Sok jó ember kis helyen is elfér – szubjektív élmények a szüreti felvonulásról és mulatságról

Lelkes fiatalok viszik tovább évről-évre a szüreti felvonulás hagyományát, persze közben cserélődtek, beléptek az új generációk. Idén is voltunk húszon felül, legalábbis létszámban. Szerény személyem kilógott a sorból, mivel én már elmúltam húsz.

Két lovasfogattal vonultunk végig a falun, bocsánat, városon, „sok jó ember kis helyen is elfér” alapon. Elnézést kérünk a lakosságtól, mivel több mint egy óra késéssel indultunk, de déli 12 órakor még csak egy szekér volt. Tudom, nem a kocsisok hibája, ezen a hétvégén szétszedték őket, olyan sokfelé kellett menniük. Köszönjük szépen Buta Attiláéknak Keserűből, hogy fogataikkal idén is segítettek minket. Például Nagykágyán is most tartották a szüreti bált, aki nem hiszi, nézze meg a Facebook közösségi oldalon. Szerencsére az időjárás az idén kegyeibe fogadott minket, kellemes, napsütéses napunk volt, őszintén szólva meg is izzadtunk alaposan, de nemcsak a meleg ősz tehetett róla. Végigvonultunk településünk főbb utcáin, a már megszokott helyeken megálltunk és táncoltunk. Idén is zenészek kísértek minket, Bíró Rómeó és testvére, Olivér, nagyon szépen köszönjük nekik, hisz a fiatalok lelkesen énekeltek tánc közben. Aki azt hiszi, hogy olyan könnyű, csinálja utánu(n)k.

Több mint tíz helyen mutattuk be táncunkat, nem mindenhol terveztük így előre, de néhol az úttestre helyezett sörökkel állítottak meg minket. A legforgalmasabb utakon a gépkocsik miatt nem éreztem túl nagy biztonságban magunkat, a kisebb utcákban viszont a köves utakon majd lerázódott a vesém, a táncolás is szinte botorkálás lett a helyenként öklömnyi köveken.

Hosszúra nyúlt a vonulásunk, az utolsó helyre szürkület idején futottunk be. Amikor visszaértünk indulási helyünkre, a pincesorra, már sötét volt. Sajnos emiatt nem láttuk a többi néptáncos csoportot, pedig sokat lehet tanulni a konkurenciától, csak a TDC fellépésének végére értünk oda, fáradtan, de láthatóan kiváló hangulatban. Ott is bemutattuk a kis szüreti táncunkat, a színpad előtt, mert nem mertem felengedni a fiatalokat arra a magas és szűk helyre. Kellemes meglepetés volt viszont számomra a profi világítás és hangosítás, nem utolsó sorban pedig az ott látott szép számú igazán lelkes közönség. Bár utólag visszagondolva valószínűleg nem csak a mi tiszteletünkre gyűltek össze, hanem az utánunk fellépő Mohácsi Brigitta koncertje miatt…

A hosszúra nyúlt program miatt különösen megköszönjük a polgármesteri hivatal munkatársainak, hogy reggel pirítóssal, forró teával és forralt borral indítottak minket, az útra is készítettek nekünk szendvicseket, illetve este finom babgulyással vártak. De azt is meg kell említenem, hogy több megállóhelyen kínáltak enni-innivalóval, ezt utólagosan is nagyon szépen köszönjük!

Még be sem fejeztük a vacsorát, a Stubenberg-pincében már el is kezdődött a batyus szüreti bál, amelyhez az élő zenét Szőcs Lőrinc prímás és zenekara biztosította.

Utólag visszatekintve az idén is megérte végigcsinálni ezt a fárasztó napot, elsősorban a fiatalok lelkesedése és lelkiismeretes munkája miatt. Ha valamit változtatnék jövőre, talán az lenne, hogy picit korábban kellene indulnunk, hanyagolnám a rázós, kővel, kaviccsal beszórt utakat, az útvonalat korábban meghatároznám és előre publikálnám és logisztikailag jobban átgondolnám, illetve gyűjtést fogok szervezni férfi-, illetve női bőrcsizma ügyében. (Ez itt a reklám helye!).

Mellékelem a táncunk előtt vagy után elmondott kiváló kisbírói szöveget, melynek szerzője egyelőre névtelenségbe burkolózik.

A kisbíró beszéde
Közhírré tétetik kicsinek és nagynak,
Öregnek és fiatalnak, szomorúnak és vidámnak,
Hogy a városunkban nagy dolgok folynak.
Látja ezt mindenki, aki nyitott szemmel jár,
Hogy a városban építkeznek bár,
De készen semmi sincsen.
Na nézzük csak sorba: lesz itt színház, kérem,
Csak teteje nincs egy jó ideje éppen.
Kapott az épület esőt eleget,
Hogy mikor érzünk benne meleget,
Csak az Isten tudja.
Na de legalább lesz uszodánk a stranddal szemben,
Folynak is a munkálatok rendben,
Hogy mikor fogunk úszni abban, vagy másban
Nem tudom, de úszunk mi inkább a boldogságban.
A városi park után, ipari park épül,
Ha minden igaz, jövőre el is készül.
Jöhetnek immár a befektetők csőstül,
Várjuk őket szeretettel nőstül,
De inkább munkahelyet hozzanak.
Eddig Székelyhidat csak a szerencse kerülte,
De az jó nagy ívben,
Most már út is fogja, legalább is elvben,
Hiszen annak is nekifogtak jó néhány éve,
Minden humorunkat félre téve,
Jó lenne már rajta kocsikázni.
Hirdetjük továbbá tisztelettel,
Hogy, aki a pincesorra jönni nem restel,
Nagy mulatságban lesz része,
Mert itt lesz Nagyvárad híres zenésze,
Szőcs Lőrinc prímás és zenekara.
Stubenberg gróf is irigyelné, ha látná,
Hogy pincéjében mi zajlik, talán meg is áldná.
Kezdetben bort kóstolnak a borászok,
Miután eltűnnek az ászok,
Kezdődhet a mulatság jó szórakozást kívánok.

Szeretettel várunk minden mulatozni, nótázni vágyó lakost a Stubenberg-pincébe este 8 órakor!