A zene a legszebb imádság

Református kórustalálkozó városunkban

Évszázados falakon csapódott, magasba pörgött dallamok váltak hithordozóvá a székelyhídi református templomban megtartott kórustalálkozón. A mintegy háromszáz résztvevő a térség tizenhárom egyházközségéből érkezett a májusban megtartott eseményre.

Az 1989-es változásokat követően a térség reformátussága hamar eszmélni kezdett, egymást követően alakultak a nőszövetségek, az ifjúságot tömörítő egyesületek, kórusok. Az Érmelléki Református Egyházmegyében idén huszonötödik alkalommal találkoztak az egyházközségek kórusai, egymás hite által épülve, tudásban gyarapodva szólták a szépet. Ez az istentisztelet más volt, mint általában: magasztosabb, felemelőbb. Isteni magasságokba röppent az ének, a sokaság lélekben eggyé forrt. Ez a legszebb imádság, a zene nyelvén megfogalmazott.

A zsúfolásig megtelt istenházában ezúttal Szabó Zsolt szalacsi lelkipásztor tolmácsolta az ige üzenetét. A negyvenedik zsoltárrész erőforrásként hatott a szószék magasából: „… sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét…” Dávid zsoltára a fogság után született, amikor még forrón élt az emberek szívében a próféták szava. A zsoltáros hálaadó öröménekkel járult az Úr elé, ahogyan mi is idejöttünk, engedve és válaszolva a Teremtő hívó szavának – mondta a lelkipásztor.

Miután Rákosi Jenő, az egyházmegye esperese, házigazda lelkipásztor köszöntötte a megjelenteket, Béres Csaba, a város polgármestere szólt a jelenlévőkhöz. „Az éneklés egy csodavilág, más dimenzióba lépünk a lelkünkkel, a kórusokat hallgatva egy lépéssel közelebb kerülünk Istenhez” – fogalmazta meg bizonyságtevésként ható gondolatait az elöljáró.

Herman Csaba egyházmegyei zenei előadó elsőként a kórusvezetőket szólította közös éneklésre, majd pedig a soron következő csoportokat mutatta be, akik két-két énekkel szolgáltak. A repertoár igen gazdag volt, hallhattunk többek között a XVI. századból való énekkincseket, megzenésített zsoltárokat, Bartók- és Kodály-műveket, valamint népdalzsoltárokat is. A kórusok változatos stílusban, több szólamban énekeltek. A fellépő csoportok igen eltérő összetételt mutattak, egyeseknél a női dominancia volt az uralkodó, míg másoknál a markáns férfihangok jelenléte révén erőteljesebben átjött a zene nyelvén megfogalmazott üzenet.

A székelyhídi reformátusok kórusa

Az évente megrendezett kórustalálkozókon egy-egy neves szakember értékeli a látottakat, hallottakat.
Ezúttal Berkesi Sándor Liszt-díjas karnagyot, zeneszerzőt sikerült megnyerni erre a feladatra. A magyarországi szaktekintély elmondta, neki valójában Budapesten kellene lennie, ahol lánya vezetésével a nemrég alakult központi református kórus első fellépését tartják. De ő a székelyhídi kórustalálkozón való részvételt választotta, mert fontos számára a határ innenső oldalán élőkkel való kapcsolattartás. Értékelésében elhangzott, fontosnak tartja az énekek tudatos megválasztását. E téren is meghatározó jelentőségű az anyanyelviség, az olyan művek kiválasztása, amelyeknek nyelvezete évszázadokon át csiszolódott „drágakővé”. Ha van beszélt anyanyelvünk, akkor van zenei anyanyelvünk is. Erre nem kisebb nevek tanítottak meg, mint Bartók, Kodály és tanítványaik. Szabó Dezsőt idézte: „Bartókot és Kodályt egy menynyei jóvátételi bizottság ajándékozta a magyar huszadik századnak.” Javasolta a hangskála kitágítását, az ehhez szükséges alkalmazható technikákról is szólt.

Már távozóban voltunk az esemény színhelyéről, a kórustagok is hazamentek. A templomkert óriás fái alatt már bóklászott a csend. De a szívekben, a lelkekben még visszhangzott az ének: tartsd meg hazánkat, Isten!

Fellépő kórusok, kórusvezetők

Albis – Herman Csaba
Bályok – Jónás Sándor
Berettyószéplak – Bede Erzsébet
Bihardiószeg – Ghitea Angéla
Érbogyoszló – Herman Csaba
Érkeserű – Nyéki Enikő
Érkörtvélyes – Szűcs Levente
Érmihályfalva – Pop György
Érsemjén – Csáki Károly
Érszőlős – Dolhai Benjámin
Margitta – Lőcsei László
Szalacs – Botos Magda
Székelyhíd – Bozsoky Sára