Tíz év, egy évtized. Ennyi ideje született meg az Ér hangja alapötlete, mely idő közben igazi helyi „médiabirodalommá” nőtte ki magát. Kezdetben – mint jómagam is – lelkes önkéntes fiatalok dolgoztak az újságnál, tudásuk legjavát beletéve a munkába. Időközben sok változás történt, sokan elmentek, újak érkeztek helyettük, de megmaradt egy kicsinyke rész az egykori kemény magból, akik még mindig szívvel-lélekkel igazgatják az újság és az azóta megszületett televízió, rádió, egyesület ügyeit.

Rövid áttekintéssel szeretném ezt a tíz évet összefoglalni, bemutatni: 2009 decemberében megjelenik az első havilap és következő évben honlap is készül, melynek mottóját Bíró Orsolya kolléganőnk ötlete adja: „tájékoztatás és folyamatosság”. Valószínűleg akkor még egyikünk sem gondol bele, hogy a folyamatosság ilyen jól sikerül majd.

A rengeteg kedves bátorító visszajelzés alapján kezdett el körvonalazódni egy álom, mely hamarosan valósággá vált. 2012-ben a helyi polgármesteri hivatal megnyert egy határon átívelő pályázatot, melynek keretében munkatársakat, vállalkozó szellemű fiatalokat küldött továbbképzésre, ahol a média alapjairól, működéséről tanultak. Szintén ez évben létrejött az egyesület, mely kezdetben lelkes helyi önkéntesekkel, majd később európai uniós projektek keretében dolgozik együtt helyi és külföldi fiatalokkal.

Következő évben, 2013-ban elkészült a stúdió, ahonnan júniusban az első tévéadást sugározták. A televízió azóta is heti rendszerességgel jelentkezik műsorával, melyet szinte harminc településen követnek a nézők. Ugyanezen év novemberében beindult az online rádió munkája is, mely a nap 24 órájában zenéket és délutánonként élő műsorokat közvetített a hallgatóknak. Ma már reggeli műsorokkal és podcastekkel kínálgatja a követőket.

Nekem a szívem csücske azért mégis kicsit az újság maradt. Talán azért, mert mindig is ez volt az én igazi utam, és azért is, mert életem szinte egyharmada köt hozzá. Tíz év, 117 lapszám, rengeteg cikk, interjú, történet, melyek által valamit megörökítettünk az utókornak. Valami fontosat abból, amilyen az Érmellék egykor volt, amilyen most és amilyenné formálódik a kezeink közt, gondolataink, tetteink által.

Most pedig nem marad más hátra, mint jómagam, egykori és jelenlegi kollégáim gondolataival köszöntsem fel az ünnepeltet: Isten éltessen sokáig, Ér hangja, boldog tizedik születésnapot!

—

• „Az egyik kitalálója és megálmodója vagyok az Ér hangja médiacsoportnak. Önkéntességet, munkát, amit szeretek, közösségépítést, tehetséggondozást, barátokat, jó kollégákat jelent nekem az Ér hangja, olyan közeget, ahova szívesen járok.” (Aszalós Tímea)

• „Az Ér hangja számunkra egy közösséget jelent, amely összetart, segít,ha kérem, egy olyan csoport melyre számíthatunk. Visszaemlékszem a kezdeti időkre, amikor eljártunk Hajdúböszörménybe a HU-RO-s programon keresztül tanulni, amikor hétvégenként csapattá kovácsolódtunk a forró melegbe, ki-ki a maga közösségéből érkezett, de együtt tanultuk az újságírás, a tévézés, rádiózás alapjait. Az újság fontos számunkra, mert a falvakon sokszor a lapból értesülnek az emberek a hírekről. Sokszor elgondolkodtam azon, hogy hallassuk-e hangunkat a falvakról? És miért? Vajon fontos az, amit gondolunk vagy írunk? Mindig jó érzés, ha valaki elmondja, olvastam az újságot, ez vagy az tetszett benne. Jó hogy ennyi éve működik az Érmelléken az Ér hangja újság, hogy van támogatás az újság megjelenéséhez.” (Béres Angéla)

• „Számomra az Ér hangja, a város, a hat település hangja. Tíz éve próbálja hallatni a hangját, megmutatni a civil szféra munkáját, dokumentálni a város fejlődését, igyekszik részt venni a kulturális rendezvények szervezésében. Kiemeli településünket, gazdagabbak vagyunk általa, és olyan lehetőségeket ad nekünk, amit mástól nem kapnánk. Itt a digitalizálás mellett, a nemzetközi önkéntes programokra gondolok. Büszke vagyok rá, hogy alapítója, felelős kiadója lehetek, ugyanakkor köszönettel tartozom, mindenkinek, aki valaha is akármilyen részt vett, szerepet vállalt munkájában.” (Béres Csaba)

• „Tíz évvel ezelőtt, azt hittem, hogy az Ér hangja csak egy szalmaláng, csak a divat egy pillanatnyi fellángolása. Volt egy kezdeti csapat is, lelkes, ambiciózus, vállalkozó kedvű. A csapat, azóta változott, volt, aki csak a sajtóval szakított, volt, aki végleg itt hagyott bennünket. A csapat változott, cserélődött átalakult. Ennek is köszönhető, hogy ez a »szalmaláng« már tíz éve lobog. Hát lobogjon is csak tovább, legyen fáklya, legyen tábortűz, legyen tűztenger, legyen bármilyen tűz… De legyen!” (Béres Imre)

• „2010 elején kezdtem el cikkeket írni ebbe a lapba, s azóta már kismillió dolgot csináltam az egyesület kötelékeiben. Ennyi élettapasztalat nyomán nehéz röviden megfogalmazni mit is jelent számomra… A részem és a része vagyok.” (Bíró Orsolya)

• „Innen, távolból, Kolozsvárról jobban lehet látni, hogy Érmellék nagy fejlődési potenciállal rendelkezik, kitűnő, tettre kész magyarokkal. Merem állítani, hogy (sz)épülő jövőtök egyik fontos építőkockája az Ér hangja havilap, amely elképzelhetetlen lett volna [Bíró] Orsolya okossága, [D. Mészáros] Elek professzionalizmusa, [Ványa] Blanka szókincsgazdagsága, [Fekete] Katalin és [Pap] Enikő talpraesettsége, valamint, nyilván [Béres] Csaba és [Aszalós] Tímea kezdeményezőkészsége és az összes többi közreműködő nélkül. Megtiszteltetés veletek együtt dolgozni. Még sokszor tíz évet!” (Ferencz Csaba-Levente)

• „Ér hangja? Három éve, hogy belecsöppentem. Nem nagy idő. Vagy mégis? Szeretem, hogy szól, hallatja azt, hogy történnek jó dolgok a világ e kicsiny szögletén. Tíz év nagy idő, sok-sok gondolat, öröm, siker, küzdelem, munka, kudarc, hátat fordítás, megbékélés, apró kavicsok a meder mélyén, nekifeszülés, még több munka és a távolságok ellenére is jó csapat, összetartozás.” (Rupárcsics Judit Csilla)

• „Életemben először tapasztaltam, hogy milyen jó önkéntesnek lenni, tanítani, rávezetni, létrehozni valami újat, bízni a másikban, stílust teremteni. Ennyi.” (Szabó Csongor)

• „Az Ér hangja számomra lámpás volt, ami rávilágított arra, hogy mind ebben az érmelléki vidékben, mind –önmagamban több rejlik, mint azelőtt gondoltam volna. Lámpás volt, melynek a fényénél írhattam és olvashattam.” (Szűcs-Pap Enikő)

• „Nekem az Ér hangja az a hely, ahol megismertem és az írásaim, gondolataim által másoknak is megmutattam magam. Az önismeret mellett pedig a kapcsolatok helye is, hisz az évek során rengeteg emberrel hozott össze a sors és minden találkozásért hálás vagyok, mert mindannyian kicsit hozzátettek ahhoz, aki ma vagyok.” (Ványa Blanka)


Írta: Ványa Blanka