Egy kicsit szomorú vagyok, mert elvesztettem egy nagyon jó barátom! A barátok a legfontosabbak az életben! Ezt jegyezzétek meg!
Pajtikáim, már nem kívánjuk a havat, a telet. Eddig azért „könyörögtünk”, hogy jöjjön a hó, legyen igazán tél. Most már a TAVASZt várjuk, kívánjuk! Szeretnénk látni a nyíló virágokat, szeretnénk látni a visszatérő fecskéket, gólyákat!

Sokat ünnepeltünk ebben a hónapban: a tavasz kezdetét (március 21.), a nemzetközi nőnapot (remélem felköszöntöttétek Anyát!), március 15-ét, a magyar forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából biztos vagyok, hogy kitűztétek a kokárdát!

Nem kértem tőletek, de valószínűleg Húsvét után nagyon sok rajzot, fotót kapok az ünnepi asztal díszéről. (Ezt szerettem volna előre kérni! Nem jött össze!)

Kívánok a lányoknak sok, kedves locsolót (hogy el ne hervadjanak), a fiúknak sok kedves fogadót!
Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!
Kópé

A többi településhez csatlakozva Hegyközszentmiklóson is imahetet tartottak a reformátusok. A megkonduló harang szavára minden este megtelt a templom, más-más lelkész hirdette az igét a lélek épülésére.

Az idei ökumenikus imahét bibliai textusait, imádságait a karibi keresztyén testvérek állították össze, amelynek központi igéje így hangzott: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” / „Uram, a jobbod kitűnik erejével…” (2Móz 15,6). Azért választották Mózes hálaénekét, mert a kivonulás története a rabszolgaság mélységeiből a szabadítás örömmagaslataira vezet. A karibi térség népei hosszú időn át szintén megtapasztalták a rabszolgaság nyomorúságát, mélységét, kínjait és fájdalmait. Az ökumenikus imahét témájában az életterüknek ezt a jellegzetes sajátosságát akarták felmutatni a világ keresztyén egyházaiban.

A tizedik évfordulójához érkezett nemzetközi felolvasómaratonon, évről-évre irodalmunk egy-egy kiemelkedő alkotójának életműve szólal meg. A maraton fő szervezője ötödik éve a csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár, a Hargita Megyei Tanács támogatásával. Február végén a 195 éve született Petőfi Sándor műveiből olvastunk fel. Hat ország mintegy 200 településén, határokon innen és túl közel 40 ezer felolvasó szólaltatta meg nagy költőnk műveit.

A székelyhídi városi könyvtár felhívására idén negyedik alkalommal Székelyhíd és a környező települések is bekapcsolódtak a felolvasásba. Városunk alsó- és felső tagozatos osztályainak pedagógusai és diákjai mellett bekapcsolódtak Asszonyvására, Csokaly, Érkeserű, Kiskereki és Nagykágya tanintézményei is. Az idén közel hatszázan olvastuk, kicsik és nagyok Petőfi verseit. Az évről évre nagyobb érdeklődés bizonyítja, hogy az olvasás, az irodalom egyetemes értékeket közvetít. Az országhatárokon átívelő felolvasás összefogja közösségeinket, megszólít gyerekeket, fiatalokat és időseket egyaránt.

Ezzel a mottóval (2Móz 15,6) szervezték meg az egyetemes imahetet Nagykágyán idén március 11–18. között. Az alkalmak vasárnap este kezdődtek Ledán István köbölkúti lelkipásztor szolgálatával. Az utolsó ítélet volt a téma, melynek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy Istenben hinni nem a gonosztól vagy a pokoltól való félelmet jelenti, hanem az Isten által adott örök üdvösség elfogadását, a hozzá és az egymáshoz való odafordulást.

Hétfőn Mérten Nikolett, a Miskolc melletti Tardona gyülekezetének lelkipásztora hirdette az igét az irgalmas samaritánus története alapján. Figyelmeztetett arra, hogy az irgalmas samaritánushoz hasonlóan nekünk is meg kell állnunk, időt kell szentelnünk embertársaink szükségeinek enyhítésére. Az irgalmas szamaritánus lehajol a szenvedőhöz, de nem leereszkedik, segít, de nem könyöradományt ad.
Kedden Szomor Attila síteri lelkipásztor szolgált gyülekezetünkben. A Mt 18,1–7 alapján figyelmeztetett, veszélyes úgy hallgatnunk Jézus szavait, hogy közben arra vágyunk, hogy a Mester tanítása saját elképzeléseinket igazolja. Amikor Jézus a kisgyermekeket állítja középpontba, nem azt várja el, hogy felnőttként gyermeknek tettessük magunkat, hanem hogy gyermeki alázattal és felnőtt odaszánással éljük életünket és kövessük őt.

Önkormányzati vezetők részvételével több témakört érintő találkozóra került sor március 16-án, Székelyhídon. A városi múzeum aulájában megtartott eseményen elsőként Béres Csaba házigazda polgármester köszöntötte a megjelenteket, majd pedig Cseke Attila, az RMDSZ megyei elnöke a Nagyváradon előző nap zajlott március 15-ei ünnepség méltóságteljes voltát méltatta. Ezúttal is megragadta az alkalmat, hogy a kormánybiztosi kompetenciák csökkentésének szükségességét vázolja, ugyanakkor nagypéntek szabadnappá nyilvánítását sikerként értékelte. Az országos és a megyei politikai pártok közül mindmáig a liberálisokkal (PNL) a legnehezebb kommunikálni, róluk jelenleg elmondható, hogy magyarellenes alakulatot képeznek – fogalmazott Cseke.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc elindulásának 170 éves évfordulóját ünnepeltük március 15-én, a hegyközszentmiklósi református templomban. Kinek mit jelent ez a nap? – tesszük fel a kérdést. Évforduló? Ünnep? Ebben a rohanó világban szükség van megállásra, elgondolkodásra, a történésekre való emlékezésre, a tisztelgésre, értékelésre, arra hogy együtt legyünk, együtt emlékezzünk. Petőfi Sándor és barátai eredetileg úgy tervezték, hogy a József-napi vásár idején (március 19-én) rendezett banketten gyűjtenek aláírásokat a reformellenzék követeléseit tartalmazó 12 ponthoz. A Metternich kancellár menesztését követelő bécsi forradalom kitörésének (március 13.) hírére azonban Petőfiék az azonnali cselekvés mellett döntöttek. Arra készültek, hogy az egyetemi diákság támogatásával szerezzenek érvényt a sajtószabadságnak. „Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtórul a bilincs… Üdvözlégy születésed napján, magyar szabadság! Először is én üdvözöllek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvözöllek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn még nélkülöztünk tégedet! Óh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar.” – olvashatjuk ezeket Petőfi naplóbejegyzésében, mely március 15-én kelt. A márciusi ifjak fiatalok voltak, abban az időben nem volt ilyen színvonalas technika, mégis elterjedt a hír időben mindenfelé, és mindenki tudta a dolgát hazafiként és emberként egyaránt.

Az érköbölkúti iskola udvarán lévő emlékhelyen ünnepeltek a nemzeti ünnepen

Méltóképpen emlékeztek a ’48-as forradalom kitörésének 170. évfordulójára Érköbölkúton. Az események fő szervezője, akárcsak az előző negyven évben Rákóczi Lajos tanár volt. Szerencsés helynek is nevezhető az emlékezés szempontjából a település, hiszen nemcsak a 170 évvel ezelőtti toborzás helyszíne volt, de az emlékezet hálásan őrzi az örökséget. Az évek során a tanár úr jórészt saját költségén négy emlékművet állított az Érköbölkúthoz köthető forradalmi eseményeknek és személyiségeknek. A megemlékezés az ünnepet megelőző héten az emlékművek ápolásával kezdődtek, így a diákok és önkéntesek újból megismerkedhettek a forradalom helyi történéseivel és ráhangolódhattak az ünnepre.

Két helyszínen, ugyanazon lelkülettel zajlott városunkban a március 15-i megemlékezés

Tisztelegtek március 15-én az 1848–1849-es forradalom és szabadság hőseinek emléke előtt Székelyhídon, az elmúlt évek hagyományaihoz hasonlóan.

Kabátgombolós, mord időjárás fogadta az ünnepelni vágyókat az érmelléki kisvárosban. Mintegy kétszázan várták az ünnepség kezdetét a városközpontban lévő művelődési ház előtti téren. A hangszórókból alkalomhoz illő zene szólt, a fiatalok kokárdákat tűztek az érkezők ruháira. Az RMDSZ Bihar megyei nőszervezete által biztosított nemzeti színű szalagból Braun Ildikó segédletével háromszáz kokárdát készítettek az önkéntesek – tudtuk meg a szervezőktől.