„Jobbod, Uram, dicső az erőtől”

Ezzel a mottóval (2Móz 15,6) szervezték meg az egyetemes imahetet Nagykágyán idén március 11–18. között. Az alkalmak vasárnap este kezdődtek Ledán István köbölkúti lelkipásztor szolgálatával. Az utolsó ítélet volt a téma, melynek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy Istenben hinni nem a gonosztól vagy a pokoltól való félelmet jelenti, hanem az Isten által adott örök üdvösség elfogadását, a hozzá és az egymáshoz való odafordulást.

Hétfőn Mérten Nikolett, a Miskolc melletti Tardona gyülekezetének lelkipásztora hirdette az igét az irgalmas samaritánus története alapján. Figyelmeztetett arra, hogy az irgalmas samaritánushoz hasonlóan nekünk is meg kell állnunk, időt kell szentelnünk embertársaink szükségeinek enyhítésére. Az irgalmas szamaritánus lehajol a szenvedőhöz, de nem leereszkedik, segít, de nem könyöradományt ad.
Kedden Szomor Attila síteri lelkipásztor szolgált gyülekezetünkben. A Mt 18,1–7 alapján figyelmeztetett, veszélyes úgy hallgatnunk Jézus szavait, hogy közben arra vágyunk, hogy a Mester tanítása saját elképzeléseinket igazolja. Amikor Jézus a kisgyermekeket állítja középpontba, nem azt várja el, hogy felnőttként gyermeknek tettessük magunkat, hanem hogy gyermeki alázattal és felnőtt odaszánással éljük életünket és kövessük őt.

Szerdán Kötő Ferenc-Barna, a Maros megyei Búzásbocsárd lelkipásztora prédikált gyülekezetünkben. Jó volt hallani, hogy nem lenne kerek ez a világ, ha valakit közülünk Isten nem teremtett volna meg. Elmesélte, hogy szolgálata során gyakran beszélgetett haldokló emberekkel, de egyik sem mondta azt, hogy bárcsak többet dolgozott volna, hanem azt, hogy bárcsak több figyelmet fordítottak volna Istenre, házastársaikra, családtagjaikra.

Csütörtökön Visky István fugyivásárhelyi lelkipásztor szolgálata által gazdagodhattunk, aki a jerikói vak történetét fejtette ki (Lk 18,35–43). A vak ember, amint meghallotta, hogy arra jár Jézus, elkezdett kiáltani. Így kaphatjuk vissza a látásunkat – mondta –, ha elég érzékeny a hallásunk, hogy meghalljuk Isten beszédét és nem félünk felkiáltani hozzá.

A pénteki alkalmon Balla Sándor gálospetri lelkipásztor hirdette az igét. A bolond gazdag (Lk 12,13–21) példázata arra figyelmeztetett, hogy ha bekerülünk a meggazdagodás mámorának sodrásába, nehezen vesszük észre az igazi, maradandó értékeket.
Szombaton Balla Frigyes baptista prédikátor, vallástanár testvérünk igehirdetésében bátorított arra, hogy valóságosan kapcsolódjunk Istenhez, mert az ő ereje nem egy vallásos metafora csupán, hanem létező szabadító hatalom.

Vasárnap Tokár Sándor csokalyi lelkipásztor érkezett hozzánk imahetünk záró alkalmára. A 106. zsoltár alapján bátorított bennünket, hogy Isten nem csak akkor gyűjtötte össze a népét és váltotta meg, hanem most is kész arra, hogy megszabadítson. Ez lehet a reménységünk személyes életünk, gyülekezeti, egyházi és nemzeti közösségünk számára egyaránt.
Köszönet illeti gyülekezetünk fiataljait, akik alkalomról alkalomra új éneket tanítottak, így téve gazdagabbá estéinket. Imahetünk záró alkalmán közös úrvacsorát vettünk magunkhoz, így nem csak a hirdetett, hanem a kiábrázolt Igén keresztül is találkozhattunk a testté lett Igével, Jézus Krisztussal.