Idén későn, november 4-én tartották meg a Petőfi Sándor Elméleti Líceum hagyományos gólyabálját

Természetesen székelyhídi szokás szerint most is kicsit késve kezdődött a verseny, de kevesebb volt a csúszás, mint félóra. Mindjárt az elején a gólyák letették az ünnepélyes gólyaesküt, amely szellemes, humoros és meghökkentő volt. Ezután „kisorsolták” a gólyapárokat, minden osztályból kettőt vagy legalább kettőt. Nyolc pár indult neki a nyolc fogós próbának. Ezek az ötletgazda végzős osztályok ábécésorrendjében következtek. Szóval lehetett pontosan tudni, kit miért lehet dicsérni vagy szidni. Az elején kicsit döcögősen indult minden, de aztán ment minden, mint a karikacsapás. Nekem a legjobban talán a XII. C által kitalált cirkuszi bemutató tetszett, nehéz lehetett összeszedni hozzá a megfelelő kellékeket. De megérte, mert rendkívül jól szórakoztunk. A másik kedvencem a fiúk lányokhoz intézett szerelmes verse volt, természetesen kötöttségekkel. Mindenki kapott öt kötelezően felhasználandó, egyáltalán nem költői szót, de a srácok bebizonyították, hogy a líra áradásának nem lehet olyan könnyen gátat vetni, remekbeszabott versek születtek.

Persze mi, a diákjainkat előzetes tanácsokkal segítő kilencedikes osztályfőnökök sem maradhattunk ki a jóból, show-ból, tánc- és énektudásból kellett bemutatót tartanunk. Segítette kis csapatunkat Kozma Sándor aligazgató is, határozottan emelve az est színvonalát.

A végére már csak a színpad letakarítása, a székek viszszahordása, meg az „agapé” maradt. Nem éheztek meg nagyon a fiatalok. Este tíz után a strandon buli kezdődött. Ott voltam éjfélig, mint Hamupipőke a bálban. Meglepően jó volt a hangulat, örültem, hogy részese voltam.


Írta: Pap József