Járjatok méltóan az Úrhoz!

A presbitert és a diakónust Jézus hívta el szolgálni, akik Krisztus ajándékai a gyülekezetnek (Efézus 4,11).

A tisztségviselők gyülekezettel való kapcsolata különleges: nekik kell táplálniuk és vezetniük a közösséget.
Az 1Tessalonika 5,12–14-ben ezt olvassuk: „kérünk titeket, testvéreink, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek is titeket, és munkájukért nagyon becsüljétek őket. Éljetek egymással békességben. Kérünk titeket, testvéreink, intsétek a tétlenkedőket, bíztassátok a bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez.” Ilyenek Krisztus szolgái.

Kitüntetett és különleges a helyzetük: hiszen egész életükben Krisztus eszközeiként kell munkálkodniuk. Úgy kell szolgálniuk a gyülekezet tagjait, hogy azok Krisztushoz, a jó pásztorhoz találjanak, aki állandóan gondoskodik a nyájáról. A szolgálóknak tehát a jó Pásztor nevében kell táplálni és vezetni a bárányokat (mint a gyülekezet tagjait). Ez az isteni megbízatás különböző feladatokkal jár: a tisztségviselők feladata, hogy a rendszeresen fölkeressék a gyülekezet tagjait, az ő megbízatásuk a gyülekezet tagjainak vigasztalása, tanítása és rendreutasítása, valamint, hogy mind anyagi, mind lelki szempontból szolgálniuk kell a gyülekezetet.

Az idei tisztújításokat követően, november 1-jén tartottuk Székelyhídon a gondnokok, presbiterek, pótpresbiterek és diakónusok fogadalomtételét. Az igehirdetés alapjául a Kolossébeliekhez írt levél 1,10 verse szolgált, kihangsúlyozva és világossá téve, hogy mit jelent az Úrhoz méltóan járni (új fordítás szerint: az Úrhoz méltóan élni).

A fogadalomtételt megelőző tanítás alapját ezen Ige második része képezte, mely arra szólította fel az Úrasztalát körülvevőket, hogy teremjenek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjenek Isten ismeretében.
Az Úr szőlősébe állók Huszár Pál A presbiter című könyvét vehették át a lelkipásztortól, valamint egy bibliajelzőt, melyen Keresztelő János ismert vallomása állt: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3,30).
Isten segítsen, hogy így tudjunk vallani és cselekedni mindannyian!

Új dolognak számított a gyülekezet életében, hogy a gondnokok és presbiterek mellett két diakónus is „szolgálatba állt”, vállalva, hogy a szegények, betegek és támaszra szorulók felkarolásában segítenek.
A fogadalomtételt követően a székelyhídi református egyházközség Híd-építők ifjúsági kórusa szolgált, amely énekek által buzdította a tisztségviselőket a szolgálat hűséges elvégzésére.

Az istentiszteletet követően, szeretetvendégség keretében az egész gyülekezetnek lehetősége volt áldást kérni az új vezetők szolgálatára.

—
Az új presbitérium

• főgondnok: Mészáros János;
• gondnokok: Marczin Imre és Kincses Balázs;
• presbiterek: Balogh Katalin, Bede László, Beke János, Braun Márton, Darabont László, Fele László, Hasznosi Sándor, Kákes Sándor, Kerekes Lajos, Kéri Gáspár, Kovács Károly, Madarász László, Menyhárt Imre, Mikó Adelina, Nagy Attila, ifj. Németh János, Oláh Emil, Pap László, Pálfi József, Perecsényi Judit és Péter-Pakó Andrea;
• pótpresbiterek: id. Boros István, Czapp István, Magyari Attila és id. Ruszt Kálmán;
• diakónusok: Balázs Mária-Magdolna és Darabont Angéla.
A leköszönő presbitereknek ez úton is hálás szívvel köszönjük hűséges szolgálatait, az új tisztségviselők életére pedig Isten áldását kérjük! „… éljetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az Ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedetekkel, és növekedjetek Isten ismeretében” (Kolossé 1,10).