Ötnapos tánctábor után közös táncházat szerveztek a székelyhídi és a debreceni gyerekeknek
Múlt hét elejétől öt napon át ropták a táncot székelyhídi, debreceni gyerekek felnőttek segítségével, irányításával, a barantói ifjúsági táborban és a program végén Székelyhídon, a múzeum épületében rendezett táncházon. Azt, hogy jól érezték magukat, mi sem bizonyítja jobban; alig ért véget a rendezvény, máris a következőről beszéltek a résztvevők és a szervezők. Kérdéseinkre Palczert Judit szervező válaszolt.
– Hogyan született meg a rendezvény alapötlete?
– Béres Csillával, a székelyhídi gyereknéptánccsoport vezetőjével már többször beszélgettünk arról, hogy mennyire közösségépítő a népzene, a néptánc a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt. Érdemes lenni megnyerni egy neves tánctanárt, egy jó hírű népzenekart és összetrombitálni pár gyereket, szervezhetnénk tábort, ahol sokat táncolnánk és a végén csapnánk jó bulit! A terven velem dolgozott Nyéki Barbara debreceni kolléganőm és barátnőm. Gyermekvédelmi szakemberekként mi azonnal a hátrányos helyzetű, gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyermekekre gondolunk, ha táboroztatás, tehetséggondozás kerül szóba.
– Ennyire egyszerű lenne a dolog?
– Nem hangzana rosszul – mondja nevetve Judit – ám az igazi munka csak ekkor kezdődött! Már tudtuk, hogy mit akarunk, de nem volt sem helye, sem anyagi támogatója az elképzelésünknek. Pályáztunk Magyarországon az Emberi Erőforrások Minisztériumához a Nemzeti Tehetség Programon keresztül, egy határon átnyúló tehetségeket gondozó, hátrányos helyzetű gyerekeket a tehetséggondozásba bevonó és a népi hagyományok felelevenítését, népszerűsítését előtérbe helyező tábor tervével. Amikor kiderült, hogy nyertünk a pályázatunkkal, gyorsan helyet kellett találni a tábornak, Béres Csabának, Székelyhíd város polgármesterének segítségével sikerült is. Innen már szinte pillanatok alatt megegyeztünk az ismert és elismert Debreceni Néptánc-együttes vezetőjével, Hercz Vilmossal, hogy jöjjön tanítson minket és a gyerekeket, valamint rávettük az ugyancsak cívis városi Pergő Együttest, hogy a táncházban húzza a talpalávalót.
– A gyerekeket is ennyire könnyen választották ki?
– Itt sem volt nehéz dolgunk, hiszen mint említettem a hátrányos helyzetű, nevelő szülőknél élő gyerekekre gondoltunk elsősorban, aztán a székelyhídi kis néptáncosokat sem hagyhattuk ki a táborból. Magyarországról tíz gyerek érkezett, a Székelyhídon nemrég megnyílt Dévai Szent Ferenc Alapítvány Gyermek Jézus gyermek otthonának lakóival együtt 22-en jöttek el aztán a táborba. Kíváncsiak voltunk, vajon hogyan megy majd a közös munka, hiszen három „csoport” is alakulhatott volna a lurkókból, de hála Hercz Vilmosnak meg a gyerekek empátiájának, a kezdeti zavar hamar elmúlt, és tudtak együtt táncolni, játszani a három különböző helyről érkezettek.
– Hogyan zajlott a napi program a táborban?
– Reggel nyolc óra körül keltünk, és estig nem igen maradt ideje unatkozni senkinek. Napjában három-négy alkalommal volt táncos foglalkozás, a szünetekben kézműves-tevékenységet végeztek a gyerekek, de jutott idő csoportos játékokra, vagy ha úgy tetszett, lehetett rohangálni, focizni, fogócskázni a tábor hatalmas parkjában. A hangsúly azért a néptáncon volt, hiszen készültünk a csütörtök esti bemutatóra, amit a táncházon sikeresen elő is adtunk.
– Ha jól értem, akkor bánhatja az, aki nem volt ott a táncházban?
– Mindenképp, hiszen nagyon sokan eljöttek! Megtisztelt bennünket és a gyerekeket jelenlétével Kiss Zoltán, a Hajdú-Bihar megyei kormányhivatal szociális és gyámhivatalának vezetője, valamint Tripsó Zoltán, a Debreceni és Nyírségi Görög Katolikus Gyermekvédelmi Központ vezetője. Igazi táncházhangulat volt, és hadd említsek meg egy nagyon szép gesztust, amelynek tanúja voltam: az egyik anyuka otthonról minden résztvevő gyereknek hozott ajándékot, amit főképp az otthonban vagy a nevelőszülőknél élő gyerekek fogadtak szívesen. Ezek után nem lehet más tervünk, minthogy jövőre újra megrendezzük a székelyhídi néptánctábort! A tábort és az előadást, a debreceni Jövődért Alapítvány, Pro Székelyhíd Egyesület, a Vénusz Alapítvány szervezte és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta. Köszönjük nekik!
Gulácsi Mária
Vélemény, hozzászólás?