Búcsú – szeretetből, négy éve

Idén is átütő volt a Gyermek Jézus Otthon építő, egésznapos ünnepélye

A Gyermek Jézus-búcsú több száz meghívottal és látogatóval, tucatnyi kipróbálható tevékenységgel zajló nagy találkozás, aminek idei időpontja június 11-e volt. A mindenki számára nyitott gyermeknapot először 2014-ben szervezte meg a székelyhídi Gyermek Jézus Otthon az egykori Stubenberg-kastély udvarán. Három-négy település meghívott gyermekotthonainak lakói vettek részt az eseményen, de a szentmise, a játék és a különböző fellépők már akkor sem hiányoztak a programból.

Mise a szabad ég alatt
Több szempontból is rendhagyó volt az idei búcsú. Ennek egyik oka az volt, hogy szentmise nem a templom falain belül zajlott, hanem szabad téren, a gyermekotthon füves udvarán. A szertartáson celebrált Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, aki a bátorság fogalmához fűzve több követendő példát is mutatott a hallgatóságnak. Elsőként Szent László bátorságát méltatta, akinek emlékévét ünnepli idén minden magyar ember. Azét a Szent Lászlóét, aki a Lengyel Királyságból a viszály dúlta szülei földjére hazatérve pogány ellenségeit befogadta, templomokat építtetett és bűnbánatot gyakorolt.

A példák sorát Jézus Krisztussal folytatta, aki emberré lett, szembe nézett a halandósággal és akármi sértés, bántódás érte, csakis előre ment földi útján. A mennyei Atya világteremtéséhez is volt szükség némi bátorságra, hiszen valami addig egészen ismeretlent alkotott a Mindenható. Csaba testvér kiemelte, különösen az egyháznak kéne követnie azt a kezdeményezőképességet, amit Isten tanúsított Földünk formálásakor, illetve később azt is megosztotta, számára a bátorság a Krisztus hangjának felerősítését jelenti, az elhatározást, hogy nem enged a gonosznak semmilyen élethelyzetben. Mint mondta, Pünkösdkor is a bátorság kegyelmét kérte a gyermekeknek.

Ozsváth József plébános, Lendvai Zoltán atya, és Csaba testvér a szentmisén

A misén jelen volt a magyarországi Rédicsről érkezett Lendvai Zoltán atya is, akit az internetről csak úgy ismerünk: a gördeszkás pap. Ragadványnevét arról kapta, hogy a legnagyobb videómegosztó oldalra felkerült egy felvétel, amiben gördeszkázás közben hirdeti az igét a fiataloknak. Elmondása szerint megfogadta Szent II. János Pál pápa óhaját: az egyháznak olyan szolgálókra van szüksége, akik szeretik a mozit, a zenét, a táncot és a sportot. Bár a mise ideje alatt gyalogosan járt-kelt, a nap végén mindenki szeme kikerekedett, mikor Lendvai atya előkapta különböző típusú gördeszkáit, és látványos trükkökbe kezdett.

A szentmisén öt gyermeket kereszteltek meg, miután a gyerekek megvallották hitüket, az udvaron összegyűlt hívek együtt imádkoztak, hogy a szentelt vízzel felkent gyermekeket megtartsa az Úr az ő üdvösségében. A szentmise megszokott elemei közül az eucharisztia liturgiája a hal és kenyér megsokszorozásának bibliai történetére emlékeztetett, amint Ozsváth József atya, a székelyhídi római katolikus egyházközösség vezetője a hívek között sétálva osztotta az ostyát. A szentmise varázsa pedig nem lett volna teljes az énekkari szolgálat nélkül.

Mindenkor a gyermekekért
A Gyermek Jézus-búcsú programjának fő gerincét minden évben az az elv alkotja, hogy szeretetteli, békés, keresztény lelkületű környezetben töltsenek el a gyermekek egy teljes napot. Együtt mindannyian, miközben olyan kulturális és tudományos értékeket sajátítanak el a szervezésnek köszönhetően, amelyre a hétköznapokban nem jut idő, és a személyiségük, tudásuk épülését szolgálja.

Csaba testvér üzenete. Merjünk pajkos, vidám gyermekek lenni

Így az évről-évre változó, bővülő palettán mindig vannak tánc- és sportprogramok, kézműves és ügyességi tevékenységek, „tudományos-fantasztikus” foglalkozások, koncertek és színjátszó-előadások is. Az idei rendezvényen visszatérő fellépőként voltak jelen a Hercz Vilmos nevéhez köthető formációk, a székelyhídi Zajgó néptáncegyüttes és a Debreceni Népi Együttes kezdő felnőtt Szarkalábas csoportja. Tánc terén voltak ám stílusváltások, hiszen a korábbi évekhez hasonlóan most is jelen volt a Line Dance western tánccsoport is, akik megadták a fellépés módját: cowboycsizma és -kalap, farmernadrág inggel, sőt idén a csapat két hordó burgonyaszirommal is megörvendeztette a gyermekeket. Ami talán a tánc és a sport közötti átmenetet jelentette az a röpke zumba volt, ami alatt a már gyakorlott táncosok a színpadon, a gyermekek pedig hatalmas kacagások közepette lenn a fűben tekergették tagjaikat. Mozgást igénylő és fejlesztő kihívásokat tartogatott még jócskán a nagy kert. A betonpályán a biciklis közlekedést tanultak kicsik és nagyok. Az otthon állandó támogatói, a Csillaghíd Alapítvány munkatársai a Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft. közreműködésével rendezték be a közlekedési pályát, aminek sikeres teljesítésével mindenki egy biciklis jogosítvánnyal lett gazdagabb. Szintén a tudáshoz köthető opció volt a kerti sakk, aminek bábuival nagy barátságba kerültek a két-háromévesek, akiknél még a kis gyalogok is magasabbak voltak a pepita placcon, de onnan szerencsére egyenes út vezetett az erős fejlesztő jelleggel bíró népi játékokhoz.

A búcsú kivételessége idén egy merőben más programmal is erősödött. Ez volt a sürgő-forgó kiskukták versenye, amelyet a gyermekotthon a magyarországi Vitézi Renddel közösen szervezett kifejezetten gyermekcsapatok számára. A versenyben különböző ízletes ételek kerültek a zsűri asztalára, amelyek ízét, fűszerezését, tálalását és sok más szempontot is értékeltek a hozzáértők. A versenyt vitéz Komlósi Mihály vezényelte, aki első, mit sem sejtve megtett székelyhídi látogatása után megalapította a Székelyhídi Gyermekekért Baráti Kört, akikkel azóta is az otthon visszatérő támogatói.

Nincs e naphoz fogható
A színpadi produkciókhoz visszakanyarodva újonnan érkezett előadókként üdvözölhették a gyermekek a létavértesi óvó nénik kesztyűbábos előadását és a Nem adom fel! együttest.

A Nem adom fel együttes

A Nem adom fel! együttes Budapestről érkezett Székelyhídra életvidám zenészeivel, akik integrált zenekart alkotnak. Az integrált kifejezés azért jelentős esetükben, mert azt jelenti, hogy egészséges, mozgássérült, értelmileg akadályozott és látássérült fiatalok és idősek zenélnek együtt. Koncertjükkel fontos üzenetet hordoznak a közönség számára: a speciális igényű emberek is tudnak és akarnak is boldog életet élni, képesek elsajátítani magas szinten foglalkozásokat, és igenis van közlendőjük azzal a világgal, ami országunkban is és még rengeteg más helyen inkább eldugja a külső környezet szemei elől a tökéletlennek tűnő egyéneket. Számos felemelő pillanat részesei lehettünk a búcsú ideje alatt, de amikor a tolószékből felállt fiatal férfi egy lírai dalra bemutatta táncelőadását, láthatóan mindenkinek elállt a lélegzete a kastélykertben.

Vajon mitől átütő erejű évről-évre ez a mozgalommá alakult ünnepség? Attól, hogy évente egyszer a kastélykert a városunk olyan oázisává válik a rohanó mindennapokban, ami talán soha máskor az év során. Minden különböző korosztály, minden különböző etnikum vagy állampolgár, egész és sérült emberek mind-mind tudnak egymáshoz szeretettel fordulni, egy jó szót szólni, emberi gesztust tenni. Ezek forrását pedig Palczert Judit szervező fogalmazta meg a legkerekebben: „erre leginkább az a jellemző, hogy szívből csináljuk”.