Sok jó ember kis helyen is elfér – szubjektív élmények a szüreti felvonulásról és mulatságról

Lelkes fiatalok viszik tovább évről-évre a szüreti felvonulás hagyományát, persze közben cserélődtek, beléptek az új generációk. Idén is voltunk húszon felül, legalábbis létszámban. Szerény személyem kilógott a sorból, mivel én már elmúltam húsz.
Két lovasfogattal vonultunk végig a falun, bocsánat, városon, „sok jó ember kis helyen is elfér” alapon. Elnézést kérünk a lakosságtól, mivel több mint egy óra késéssel indultunk, de déli 12 órakor még csak egy szekér volt. Tudom, nem a kocsisok hibája, ezen a hétvégén szétszedték őket, olyan sokfelé kellett menniük. Köszönjük szépen Buta Attiláéknak Keserűből, hogy fogataikkal idén is segítettek minket. Például Nagykágyán is most tartották a szüreti bált, aki nem hiszi, nézze meg a Facebook közösségi oldalon. Szerencsére az időjárás az idén kegyeibe fogadott minket, kellemes, napsütéses napunk volt, őszintén szólva meg is izzadtunk alaposan, de nemcsak a meleg ősz tehetett róla. Végigvonultunk településünk főbb utcáin, a már megszokott helyeken megálltunk és táncoltunk. Idén is zenészek kísértek minket, Bíró Rómeó és testvére, Olivér, nagyon szépen köszönjük nekik, hisz a fiatalok lelkesen énekeltek tánc közben. Aki azt hiszi, hogy olyan könnyű, csinálja utánu(n)k.