Valóban az ökumené szellemében zajlott idén az érköbölkúti reformátusok imahete. A református lelkészek mellett unitárius, római katolikus és evangélikus lelkészt is vártunk február 5–11. között vendégszolgálatra. Nap mint nap 80–100 gyülekezeti tagunk hallgatta a Karib-térség keresztényei által öszszeállított imaheti program soron következő igéinek aktuális üzenetét.

Festői táj, barátságos környezet, szép és okos lovak, valamint jól képzett oktató várta azokat a fiatalokat, akik augusztus első hetében ellátogattak az érköbölkúti lovastáborba.

A ló és az ember már évezredek óta kötődik egymáshoz. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az idők során elválaszthatatlan kapocs alakult ki közöttük. A ló teherbírása, sokoldalú munkavégzése, szeretete, hűsége miatt válhatott az ember egyik leghűségesebb társává a történelem folyamán.

Felújítják az egykori bútorgyár épületeit – több ötlet is van az ingatlan jövőjéről

A Székelyhídon több évtizeden keresztül működő, mára teljesen elhagyatott bútorgyár épületét tavaly októberben vásárolta meg Kaszonyi Elek hegyközszentmiklósi születésű mezőgazdász, állattenyésztő, vállalkozó. Ezzel kapcsolatos terveiről kérdeztük őt.

Első ízben volt lehetőségük részt venni az egyetemes imahéten az érköbölkúti reformátusoknak. A február végi esős, szeles idő sem tántorította el híveinket, hetven-nyolcvan egyháztagunk hallgatta esténként az igét, a hét második felében pedig, mihelyt kiderült az idő, az istentiszteletek látogatottsága is megnőtt, hét végére már több mint kilencvenen gyűltünk össze kevéssé fűthető templomunkban az ige világosságánál melegedni.

Hétfőn dr. Geréb Miklós érkezett hozzánk Irinyből, aki bár (ha nem is éjfélig, mint Pál apostol) megnyújtotta a tanítást, örömmel hallgattuk bizonyságtételét a Mt 16,21–28 alapján. Geréb tiszteletest gondnoka is elkísérte, akivel a helyi gondnok, Gődér Imre társaságában az istentiszteletet követő vacsorán gyülekezeteink életét, mindennapjait illető kérdésekről is eszmét cserélhettünk.

Az egyedül élő időseket a kisdiákok otthonukban köszöntötték

Az Érköbölkúti Általános Iskola kisdiákjai (előkészítő csoport és I. osztály) és azok tanítónői rövid időre kicsi „angyalokká” változtak. Csengőszóval indult az „angyaljárás”, melynek célja az volt, hogy az angyalok örömteli perceket szerezzenek olyan néniknek és bácsiknak, akik egyedül élik életüket. A nénik, bácsik kíváncsi tekintettel várták a kisdiákok műsorát, akik csupa szívvel-lélekkel énekeltek és szavaltak nekik, majd egy-egy angyalkát nyújtottak át ajándékul. Az ajándékangyalkák kézimunkaóra során születtek. Az ügyes kezek lázasan dolgoztak, hisz tudták, az elkészített angyaloknak fontos szerepük lesz. A vendéglátók arcára nemcsak mosolyt csalt az angyalsereg, hanem örömkönnyeket is, hiszen számukra sokat jelentett, hogy tele a kis konyha vagy gyerekzajtól hangos a ház. A nénik, bácsik is meglepték az „angyalokat”, mindenki egy kicsi aprósággal távozhatott a szeretetteljes vendéglátás mellett.

„A magunk kis világában megteremthetjük a belső békét, az egyensúlyt, a harmóniát azáltal, hogy rendet teszünk belül és kívül is. Mert ahogy odabent rend van és béke, úgy elrendeződnek körülöttünk is a dolgok, és sokkal jobbnak találjuk a külvilágot is.” (Bagdy Emőke)

A Biblia tanítása szerint a békesség Isten ajándéka, amely minden értelmet felülhalad. Minden ember számára fontos a belső béke, mert azáltal építjük a családunkat és közösségünket. A békét a szívünkben kell megtapasztalni, és szeretetben tovább adni másoknak. Néha egy szó is elég, hogy felkorbácsolja az indulatokat és elindítsa a vitát, de sokszor egy szó elég a béke útjának elindítására a közösségben. Jézus mondja tanítványainak: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek s ne csüggedjen.” (János evangéliuma 14,27)

A reformáció elindítójának Szabó István által kifaragott emlékjelét a református és az evangélikus egyház közreműködésével Rákóczi Lajos tanár, helytörténész ötlete alapján és támogatása révén avatták fel a falu templomkertjében.

Havazást sejtető csípős hideg reggelre ébredtek az érköbölkútiak. Évszázados gesztenyefák levélszőnyeget terítettek a templomkert köré. Vörösesbarna mintázat alól zöld fűszálak „kardoskodtak”, miközben libbenésnyi szellőcskék kergetőztek a torony körül bim-bam párnázta csendben. Aztán a ködpajzs magasra szökkent, élesebben csengett a harangszó, szíveket érintve hangzott a „gyertek-gyertek” rejtjeles mennyei üzenet.

Lédán István és felesége, Joó Katalin közösen szolgálnak Érköbölkúton

Az elmúlt év júniusának végén vett búcsút, közel negyedszázados szolgálat után az érköbölkúti református gyülekezettől Czondi István lelkipásztor. Ez év áprilisának közepétől Ledán István (képünkön) hordozza tovább a gyönyörűséges terhet, a rátestálódott szolgálatot.

Közel tíz hónapja jártam utoljára az érköbölkúti református parókián, Czondi tiszteletes kiköszönő istentiszteletekor. Az eltelt idő alatt sem lett magára hagyva a közösség, lelkésztársak besegítettek, szolgáltak a hívek felé.

Már az udvarról jól látni, változások történtek a paplak tájékán, hőszigetelő ablak védi a hosszú folyosót. A bejárat előtt kisfiával foglalatoskodik Ledán tiszteletes. Kezet nyújt, bemutatkozunk egymásnak, bennebb tessékel. Friss festékillat terjeng a levegőben, patyolattisztaság mindenűt. Megújult a lelkészlak. Elvégre új borhoz új tömlő dukál. Ízlésesen kialakított konyha, a színek passzolnak, összhangban vannak a járólapokéval. Csak gyanítom, hogy ebben a tiszteletes asszonynak is benne van a keze, ő női lélek finomságai tetten érhetőek. Alig két napja érkezett a család új szolgálati helyére, ezért még akad tennivaló, helyre kell igazítani egy-két dolgot. Segítő kezek épp az egyik ablakkeretet „foltozzák”, csak úgy sercen a gyémántfej az üveglapon.