„Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” (Mt 3,3/b)

Kiáltó szava hangzott a pusztában. Kiáltók szava hangzik az üresedő templomokban, kiszáradt, pusztává vált emberi szívekhez: „Készítsétek…!” Ég az adventi gyertya, jelzi, hogy itt az ideje a készülődésnek. Azonban nem mindegy, hogy mire készülünk, mit készítünk elő.

A karácsonyi készülődés alatt nagyon sokan azt értik, hogy körülbelül december második felében megkezdik a fenyőfakeresést, díszek válogatását, ajándéktárgyak beszerzését, a sütés-főzéshez kellő alapanyagok megvásárlását, s aztán a karácsony előtti pár napban minden erejüket összeszedve jöhet a takarítás, főzés. Nem hinném, hogy bárki is úgy érezné, ezzel valóban az Úr útját készíti elő. A lényeget kezdjük elveszíteni, vagy már el is veszítettük!

Fontos a gyermekünk öröme, szeretteink boldogsága, az ünnepi ruha, a szépen feldíszített fenyő és a sok-sok izzótól villogó ház és udvar. Fontos az ételektől roskadozó asztal, a barátokkal, komákkal való találkozás, evés-ivás, bulizás… s a lényegről elfeledkezünk: kit ünneplünk? Kinek az érkezését? Kinek a születését?

Lassan elmúlik 2019 is, és megérkezik Karácsony, mely nemcsak Jézus születésének, hanem a család, a békesség, az öröm, és a szeretet ünnepe is egyben.

Az ünnepváró időszakban számtalan programon, rendezvényen vehettünk részt, s eközben nemcsak testünket öltöztettük ünneplőbe, hanem lelkünket is.

Karácsonykor a lelkünk megtelik szeretettel és meghittséggel, mert hiába a feldíszített fenyőfa, az ajándékok sokasága, ha hiányzik a szeretet, nem lesz teljes az ünnep.

Ilyenkor erősebben érezzük, hogy szükségünk van egymásra. A karácsonyfa alatt teljesedjen ki lelkünkben a szeretet és a béke.

Kívánjuk, hogy a kereszténység legszebb, legszentebb ünnepén felejtsünk el minden bajt, gondot, bánatot, szeressünk, öleljünk, és nagyon-nagyon örüljünk, hogy együtt lehetünk!

Áldott, szeretetteljes, meghitt, boldog karácsonyt és egészségben, sikerekben, eredményekben gazdag boldog új esztendőt kívánunk Székelyhíd és a hozzá tartozó települések minden lakójának!

Béres Csaba polgármester és Csuka József alpolgármester

Használatba vették a csokalyi fiatalok a magyar kormánytámogatással megvásárolt sporteszközöket a helyi református közösségi házban december elején. Az eszköztár bővítését a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Ifjúsági- és cserkészközösségek tevékenységének támogatása elnevezésű pályázata tette lehetővé.

A támogatás összegéből pingpongasztalt, elektromos dartsszekrényt, air hockey- és csocsóasztalt, illetve kisebb sporteszközöket (pingpongütőket és -labdákat) vásároltak.

Az átadáson több mint harminc gyerek, fiatal és felnőtt érdeklődő volt jelen, 10-től 40 éves korig terjedő korosztályból. Nyolc fiatal dartsversenyben vetélkedett, a többiek asztalitenisz-bajnokságban mérkőztek meg, kieséses formában, a várakozók pedig csocsón vagy air hockey-n szórakoztak, illetve szurkoltak.

Adventi vásárt rendezett a csokalyi református közösség advent első vasárnapján a gyülekezet közösségi termében. Az istentiszteletről távozva a hívek útja a helyiek között „emeletes iskolaként” ismert épületbe vezetett, ahol a lelkesen és szeretettel előkészített kézműves termékekkel és finomságokkal terített asztalok várták az adventet ünneplőket. A megvásárolható termékek között mézeskalácsok, karácsonyfa díszek, fahéjas pörkölt dió, asztali díszek, adventi koszorúk voltak ízlésesen sorakoztatva, jelképes összegekért. Ezeket az óvodások és konfirmálók mellett – az idei esztendőben először – a barkácskörben tevékenykedő asszonyok készítették elő. A terem másik oldalában meleg tea és forralt bor, fánk és lángos várta az időseket és fiatalokat. A befolyt összeget, mint minden évben, idén is a gyermekfoglalkozásokra fordítják.

Advent harmadik vasárnapja ennél is mozgalmasabban telt. December 14-én délután a szatmárnémeti Szegletkő nevű dicsőítő zenekar adventi koncertjét hallgathattuk a csokalyi református templomban. A koncerten összegyűlt perselypénzt az érkörtvélyesi Ölyüs Noel gyógyíttatására ajánlották fel.

,,A mese világában a csoda természetes dolog, a földi élet törvényei nem érvényesek és a világ hibáit ki lehet javítani – következésképpen egy jobb világot épít az, aki naponta elolvas egy mesét vagy akár meseírói tehetséggel bír.” (F. Diósszilágyi Ibolya tanár, ifjúsági író)

Különdíjat nyert mindhárom Bihar megyei résztvevő, a székelyhídi Bede Anna Eszter (aki dicséretben is részesült) és Nica István Csongor, valamint a nagyváradi Pojar Forausberger Tamara a mesealkotó, meseíró negyedik osztályos tanulók számára meghirdetett, XVI. Aranytoll – F. Diósszilágyi Ibolya emlékversenyen. Közel négyszáz tanuló nevezett be Románia tizennégy megyéjéből és Magyarországról a nagyváradi Pertinax Egyesület vetélkedőjére, a november végi döntőre 31 tanuló kapott meghívást. Az Ady Endre Elméleti Líceum dísztermében a regisztráció után kezdődött a versenyzők mesés bemutatkozása. A kis meseíróknak a megyei selejtezőn megírt meséjük egyik szereplőjévé kellett átváltozniuk. Jelmezbe öltözve mutatták be a meséjüket a közönségnek prózában, versben vagy énekelve. Habár a bemutatkozó előadások nem számítottak bele a verseny kimenetelébe, a jelenlévők leleményes színpadi produkciókat láthattak. A verseny első napja a rendezvényre meghívott pedagógusok szakmai megbeszélésével zárult.

December 17., kedd
16.00 nagykágyai, érolaszi, érköbölkúti, székelyhídi iskolások, óvodások műsorai
19.00 Sanzon Együttes – karácsonyi koncert

December 18., szerda
16.00 csokalyi, székelyhídi iskolások, óvodások műsorai
17.00 csokalyi Fényes néptánccsoport
19.00 a Székelyhídi Törekvés utánpótláscsapatának ügyességi bemutatója
19.00 Phoenix-sportbemutató

Az egyszerűség mindennek a kulcsa – vallja az öt gyereket nevelő köbölkúti Darabont család

Egyik ismerősömnek mesélt valaki a Darabont családról, amit fél füllel én is hallottam és hamarosan adódott esemény, ahová meghívtuk őket és végre személyesen is találkozhattam velük. Itt ismertem meg jobban Attilát, Esztert és az öt gyönyörű gyermeküket. Szembetűnő, szinte kiviláglik az a végtelen egyszerűség, jóság, ahogyan másokhoz viszonyulnak és élnek. Ebből szeretnék most megosztani az olvasókkal is, hogy így adventben, ünnepet várva, újraéljük, amit gyerekként még tudtunk, éltünk, elinduljunk a fény felé és ne csak a homályos anyagias világban botorkáljunk tovább.

– Hogyan emlékeztek vissza gyerekkori önmagatokra?

– Eszter: Diószegen nevelkedtem, de a legszebb gyerekkori emlékeim Köröstárkányhoz kötnek, ahol mindig a nagymamámnál töltöttem a nyári nagyvakáció legnagyobb részét. Nagyon egyszerű, hallgatag asszony volt az én nagymamám. Egyszerű ember, akit a családunkban egy kicsit még le is néztek ezen egyszerűség miatt. Négy gyereket nevelt fel, háziasszony volt, aki maga sütötte a kenyeret, kalácsot, kertészkedett, végezte a háztáji dolgokat. Most utólag visszagondolva, nagyon sajnálom, hogy akkor gyerekként, majd fiatal lányként nem figyeltem oda jobban arra, ahogyan élt, mert most felnőttként jöttem rá, hogy én is pontosan úgy szeretnék élni, mint egykor ő.

– Attila: Gyerekként mindig úgy éreztem, hogy tudnék varázsolni, gyógyítani másokat. Ebben egészen biztosan nagy szerepet játszott az is, hogy édesanyám igen korán betegeskedni kezdett. Mindig próbáltam neki segíteni, masszíroztam, gyógyfüvekkel kenegettem. Érdekes dolog ez, mert a gyerekek mindig ösztönösen megérzik, hogy mi az ő útjuk, csak a városi élet, a modern kor velejárói elnyomják bennük ezeket az ösztönöket. Akkor lesz valaki igazán boldog, ha vissza tud térni a gyermekkori álmokhoz, és meg tudja valósítani őket, mert az az ő igazi útja. Most nagyon boldog vagyok, mert lehetőségünk nyílt arra, hogy a jövő évtől a feleségemmel természetes gyógymódokról tanulunk majd.

Jótékonykodva csúszdáztak a petőfis kisiskolások, óvodások

Egymást váltva csúszdáztak a Petőfi Sándor Elméleti Líceum óvodás és kisiskolás csoportjai a sportcsarnokban december 4–5-én két színes csúszdás légváron, miközben lehetőségük szerint adományoztak a SMA 1 gerinceredetű izomsorvadással küzdő érkörtvélyesi Noel kezeléséhez. A székelyhídi, olaszi és csokalyi osztályok átlagosan fél órán át vehették birtokukba a légvárat. Az akció révén a pedagógusok az adományozás fontosságára nevelték a tanulókat. A kétnapos program során 3629 lej gyűlt össze, melyet a Noel megsegítésére létrehozott alapítvány számára utaltak át. Az akció Székelyhíd polgármesteri hivatala és a középiskola közös szervezésében valósult meg. Köszönet jár minden jótékonykodó gyereknek és szülőnek, Nyúl Ferencnek a csúszdás légvár használatának felajánlásáért és Püsök Julianna tanító néninek a lebonyolításért.