Istentiszteletre hívtak bennünket a harangok vasárnap, november 15-én, a hegyközszentmiklósi református templomba. A falusi ember számára fontos az Isten háza, a hit és az istentisztelet. Számára olyanok ezek, mint egy szikla, amihez kapaszkodik, miközben bízik abban, hogy Istennél meghallgatást és kegyelmet talál.

A vasárnapi istentiszteleten Kiss Imre vendégteológus szolgált, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet II. éves hallgatója. Az ige Jób könyvéből (Jób 1,21)szólt, amely szerint Jób egy feddhetetlen, derék ember volt, aki félte az Istent és kerülte a rosszat. Ezért Isten nagy családdal és gazdagsággal ajándékozta meg. Miután a Sátán meglátogatta, majd elvette tőle gyermekeit és vagyonát, Jób így szólt: „Az Úr adta az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!”

A presbitert és a diakónust Jézus hívta el szolgálni, akik Krisztus ajándékai a gyülekezetnek (Efézus 4,11).

A tisztségviselők gyülekezettel való kapcsolata különleges: nekik kell táplálniuk és vezetniük a közösséget.
Az 1Tessalonika 5,12–14-ben ezt olvassuk: „kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket, és munkájukért nagyon becsüljétek őket. Éljetek egymással békességben. Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, bíztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez.” Ilyenek Krisztus szolgái.

Kitüntetett és különleges a helyzetük: hiszen egész életükben Krisztus eszközeiként kell munkálkodniuk. Úgy kell szolgálniuk a gyülekezet tagjait, hogy azok Krisztushoz, a jó pásztorhoz találjanak, aki állandóan gondoskodik a nyájáról. A szolgálóknak tehát a jó Pásztor nevében kell táplálni és vezetni a bárányokat (mint a gyülekezet tagjait). Ez az isteni megbízatás különböző feladatokkal jár: a tisztségviselők feladata, hogy a rendszeresen fölkeressék a gyülekezet tagjait, az ő megbízatásuk a gyülekezet tagjainak vigasztalása, tanítása és rendreutasítása, valamint, hogy mind anyagi, mind lelki szempontból szolgálniuk kell a gyülekezetet.

Forró Csaba református tiszteletessel, Csokaly frissen kinevezett lelkészével beszélgettünk a parókián a templom és környéke jelenlegi állapotáról, valamint a jövőre vonatkozó terveiről.

Hálaadó istentiszteletet tartottak a bővítések befejezése és az új cserép templomra való felkerülése alkalmából a székelyhídi református templomban advent második vasárnapján. A prédikációt Csűry István királyhágómelléki református püspök (portrénkon) tartotta, aki kihangsúlyozta, hogy cselekedeteinkben Krisztust kell felmutatnunk, mert csak akkor élhetünk példamutató életet, ha Őt és tanításait mindenkor szem előtt tartjuk; mind a családunk körében, mind pedig a világban meg kell mutatnunk, hogy hívő emberek vagyunk, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen: mi Krisztushoz tartozunk, hiszünk Benne és Istenben, aki ma is élő, megváltó és

„Nincs gyönyörűbb szó az egész világon,
Mint az édesanya, örömmel kiáltom!”

Az édesanyák köszöntése a legfontosabb dolog a világon. Anyák napján, ezen a csodálatos szép vasárnapi napon a nagykágyai gyerekek is egész nap ünnepeltek, s szívük teljes szeretetével készültek erre az alkalomra.

Délelőtt az istentisztelet után a kisiskolások szavalattal és énekkel köszöntötték édesanyjukat, melyre Balla Frigyes vallástanár és Sas Enikő magyartanár készítette fel őket. Ezután Bara László tiszteletes úr a fiatalokkal néhány szavalattal és énekkel köszöntötték a szülőket.