Népszerű a köbölkúti lovastábor

Festői táj, barátságos környezet, szép és okos lovak, valamint jól képzett oktató várta azokat a fiatalokat, akik augusztus első hetében ellátogattak az érköbölkúti lovastáborba.

A ló és az ember már évezredek óta kötődik egymáshoz. Nyugodtan mondhatjuk, hogy az idők során elválaszthatatlan kapocs alakult ki közöttük. A ló teherbírása, sokoldalú munkavégzése, szeretete, hűsége miatt válhatott az ember egyik leghűségesebb társává a történelem folyamán.

Emiatt is vállalkozott az érköbölkúti Rákóczi család arra, hogy lovastáborok szervezésével igyekezzenek közelebb hozni, megismertetni, megszerettetni a lovat és a lovaglást az arra vágyókkal.

Rákóczi Lajos, a Tulipán Egyesület elnöke, a Lovasiskola alapítója elmondta, hogy a Bihar megyei fogathajtókat már több mint tíz éve sikerült hivatalos formában összefogniuk, azóta számtalan versenyt szerveztek, ilyen módon nagyban megnőtt a megye ázsiója a lovassporton belül.

Ádám Andrea lovasoktató

A lovasiskola négy éve debütált, külön működik a Tulipán Egyesülettől. Tábort harmadik éve szerveznek fiatalok számára. A nyitó évben egy alkalommal okították a gyermekeket, mostanra annyira megnőtt az érdeklődés iránta, hogy idén már négy tábort is szerveznek. Egy-egy tábor öt napot tart, ez idő alatt az alapismereteket el lehet sajátítani. Ezenkívül a táborok közötti időszakokban bárki jöhet a lovasiskolába, akár csak néhány órára is nyeregbe ülhet – tudtuk meg Ádám Andrea lovasoktatótól, aki három éve települt át Budapestről Érköbölkútra. A lovastáborba nyolcéves kortól várják gyermekeket, mert bizonyos fizikai erőnlétre szükség van a pacik irányításához. Négy iskolalóval folyik a tanulás, ennyit tud felügyelni egy időben az oktató. Első nap a lovakkal való ismerkedéssel indul, megtanulják a le-, illetve felnyergelésnek a módját. Ami nagyon fontos, mindezeket megelőzően egy elméleti balesetvédelmi ismertetőt is tartanak. A lovak előzetes felkészítésére is ügyelnek, napokkal táborkezdés előtt „munkára” fogják őket. Az augusztus eleji táborozás során a napi programok összeállításánál figyelembe vették a már-már kibírhatatlan hőséget is. Éppen ezért délelőtt nyolctól már elkezdődött az intenzív oktatás, ekkor még ló és lovasa optimális körülmények között tudott egymásra figyelni. A lovaglás, az állatok ápolása mellett jutott idő kocsikázásra is a közeli tóhoz.

Olyan közös tevékenységeket is beiktattak, amelyek révén egymással is jobban megismerkedtek a táborlakók.

Mivel a lovaglás nem egy tömegsport, ezért a tábor létszáma korlátozott. Minden turnusban tíz gyerek ismerkedhet meg a lovak szokásaival, gondozásával és a lovaglás alapjaival.

A tábor népszerűségét mutatja, hogy sokan visszatérő résztvevői ezeknek az alkalmaknak. A legtöbben Nagyváradról, Margittáról és a környékbeli településekről jönnek, de nem ritkák a külföldről Köbölkútra látogató vendégek sem.

Folyik a munka, ló és lovas teljes összhangban.

Lassan hagyománnyá válik, hogy a táborok egy lovasszínházi előadással zárulnak. A János vitéz és a Csodaszarvas után az idén Rózsa Sándor elfogásának a történetét adták elő A betyár bukása címmel. A forgatókönyv az egyik táborozó, Tóth-Gardó Sarolta érdeme, aki „lovakra” írta a történetet. A táborzáróra a szülők is megérkeztek, tapssal jutalmazták a gyermekek előadását. A szervezők pedig emléklappal köszönték meg a fiatalok részvételét.

A közel egyhetes tábor gyorsan véget ért, de a lovak és a lovaglás szeretete megmarad az év többi részében is. Ez pedig arra ösztönzi a táborozókat, hogy a következő évben is részt vegyenek ezeken az alkalmakon, újra találkozhasson ló és lovas, és együtt ügethessenek a köbölkúti lovasiskola homokján, új dolgokat tanulva és fejlesztve a már meglévő tudást.