Ünnepi hangulatban zajlott a szalagavató

A szalagavató az egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő hagyománya a székelyhídi középiskolának. Olyannyira népszerű, hogy – minden túlzás nélkül – még a csillárról is nézők lógtak május 7-én a művelődési házban, mindenki a XI. osztályosok műsorát akarta látni, ami valljuk be, nem sikerült rosszul. Valóban egész jó lett – a diákok és tanárok szerint egyaránt –, ha az egészet egyben nézzük. Külön-külön persze akadt olyan, amelyik picit gyengébbre, másik kimagaslóbbra sikerült, de szépen kompenzálták egymást; egyedüli problémának az tekinthető, hogy nagyon hosszúra sikeredett, több mint három órán át voltak kénytelenek egyhelyben ülni az amúgy is türelmetlen nézők.

 

 

Idén az A. osztály legfőképp a táncban jeleskedett; nyitó műsorszámuk, a papok tánca finoman utalt arra a tényre, hogy az osztályfőnök jelenlétében olyanok a diákok, akár a földre szállt angyalok, de mikor kimegy, elszabadul a pokol. Továbbá a helyi lakosokkal készített interjújuk és a videoklip-feldolgozásuk is kifejezetten jól sikerült. A B-sek nem kímélték se a XII. B-t, se osztályfőnöküket. Érettségi paródiájukkal bemutatták, hogyan is zajlik egy tisztességes vizsgáztatás, milyenek is valójában a XII. B. tanulói, ráadásnak pedig megtanították Kozma Sándor tanár úrnak a karate alapfogásait, ami nem kis derültséget okozott a nézőtéren és a végzősök körében. A tánc persze nekik sem maradt el, ezúttal néhány percre igazi countryhangulatot teremtettek a színpadon. A XI. C. idén is hozta a formáját, nem egy újszerű ötlettel, megoldással rukkoltak elő. Ők sem kíméltek sem az osztályt, sem a nézőket, de még a Székelyhídi Tévét és a polgármestert sem. Azzal, hogy felhozták a színpadra Boborjánt és Besenyő Pista bácsit, fél órára biztosítva volt a nézőtéren a véget nem érő nevetés. Egyszeri és megismételhetetlen ötlet volt kiparodizálni a komoly részt, ugyanis a nézők egy darabig bedőltek a mély, bölcselkedőnek tűnő szövegnek, de mikor rájöttek a turpisságra, ismét kitört a nevetés a közönségből. Azonban ezt valóban nem lehet máskor elsütni, mert legközelebb már nem lehet majd ilyen könnyen átverni a nézőket.

 

 

 

 

 

 

A komoly, búcsúztató rész sem sikerült rosszul egyik osztálynak sem, most is sikerült meghatni a végzősöket az életről szóló idézetekkel és a búcsúdalokkal. Azonban lehet nem ártana, ha a következő generáció valami újat is belevinne ebbe részébe, ugyanis ez a fajta megoldás lassan kezd elcsépelté és unalmassá válni. Nem kell feltétlenül mindig azt nézni, hogy mit csináltak előző években, vagy hogy mit várnak el, hanem merni kell változtatni, újat hozni és igenis meg kell lepni a közönséget, hogy kellemesen csalódhasson. A búcsúbeszédek és a kitűzők átadása zökkenőmentesen ment, az osztályfőnökök szívhez szóló beszédükkel sikerült kellőképpen meghatniuk a végzősöket,  azonban Kozma tanár úr nem is ő lett volna, ha valami poént nem alkalmaz, ugyanis a búcsúbeszédet tartalmazó, 4-5 méter hosszú papírtekercs igencsak meglepte az embereket. Összességében tehát egy igen jó műsor volt az idei is, reméljük, hogy jövőre még jobb lesz, de addig is sok sikert kívánok az érettségizőknek!

 

 

M. L.