Hordozni akartam homlokcsókod, ott!
Érkeztem a mennyország kapujához,
de az pont zárva volt.

Hát egyedül tapsolok az úton,
Társam egy se.
Sem magam, sem te
Nem kapjuk az áldást.

Látni akartam a tettek mögé, ott!
Érkeztem a pokol kapujához,
de az is tiltva volt.

Hát egyedül tapsolok az úton,
Társam egy se.
Sem magam, sem te
Nem kapjuk az áldást.

Vakon, süketen, meztelen,
Áldás nélkül esztelen.
Érkeztem trónodhoz, Uram.

Te rámutattál az útra,
Melyen egyedül tapsolva járok.
Életre ítéltél,
S ez rosszabb, mint egy átok.

Újévre
Szégyennél nagyobb úr az éhség,
hiába tárva-nyitva a pékség.

Kukából jobb ízű a falat,
minthogy otthon egyedül vájd a falat.

A macska kinyalta a tejfelt,
Párizsban festik az Eiffelt.

Eiffel-tejfel,
lusta Laci kelj fel!

Odakünn nagy a csődület,
csőre van töltve az őrület.

Őrület-csődület…
kezemben egy feszület.

Ajtófélre akasztott kiskendő,
eltelt sebbel-lobbal az esztendő.

Karácsony van
Karácsony van, eső zuhog.
Nem hallani, hogy szárny suhog.

Homály feszül, lobban a láng,
Az idő csak egyre ráng.

Utcasarkon horkan az éjszaka,
Nem érzik a bejgli szaga.

Bukott angyal szárnya sepri,
A kőre hullott gyertyaviaszt.

Mit gondolsz, a ma
hoz majd végre vigaszt?

Ne fordítsd el a fejed, nincs hová fuss!
De jött egy SMS: megszületett Jézus!

Furcsa Karácsony
Furcsa Karácsony
Se hó, se jég,
Se ég a gyertya ég,
Se vinkli, se bájgli,
Se szeress, se állj ki,
Se rokon, se ismerős,
Se okos, se eszelős,
Se bor, se sör, se pálinka,
Se sűrűn, se nagyritka,
Se szeretlek, se temetlek,
Se hívő, se eretnek,
Se bírlak, se taszítlak,
Se vége van, se folytatlak…


Német Andrea
Albisról elszármazott tanítónő, aki középiskolai tanulmányait Margittán végezte. Ebben az időszakban kezdődött költői pályafutása, 2010-ben Világvége ábécé címmel adta ki első önálló verseskötetét.


Volt kollégája, az időközben elhunyt Erdei Ferenc tanító bácsi a következőképpen jellemezte munkásságát: „A versekben jelen van az az életérzés, mely korunk minden emberét átitatja: alig férünk el a földön, egymás sarkát tapossuk, de ebben az arctalan tömegben egyedül vagyunk.”



Írta: Ér hangja