Az első világháború kitörésének centenáriumi esztendejében beszélgettünk az akkor 90. esztendejében járó csokalyi Vasadi Sándorral, aki már eltávozott közülünk. Az egykori II. világháborús katona leventeként sodródott bele a háború utolsó szakaszába.

(folytatás előző lapszámunkból)

Nem sokáig tépelődött az ajánlaton, arra gondolván, hogy ott meghúzhatnák magukat a háború végéig vagy legalábbis addig, amíg nagyobb biztonságban indulhatnak haza. Egyetlen kikötése volt csupán: hogy a cimborái is maradhassanak. Fiatal legény lépett be az istállóba, Mariska néni fia, István volt az, épp Sándorral egyidős. Első látásra megkedvelték egymást, így az egyezség sem váratott magára. Mint alkalmazásban lévő legényt, reggelizni már a konyhába tessékelték. Itt találkozott először a gazdával, Tari Józsi bácsival, aki kupica pálinkával kínálta.
Jómódú családhoz szegődött, kocsmájuk mellett huszonöt hold szántót birtokoltak, azonkívül jószágokkal is kereskedtek. Elszegődésének első napján körbejárták a határt, a gazda, úgy látszott, hosszú távra tervezte a csokalyi legény ott-tartózkodását, minden talpalatnyi földjét, állatállományát körbemutogatta. De ne szaladjunk előre a történettel.

Az első világháború kitörésének centenáriumi esztendejében beszélgettünk az akkor 90. esztendejében járó csokalyi Vasadi Sándorral (képünkön), aki már eltávozott közülünk. Az egykori II. világháborús katona leventeként sodródott bele a háború utolsó szakaszába.

Vasadi Sándornak nem volt mindig könnyű dolga, hisz a kommunista időkben nehéz volt megfelelni annak a halk belső hangnak, amit lelkiismeretnek szokás nevezni, a kommunista párt másmilyen törvényt rakott az ember vállára. Brigádosnak lenni a termelőszövetkezetben már komoly státuszt jelentett, de a rátermettség, a hozzáértés nem volt elég ekkora beosztáshoz, a párttagság kizáró jellegű kritérium volt. Vasadi is megkapta a fejmosást az illetékes elvtárstól, amiért jó reformátusként a templomba merészkedett unokája keresztelésekor. A szemébe is vágták a sommás bírálatot: „kétszínű ember maga, Sándor”.

Nemzeti ünnepünket az alkalomhoz illő beszédek és énekek, illetve istentiszteletek és koszorúzások mellett Székelyhídon és a környező falvakban idén többek között történelmi vetélkedővel, színpadi jelenettel vagy filmvetítéssel színesítették.
Az 1848–1849-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulóját mindenhol szép számú ünneplő köszöntötte. 

A nagyváradi Ady Endre Gimnázium dísztermében folytatódik a Szacsvay Akadémia nagysikerű, Mérlegen a magyar történelem című magyarságtörténeti előadássorozata. Szeptember 21-én, 18 órától Magyarország szovjetizálása és a Rákosi rendszer címmel tart előadást Gyarmati György, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pécsi Tudományegyetem habilitált professzora, a magyarországi Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója.

A szervezők mindn érdeklődőt szeretettel várnak az előadásra.

Előadás

A Mérlegen a magyar történelem elnevezésű magyarságtörténeti előadássorozat következő meghívottja L. Balogh Béni, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzati Levéltár levéltárosa. A történész Revíziós politika és kisebbségvédelem a két világháború között címmel tartja meg előadását május 25-én, szerdán 18 órától a nagyváradi Ady Endre Gimnázium dísztermében.

Pósán András (Bandi bácsi) visszaemlékezése

„A Don-kanyari csata a magyar történelem legnagyobb vérveszteséget követelő háborús veresége volt. A traumát azóta az irodalom számos műben próbálja feldolgozni. A kimeríthetetlen témához hozzászólt az értelmiség, a munkaszolgálatos, a katonatiszt, csak a katonák százezreinek szemszögéből nézve nem nyilatkozott senki. Pedig a tragédia oroszlánrészét az egyszerű katonák szenvedték el. (…) Senki nem láthatott többet a tragédiából, mint a közvetlen résztvevők.” (Boda Gyula: Itt hagylak a Donig és vissza)

A közismertebb nevén országok versenyének nevezett vetélkedőt november 18-án rendezték meg a Petőfi-hét rendezvénysorozat programjaként. A székelyhídi diákságot megmozgató verseny abból állt, hogy minden osztály húzott egy témát, az alapján feldíszítette az osztálytermét az adott téma környezetének megfelelően, és jelenetek, prezentációk, felolvasások, képek, hanganyagok, különféle kellékek segítségével mindezt egy kis műsorban be kellett mutatni. Ezt a versenyt tavaly már két ízben is megszervezték, tehát igen népszerű programról van szó. Ez nem is csoda, hisz nemcsak néhány ember, hanem az egész iskola részt vehet benne, az osztályok összemérhetik tudásukat, kreativitásukat.