Megépült a tizedik új játszótér Székelyhídon a roma baptista imaház udvarán

József Attila idézetét a gyerekekre, a játszást, az önfeledt jókedvet igénylő gyermekekre gondolva illesztettem a címbe. Csúszdázni, hintázni, „játszóterezni” látni őket minden jóérzésű felnőtt megelégedésére kell, hogy szolgáljon. Az a mosoly a szülő, nevelő szája sarkában, amikor játszani látja a gyereket, azt az üzenetet kell, hogy hordozza – rendben mennek a dolgok, jó gyereknek lenni. Augusztus hónap utolsó hetében új játszóteret építettek Székelyhídon, rövid időn belül a tizediket a térségben, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének anyagi támogatásával, ezúttal a Dankó Pista utca közelében, a roma baptista imaház udvarán, ahol több mint hatvan gyerek vette azt birtokába.

Szabó Ödön, az érdekvédelmi szövetség parlamenti képviselője – nemcsak mint ötgyermekes családapa, hanem mint az egész játszótér-építési projekt nyomon követője, támogatója – elmondta, hogy a közösség kialakításának egyik, ha nem a legfontosabb részének tartja, hogy a gyerekeknek, az őket elkísérő szülőknek, nevelőknek, pedagógusoknak legyen egy „saját életterük” – stílszerűen, játszóterük, ahol az önfeledt szórakozás felülírja a napi gondokat, ahol jó együtt lenniük. A politikus hozzáfűzte, nem tart attól, hogy nem fogják megbecsülni a játszóteret, hisz rövid időn belül mindenki egy kicsit sajátjának is érzi majd, szerinte nemcsak az egyének de a közösség is vigyázni fog a fából készült játszótérre, és szerinte újabbak is követni fogják a mostanit.

 
A gyerekek hamar megbarátkoztak az új építménnyel, önfeledt kacajuk, sivalkodásuk ékes bizonyítéka a címben felvetett idézetnek.

 
szcs