Vállalkozni és megmenteni

Felújítják az egykori bútorgyár épületeit – több ötlet is van az ingatlan jövőjéről

A Székelyhídon több évtizeden keresztül működő, mára teljesen elhagyatott bútorgyár épületét tavaly októberben vásárolta meg Kaszonyi Elek hegyközszentmiklósi születésű mezőgazdász, állattenyésztő, vállalkozó. Ezzel kapcsolatos terveiről kérdeztük őt.

A mezőgazdaság területein fiatalon utat kereső Kaszonyi Elek (portrénkon) 1991 óta Érköbölkúton él, ahová biológia szakos tanárnő feleségét követte, és akivel közösen kezdték el tervezni a jövőt. Hegyközszentmiklóson, Érolasziban és Székelyhídon folytat szerteágazó növénytermesztő tevékenységet, 2005 óta állattenyésztésbe is belefogott, amikor tojótyúktelepet nyitott Érköbölkúton. A most négyezer szárnyas baromfival működő tojástermelő vállalkozás bővítése egyike jövőbeli terveinek, amelyek között a volt székelyhídi bútorgyár épületének a felújítása is szerepel. A családi vállalkozásba, amelyhez egy érköbölkúti kisbolt (ABC) is tartozik, két gyermeke is bekapcsolódott az évek folyamán: 23 éves könyvelő lánya és 26 éves agrármérnök fia, akik legnagyobb örömére szeretettel veszik ki a részüket a munkából, és hálásan néznek a jövő elé, amely a növénytermesztés és állattenyésztés szépségei iránt elkötelezettnek ígérkezik.

A biztos családi támogatás tudatában és egy szovátai katonabaráttal történt beszélgetés hatására keltette fel Kaszonyi Elek érdeklődését a volt bútorgyár több mint tíz éve elhagyatottan álló épülete Székelyhídon. Az 1979-ben megnyílt bútorgyár épületei és felszerelése – amely váltakozó tulajdonosokkal ugyan, de a rendszerváltást is túlélve, több évtizedig működött és adott munkát az érmelléki település lakóinak – egy 2010-ben kiírt felszámolásnak estek martalékául. Egy nagyváradi székhelyű felszámoló cég internetes hirdetés útján több beütemezett szakaszban eladogatta a munkagépeket (a szovátai barát is adásvételi okok miatt érkezett Székelyhídra), és vásárlót keresett az épületekre.

A falakon lassanként megül az enyészet

Kaszonyi Elek tavaly októberben vette meg a vasútállomástól nem messze levő épületet, amelyért – közlése szerint – nem túl sokan versengtek. Az ingatlan magába foglalja a sok folyosós, kétemeletes irodaházat, a körülbelül 4900 m2-es, tulajdonképpeni bútorokat gyártó épülettömböt, valamint a 2000 m2-es tároló-, raktárhelyiséget. „Szörnyű állapotban volt az egész, mindent benőtt a gaz, a bokrok, igazi roncstelep volt. A barátaim szerint nem érte meg anyagilag, sokat kell majd befektetni, de majd meglátjuk, mi lesz. A felújítás a cél, először is a volt irodaházak épületének a rendbetétele, és aztán a tetőzet kiigazítása, lecserélése nagyon fontos még, hogy az eső ne károsítsa tovább a falakat. Jelenleg egy érköbölkúti kőműves és segéde dolgoznak itt nap mint nap, igyekszem naponta kijönni, körülnézni, de nem tudnám megmondani, hogy mikor lesz igazán látható és kézzelfogható a haladás vagy mikor lesz eredménye az egésznek. Egyáltalán, hogy mi lesz a jövője” – mesélte a vállalkozó.

Egyelőre sok ötlet fogalmazódott meg benne és a barátaiban az épületek jövőjére vonatkozóan, többet is elvetettek, és most azon a véleményen van, hogy a felújítások befejeztével kiadná az épületeket gyáraknak, vállalkozóknak, és talán a raktárrészeket saját részre terménytárolónak használná, de nyitott a javaslatok, a jó ötletek felé is, amelyeket szívesen megvitat.
A bekamerázott udvaron gyümölcsöskert, kiürült víztározó és elhagyatott épületek között sétál az előre bejelentkezett látogató. A telek, amelyen az egykori bútorgyár működött, állami tulajdonban van, de az előző gazdája megvásárolta az épületeket, és a használati jog – amelyet a gyár megkapott – még legalább 60 évre biztosítja a létjogosultságot. Tehát jogilag nem jelent problémát a kialakított volt gyári infrastruktúra megőrzése. Az épületek meg lesznek mentve, és a tervek szerint újra munkalehetőséget fognak biztosítani a lakosok számára.