelkes önkéntes fiatalok dolgoztak az újságnál, tudásuk legjavát beletéve a munkába. Időközben sok változás történt, sokan elmentek, újak érkeztek helyettük, de megmaradt egy kicsinyke rész az egykori kemény magból, akik még mindig szívvel-lélekkel igazgatják az újság és az azóta megszületett televízió, rádió, egyesület ügyeit.

Rövid áttekintéssel szeretném ezt a tíz évet összefoglalni, bemutatni: 2009 decemberében megjelenik az első havilap és következő évben honlap is készül, melynek mottóját Bíró Orsolya kolléganőnk ötlete adja: „tájékoztatás és folyamatosság”. Valószínűleg akkor még egyikünk sem gondol bele, hogy a folyamatosság ilyen jól sikerül majd.