„Semmit már sohasem fogok csinálni többet” – hangzik el a szívbemarkoló mondat a hatéves Róbert Gida szájából a Micimackóban. És valóban, a gyermekkor végével megkezdődik a kötelességteljesítés kora, és elfelejtünk  időt szánni a „semmi csinálásra”, a csodára, amit pedig meg kellene őriznünk magunkban. Akik gyerekekkel foglalkoznak, nagyon jól tudják ezt, és minden nap meg is élik a csodát. A csodákat igen jól ismerik a Dévai Szent Ferenc Alapítvány székelyhídi csoportjánál, mert itt minden napi vendégek. Benne vannak minden tiszta szívű gyermekmosolyban, minden ölelésben, minden őszinte szóban.
Ennek az utóbbi időben a Petőfi Sándor Elméleti Líceum diákjai is részesei kívánnak lenni. Mosolyt varázsolni egy gyerek arcára a világ legnagyobb, legszebb feladata, mert őszinteség kell hozzá. Ez mégis sikerült Wilhelm Júlia-Mária tanárnő hetedikeseinek, akik összefogtak és az iskolában kapott tej- és kifliadagjaikat eljuttatták azokhoz a gyerekekhez, akik a mostoha körülmények miatt nem járhatnak óvodába, iskolába. A másik mosolyvarázsló Szilágyi Szilvi volt, aki önkéntesként vett részt az alapítvány által megkapott kastély kitakarításában, ahol a hatalmas udvar kicsi részét sikerült is megszabadítani a gaztól, szeméttől.
De ezenkívül nagyon sok mosolyvarázsló van még, akik kisebb-nagyobb segítséggel, pénzösszeggel járulnak hozzá az alapítvány mindennapi életéhez. Nekik külön köszönettel tartozik az alapítvány apraja-nagyja. Hatalmas csoda történt akkor is, amikor annak idején az alapítvány megkapta a hajdani kastély épületét. Hatalmas öröm ez, de hatalmas felelősség is. A kastély épülete mindannyiunk múltjának őrzi egy darabkáját, hisz sokan közülünk, de még a szüleink közül is ide jártak iskolába, ezért az alapítványnál úgy gondolták, hogy így az ünnepek közeledtével meg szeretnének ajándékozni bennünket valamivel. Egy emlékkel. Aki szeretné, 10 lejért kastélycserepet vásárolhat, melyben jelképesen a ő életének egy pici darabja is benne van. Apró részei ezek sokunk közös élettörténetének és a város történelmének is, ezért szerintem eszmei értékük felbecsülhetetlen.
Böjte Csaba ferences atya, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozója egyszer a következőt mondta: mindig vannak gyerekek, akik ölelésre vágyva tárják szét karjukat az ég felé, és mindig akad egy felnőtt, aki felemelje őket oda. Aki érzi magában ezt az elhivatottságot, azt előbb- utóbb meg is találják a neki szánt feladatok. Ebben szeretnék segíteni, ezért ezen az úton is szeretném mindenki figyelmét felhívni, hogy további mosolyvarázslók kerestetnek. Aki úgy érzi, hogy szívesen segítene önkéntes munkával, a további kastélytakarítási akcókban vagy más módon, az az alapítvány székhelyén, a központi iskolában teheti ezt meg Galamb Erzsébetnél, az alapítvány székelyhídi vezetőjénél.
Ványa Blanka