Mozgalmas Érmelléki Ősz

Régi és új programok tették élvezetessé, minőségivé az együtt töltött időt

Színvonalas programokat kínáltak a székelyhídiaknak és más idelátogató vendégeknek a huszonharmadik Érmelléki Ősz szervezői. Kihívást jelentett a szeptember 29. és október 1. között lezajlott rendezvény kitalálói számára, hogy mi a bevált, sokak által kedvelt program, amit meg kell tartani, és mi lesz majd az, amivel újat lehet nyújtani a közösség számára. Láthatóan sikerrel vették a program összeállítását jelentő kihívást, hiszen végre az elégedettség visszhangjai jellemezték a rendezvény utáni napokat.
Merész, de sikeres böllérfesztivál
A rendezvénysorozat második napján a városunkban először megrendezett böllérfesztivál nyújtotta a legnagyobb attrakciót. Már az éjszaka folyamán ökör alá gyújtottak, később, jóval napfelkelte előtt vidám társaságok, sátrakkal, lócákkal, üstökkel, mindenféle fura szerszámmal foglalták el a Gyermek Jézus Szabadidő- és Sportközpont területét: tizenhét csapat érkezett meg a böllérfesztiválra.

Még alig világosodott, mikor kimondták a végső ítéletet a karámokban elkülönített mangalicákra. Kisorsolták a csapatok sorrendjét, majd egymást követve mindegyik böllér elvégezte kijelölt feladatát és kezdődhetett a jószágok feldolgozása. Láthatóan a társaságok nem bíztak semmit a véletlenre, a környék legkiválóbb sertésfeldolgozóit láthattuk élesben dolgozni. Miután elvégezték az állat bőrének megtisztítását, ki-ki saját területére vitte a jószágot, hogy finomabbnál finomabb étkeket készítsenek belőle. Pár óra leforgása után már toroskáposzta és kolbász formájában láttuk viszont a mangalicákat.

A rendezvényt nem kizárólag hagyományteremtő céllal szervezték, hiszen a jelképes összegért megvásárolható ételjegyek bevételével a Székelyhídi Gyermek Jézus Otthont támogatták a szervezők. Noha nem profi szakácsok vettek részt az eseményen, az ételek szívvel-lélekkel készültek. Sajnos az ízeket nem tudjuk átadni az újság hasábjain, de nekünk elhihetik, minden ínycsiklandó volt.

„Egy kicsi mozgás mindenkinek kell!”
Az Érmelléki Őszön három különböző sportágban is megmérkőzhettek a csapatok és a versenyzők. A városi sportpályán szeptember 29-én, pénteken, az öregfiúk Pap Jenőről elnevezett kispályás labdarúgótornája zajlott. A találkozóra három csapat érkezett és mérte össze tudását. Az első mérkőzést Székelyhíd és Érmihályfalva öregfiúcsapatai játszották. Hiába vezetett 1-0-ra a vendéglátó, a végeredmény 5-1 lett a mihályfalviak javára. A házigazda maradt a pályán, az új ellenfél pedig a nagyváradi csapat volt. Városunk csapata hősiesen küzdött, három gólt is rúgott, viszont a végig támadó váradi szeniorok hatszor is betaláltak a kapuba. Az utolsó meccsen dőlt el, hogy ki nyeri a bajnokságot. A váradi és mihályfalvi öregfiúk nem bírtak egymással, 3-3 lett a végeredmény, így az utóbbiak állhattak a képzeletbeli dobogó legmagasabb fokára.

Szombaton, szeptember 30-án, folytatódtak a sportesemények. A központi tornaterem adott otthont az asztalitenisz-kupának. Ezt a sportot nagyon sokan szeretik és űzik is itt, Székelyhídon. A versenyen öt kategóriában avattak győztest. Férfi egyéniben Csorba Géza bizonyult a legjobb pingpongozónak, a hölgyeknél pedig Todea Andrea nem talált legyőzőre. Férfi párosban a Braun László–Gardó Ferenc összeállítás verhetetlennek bizonyult, a gyerekkategóriában Murguly László nyert, a szenioroknál Gardó Ferenc vitt mindent.

Szintén a városi sportcsarnokban mérkőztek meg a Tulipán-kupa kézilabdatorna csapatai. A hölgyeknél Érmihályfalva végzett az élen, őket Ottomány és Szalacs követte. A férfiaknál Ottomány nem talált legyőzőre, Szalacs a második, Kiskereki pedig a harmadik lett.

Az idei Érmelléki Őszön újra bebizonyosodott, hogy a sportesemények továbbra is nagyszerű közösségépítők, bármikor meg lehet mozgatni az embereket, érdeklődő mindig van rá.

Néptáncosok és hajnalig tartó szüreti bál
Már lenyugodni készült a nap szombaton, amikor megérkeztek az első fellépők a színpadra. A Búzavirág Népdalkör és a Székelyhídi Férfikórus, majd a helyi és környékbeli néptánccsoportok előadását tekinthették meg a nézők.
Miközben a strand területén folyt a böllérfesztivál, a székelyhídi fiatalok délben négy szekéren indultak szüreti bálba hívogatni a város lakosságát. Béres Csilla és Pap József tanárok segítségével összeállítottak egy koreográfiát, amit több helyszínen is előadtak. Ez a csodás, kora őszi nap Mohamed Fatima magyarországi énekesnő esti koncertjével és hajnalig tartó szüreti bállal zárult, ahol főként fiatalok ropták a táncot.

Színvonalas néptáncelőadásokkal örvendeztették a meg a közönséget a fiatalok

Ügyességi versenyek
Ragyogó időjárás mellett kezdődtek az ügyességi versenyek szombat délután. A résztvevők gumicsizmát hajigáltak, forogtak, tekertek, hordták a vízzel teli vedreket fel s alá, egyszóval végigjárták a létra összes fokát a győzelemért. Hajnal óta talpon voltak, mégis maradt energiájuk egy kis malackergetésre is.

Erdélyi tájakat idéző grafikák kiállítása
A pénteki nap évek óta a kultúra és művészet jegyében zajlik az Érmelléki Ősz rendezvénysorozaton. A kezdőnapon a múzeum épületében összegyűlt vendégeket elsőként Fekete Katalin kulturális előadó köszöntötte, majd Béres Csaba, Székelyhíd város polgármestere hivatalosan is megnyitotta a programok sorát. Ezt követően Fábián Pál magyarországi grafikus és versíró Soha ne feledd Erdélyt – Csendesek az esték a Kárpátok ölében című kiállítását tekinthette meg a közönség.

A művészt tizennégy éves korában varázsolta el Erdély szépsége, amikor nagynénje jóvoltából két csodálatos hetet tölthetett Máramaros vidékén. Ekkor készítette az első rajzait az itt megismert tájról, majd az évek múlásával a térség szeretetéből nőtte ki magát a kiállítás anyaga, amely grafikákból és hozzájuk szervesen kapcsolódó versekből áll.

Fábián Pál ezt vallja a kiállításról: „A Soha ne feledd Erdélyt című kiállításom tisztelgés az óhaza egy része iránt. Szépsége páratlan, múltja szívfájdító magyarságunk és nagyjaink történelmében. Ma már, kilencven év után elszakítva az anyaországtól, ha átmegyünk és az ott élő magyarokkal találkozunk, még mindig egy kicsit magunkénak érezzük ezt a természeti csodát: a bércek havasait, a hargitai fenyvesek illatát, a lankák virágait vagy a megbúvó kis magyar falvakat, ahol még a szó szoros értelmében emberek élnek. Azt gondolom, Erdélyt minden Magyarországon élőnek látni kell, hogy hitében ténylegesen soha ne felejtse el.”

A művész ezzel a kiállítással egyre több emberhez szeretné közelebb vinni az Erdélyben található festői tájakat. Nem titkolt szándéka, hogy a képeket néző és a verseket olvasó személyekben felélessze a vágyat, hogy útra keljenek, bejárják ezt a csodálatos környéket és soha ne felejtsék a látottakat és tapasztaltakat.
Az eseményt Kaszta Alexandra diáklány szavalatai, valamint a Székelyhídi Férfikórus erre az alkalomra összeállított műsora tette színesebbé, majd egy pohár bor és pogácsa mellett jó hangulatú beszélgetés következett.

Soha ne feledd Erdélyt!
Köszönet mindazon személyeknek, akik Soha ne feledd Erdélyt című kiállításomat szervezték, a megnyitón közreműködtek, a tisztelt jelenlévőknek és a későbbi látogatóknak. Külön köszönet Béres Csaba polgármester úrnak a megnyitón elhangzott beszédért. Arra gondoltam, hogy Erdélyben a határmentén olyan helyekre viszem el a kiállítás anyagát bemutatni, ahol nagy százalékban még „igaz” magyarok élnek, akiknek ősei is itt nyugszanak ezen a csodálatos természet alkotta érmelléki tájon. Ősiségünk kutatásának alapján, a magyarságunk őstörténetének, történelmének tízezer éveken át meghatározó része volt Erdély. Bizonyítékul szolgálnak Magyar Adorján Magyar ősműveltség című könyve és azok a külföldi történészek, tudósok munkái, akik arról írtak, hogy mikor a vándorlások során a magyarok leszármazottai több száz vagy ezer év után a Kárpát-medencébe visszajöttek, mindig azonos nyelven beszélő népet találtak. Utolsó gondolatként örömömre szolgált és jó volt ott abba a néhány órában magyarok között magyarnak lenni a kettészakított hazában. Sok szeretettel jó egészséget, boldogságot kívánva:
Fábián Pál grafikus és versíró, Debrecen

Végre egy játékfilm, ami egy kicsit Székelyhídról is szól

Nem sok idő maradt a kiállítás aprólékos megtekintésére, hiszen szintén a múzeum épülete adott otthont a Székelyhídhoz is kötődő Anyám és más futóbolondok a családból című film bemutatójának. Az esemény különlegessége abból adódott, hogy Fekete Ibolya, a film írója és rendezője is megtisztelte jelenlétével az alkalmat. A rendező korábban olyan díjnyertes alkotásokat készített, mint a Karlovy Vary-i filmfesztiválon a legjobb rendezés és ökumenikus zsűri díját elnyerő Chikó vagy a Bolse Vita, amely több alkalommal szerepelt a legjobbak között. Az Anyám és más futóbolondok a családból című filmért 2015-ben a Magyar Filmkritikusok díjátadóján Fekete Ibolyát a legjobb forgatókönyv, míg a Gardó Berta lányát játszó Básti Julit a legjobb női főszereplőnek járó elismeréssel jutalmazták.
A négy generáció életét bemutató történet az 1900-as évek elejétől a 2000-es évek elejéig követi a szereplők sorsát. A főhősnő, Gardó Berta alakját a rendező édesanyja ihlette, aki életének 94 éve alatt huszonhétszer költözött. A viharos természetű és példás veszélyérzettel megáldott nő végigvonszolja férjét és lányát a fél országon, valahányszor veszélyt szimatol. Így sikerült túlélniük a két világháborút, Trianont, a Rákosi- és Kádár-korszakot, az 1956-os forradalmat, és sok minden mást. A költözések sora Székelyhídról indul, ahol a főszereplő nagyszülei, vagyis a rendező dédszülei éltek. Bármerre is vetette őket a sors mindenhol összetartottak, szerették egymást és sajátos humorral próbálták átvészelni az éppen zajló történelmi eseményeket. Jöhetett bármi, háború, forradalom, új lakás és munka, nehézség, egyvalami végig megmarad: a család összetartása.

Fekete Ibolya és Béres Csaba társaságában Venczel Endre a Vándormozi megálmodója.

A film megtekintése után a jelenlévők megoszthatták véleményüket és érzéseiket, ugyanakkor örömüket fejezték ki, hogy végre van egy film, ami kicsit Székelyhídról is szól, elviszi a településünk hírét a Kárpát-medence távolabbi részeibe is.

Az eseményen jelen volt a filmet forgalmazó cég vezetője, Venczel Endre is, aki szintén székelyhídi gyökerekkel rendelkezik. Munkájának és közbenjárásnak köszönhetően sikerült megszervezni ezt a rendhagyó filmbemutatót. Az ő cége indította el 2016 végén az úgynevezett vándormozit, amelynek célja, hogy olyan településekre is eljuttassák a filmeket, ahol nincs mozi. Terveik közt szerepel, hogy a közeljövőben újabb filmeket is bemutatnak majd a városi múzeumban.