Kórustalálkozóra várták az Érmellék daloló csoportjait

Régi barátokként köszöntötték egymást Székelyhíd városi múzeumának bejáratánál az érkező kórustagok a tizennegyedik alkalommal november 16-án megrendezett kórustalálkozón. A nyolc énekes-hangszeres csoport főként az Érmellék régiót képviselte, de voltak nyírségi és észak-magyarországi kórusok is, név szerint: Konyári Pávakör, Létavértesi Csormolya Népdalkör és Citerazenekar, a Margittai Horváth János Társaság vegyeskórusa, Nyíradonyi Pávakör, Szalacsi Örökzöld Asszonykórus, Székelyhídi Búzavírág Népdalkör, Székelyhídi Férfikórus, Szokolyai Dalárda.

A találkozó kezdetén többen is örömmel köszöntötték a megjelenteket. Első ízben Cseke Attila Bihar megyei RMDSZ-es szenátor, aki az érkezése utáni percekben kelt benyomásait osztotta meg a hallgatósággal: „a kórustalálkozó túlmutat a hagyományőrzésen és a népdaléneklésen, hisz a kórusokat olyan baráti kapcsolatok kötik össze, amik a magyarság megmaradását szolgálják, határon innen és túl.” Béres Csaba, Székelyhíd polgármestere, mint minden alkalommal, most is széles mosollyal tekintett szét a színültig telt kulturális épületben, majd elmondta, mekkora büszkeséggel, de felelősségtudattal is tölti el, hogy településén, összesen több mint öt aktív kórus és népdalkör működik. Majd köszönetét nyilvánította mindazok felé, akik ebben az évben csatlakoztak ezekhez a csoportokhoz, az együttesek megmaradását segítve ezzel. A kórustalálkozó megnyitójának utolsó mozzanataként Árus László lelkipásztor az Érmelléki Református Egyházmegye képviseletében kért áldást az eseményre, felolvasva az énekeskönyv 150. zsoltárát, amely az Úr hangszerekkel, énekkel és tánccal való dicsőítésére buzdít.

Ennek rendje szerint is zajlott a találkozó: az egymást váltó asszony-, férfi- és vegyes kórusok odaadással, olykor harmonikával vagy citerákkal kiegészülve mutatták meg tudásuk legjavát egymásnak.

Elhangzottak természeti képekkel tűzdelt, búról, bánatról, szerelemről és vigadozásról szóló, sokszor régiókra vagy településekre jellemző tipikus dalszövegek, míg az énekesek ide-oda ringatták magukat a ritmusokra nagy átéléssel. Az est folyamán különlegességnek számítottak például a Székelyhídi Férfikórus által két szólamban előadott Kodály-művek. Ugyanakkor több olyan csoportosulás is megmozgatta a hallgatóságot, akik az 1970-es évek elején alakultak, s azóta is töretlenül működnek az időközben adódó létszámváltozások ellenére is. A találkozó nem érhetett véget egy hangulatos, baráti, nótázástól zengő, ezúttal a Domahidi család által biztosított pincevacsora nélkül, amelynek Stubenberg grófi pince adott helyet.

A kórustalálkozó megszervezését a Bihar Megyei Projektkezelő és Fejlesztési Igazgatóság (DDIP Bihor) támogatta.


Írta: Bíró Orsolya