A csokalyi IV. osztályban az év végen megrendeztük – a Népmeséink fejezet záróakordjaként – a Benedek Elek lábnyomában mesemondó, meseíró versenyt. A versenyhangulat mindenki nagy örömére elmaradt, hiszen ha a mesék világában járunk, mi vagyunk a királylányok, a legkisebb királyfiak, és minden akadályt legyőzünk, tudván, hogy a jó mindig elnyeri méltó jutalmát. Ebből a varázsból szeretnénk egy szelencényit megosztani az olvasókkal, azzal a nem titkolt céllal, hogy felébresszük a mindannyiunkban ott bujkáló gyermeket.

Hasznosi Sándor székelyhídi szőlősgazdával arról beszélgetünk, hogy a XXI. századi Székelyhídon milyen nehézségekkel jár a szőlőtermesztés.

Ezt a munkát elsősorban szeretni kell, aki nem szereti, úgysem halad előre vele. Megérni megéri, csak rengeteg gond, probléma van, amivel szembekerül az ember a munkálatok, karbantartás során. Nálunk most a legnagyobb gondot a megőrzés jelenti. Éveken keresztül telepítettünk azt, jöttek és kihúzgálták, egy évig ott volt, aztán meg ellopták. Elviszik magát a kis fiatal tőkét is. Télen elviszik a drótot, betoncölöpöket is, tavasszal kihúzgálják a tőkéket, nyáron viszik a termést. A tavalyi évben nagyon jól meg volt oldva a megőrzés a rendőrség és a polgármesteri hivatal segítségével. Talán tavaly volt az egyik olyan esztendő, amiben a legjobban meg volt védve a szőlőhegy, egészen a betakarításig.

2006 tavaszán a városkánk középiskolájában elindult valami. Egy akkor még körvonalazódó terv született meg Boros István és Hevesi Zoltán tanár urak fejében: élesszük fel a diáktanácsot. Akkor kezdődött el minden egy nagygyűléssel, tisztségviselő-választással, programtervvel és új diáklappal, a Diáklapuval. Akkor a diáktanács vezető szerepeit XI–XII-es diákok látták el, így nem sok idejük volt összetartani a zsenge szervezetet, melynek azóta is a Scola Nostra Egyesület biztosítja a jogi hátteret. Ez azt jelenti, hogy tanácsunk nincs hivatalosan bejegyezve civil szervezetek közé, hanem jogilag az egyesület szárnyai alatt működik, így nyílik lehetősége az anyagi források pályázati úton való elnyerésére. Elsőként olyan programokat szerveztünk, mint Mikulás buli, az első Sulimaraton (ami azóta hagyománnyá vált), Bihar6ártalan (amely nemzetközi versenynap volt) és még sorolhatnánk.

Irodalmi Kreativitási Verseny – írj szabadon, amit akarsz
Az idézet alapján, szabadon írj, amit akarsz – olvashatták a versenyzők az Irodalmi Kreativitási Versenyen, melyet január 26-án tartott meg a Székelyhídi Diáktanács. Ez a verseny már 15. alkalommal lett megrendezve az országban, mely a Maros Megyei Magyar Középiskolások Diákszervezete (MMKD) kezdeményezésére indult el még 1993-ban. Azóta nagy sikernek örvend a verseny, egyre több romániai magyar diáktanács kapcsolódik be a szervezésbe, és tartja meg a helyi szakaszt, míg a megyei diáktanácsok a második fordulót rendezik. A mi esetünkben a Bihar Megyei Középiskolás Egyesületek Tanácsa (MAKET) látja el ezt a feladatot.

Középiskolás kézilabdában a székelyhídi fiúcsapat és a nagykágyai lánycsapat a legjobb
Székelyhídnak nagy szüksége volt erre a sportcsarnokra, hisz nemcsak hogy minden héten, de szinte mindennap van valamilyen sportrendezvény benne. Remek helyet ad a tornaóráknak, a focimeccseknek, kézilabdázásnak, kosárlabdázásnak, asztalitenisznek (ping-pong), stafétázáshoz de még papírrepülő-verseny helyszínének is, amelyet a Petőfi-hetek keretén belül szerveztek meg. Legutóbb, január 22-én ebben sportcsarnokban rendezték meg a középiskolások körzeti kézilabda-bajnokságát, amelyen Székelyhíd, Érmihályfalva és Nagykágya középiskolás diákjai mérték össze tudásukat.

Ünnepi istentisztelet a magyar kultúra jegyében
Ünnepi istentiszteletet tartottak vasárnap, január 24-én a magyar kultúra jegyében. Gavrucza Tibor tiszteletes úr elmélkedésében kifejtette: „A múltunk úgy tartozik hozzánk, mint a szüleink, a nagyszüleink, még akkor is, ha már nincsennek velünk. A békesség gyümölcsöt terem. Boldogok a békességcsinálók, mert itt csinálni kell a békességet. A békességcsinálást pedig tanulni kell és meg kell találni a békességforrást. Úgy kell beszélni magyarul, hogy az Isten nevének szánkban jóíze legyen. Mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy beszennyezzük nyelvünket és múltunkat.”

Bemutatták a Bordás Mihály több évtizedes gyűjtőmunkája eredményeit tartalmazó kötetet
Bordás Mihály Erdélyi finomságok könyve című munkáját mutatta be és méltatta Lakatos Péter parlamenti képviselő a január 24-i református templombeli ünnepi istentisztelet után. A bemutatónak szomorú jelleget kölcsönzött, hogy a szerző, a székely-csángó származású, de Székelyhidat választott szülőföldjének tartó Bordás Mihály tanár, a székelyhídi Petőfi Sándor Elméleti Líceum igazgatója, a Belga–Román Baráti Egyesület elnöke, a református egyházközség volt presbitere, a mindenki által tisztelt és becsült közéleti személyiség sajnos nem érhette meg könyvének megjelenését, néhány hónapja tragikus hirtelenséggel elhunyt.

Jó hangulatú ünnepség Kelemen Hunor kulturális miniszterrel
Január 23-án, szombaton rendezték meg a II. Érmelléki farsangi bált Székelyhídon a múzeum épületében.
A rendezvényt Béres Csaba polgármester úr nyitotta meg, aki elmondta: „A kezdetekkor sokan még nem hittek abban, hogy itt Székelyhídon, az Érmellék szívében egy ilyen színvonalas rendezvényre vagyunk képesek. Ma már valósággá vált, itt vagyunk másodízben is, mely bizonyítéka annak, hogy mindent meg lehet valósítani, csak kellőképpen akarni kell.” Az est fővédnöke, Kelemen Hunor, Románia kulturális minisztere is köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében hangsúlyozta magyar kulturális értékeink megőrzésének fontosságát, identitástudatunk megmaradását.