Beszélgetés Hercz Vilmossal, a Debreceni Népi Együttes művészeti vezetőjével

A közelmúltban véget ért hegyközszentmiklósi népművészeti táborokról, néptánc tevékenységekről, jövőbeli rendezvényterveikről kérdeztük Hercz Vilmost, Debreceni Népi Együttes művészeti vezetőjét. Hercz Vilmos 1988 óta táncol, előbb a debreceni együttes gyermek- vagy ifjúkorú utánpótlás csoportjaiban lépett fel, később tánckarvezetőként tevékenykedett.

Számos programmal várta a Nyári Angol Tábor a mintegy ötven V–VIII. osztályos, főként érmelléki gyermeket július 26–30. között a hegyközszentmiklósi gyógyfürdőben. A nagy diófa árnyékában az angol nyelvtanulás mellett megannyi leleményességet, beszédkészséget, kreativitást, ügyességet, testmozgás-koordinációt fejlesztő tevékenység zajlott minden nap délelőtt tíz és délután hat óra között. A Partiumi Nyelvközpont, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) angol tanszéke és a helyszínt biztosító gyógyfürdő társszervezésében zajló tábor oktatói Andó Viktória, Marton Tímea, Nyéki Petra, valamint Kovács Zoltán, a PKE hallgatói voltak. A három csoportba osztott gyermekek három különböző helyszínen folytathatták tevékenységeiket. A programok alatt pontgyűjtésre volt lehetőségük és így versenyezhettek egymással. A nyertes csapatot hirdették ki egy erdei túra keretében. A táborban lehetőség nyílt a szocializálódásra, a barátkozásra, a gyermekek egy héten át együtt tölthették idejüket szabadtéren, együtt tanulhattak, szórakozhattak, fejlődhettek.

Harmadik alkalommal gyűltek össze a retróautók szerelmesei a hegyközszent­miklósi termálstrand zöld gyepén. A Bihar Megyei Retró Mobil Klub szervezésében zajló eseményre előzetesen regisztrált huszonegy, Nagyváradról induló autókaraván tagjai mellett, többen is csatlakoztak a résztvevőkhez, Bihar megyén kívül Szatmár és Máramaros megyékből is.

A hatályban lévő szabályoknak megfelelően a harminc évnél idősebb gépkocsik kaphatnak retróbesorolást. A laikus szemmel költségesnek tűnő szórakozás, inkább hobbi, kikapcsolódás, életstílus a megkérdezettek szerint.

A hegyközszentmiklósi találkozón kívül a Bihar Megyei Retró Mobil Klub az idei évben több hasonló eseményt is szervez a megyében. A résztvevők pedig az ország különböző területein is szeretnék felvonultatni különleges gyűjteményüket a hasonló eseményeken.

Ötvenéves jubileumát ünnepli idén a Hegyköz gyógyvízére épült fürdőhely

Ötven év a vendéglátóipari egységek életében nagyon szép kor. Ha ehhez még sok szép pillanat, sok munka, némi szerencse és egy festői táj is társul, az már egy remek „élettörténet”. Így a mindenki által röviden csak „szent­miklósi strandnak” nevezett fürdő története is ide sorolható. 1971. május 1-jén adták át a helyi termelői szövetkezet munkatársai a helyi lakosság számára.

Az akkor egy medencével és zuhanyzókkal ellátott fürdő rövid időn belül óriási népszerűségre tett szert, és gyorsan a híre ment egész Erdélyben, de a határokon túl is – meséli érdeklődésünkre Árus László Csongor helyi református lelkipásztor, a gyógyfürdő vezetője.

A keletkezéstörténet

Az 1960-as évek végén, a ’70-es évek elején az Érmelléken, Hegyközben, Berettyómentén kőolaj után kutattak küldött szakemberek, de a fekete arany helyett legtöbb helyen termálvizet találtak, főként a határ menti térségben. Így lett Margittán, Érmihályfalván vagy Papta­másiban, és nem utolsó sorban Hegyköz­szentmiklóson is termálfürdő. A Szentmiklós és Szentjobb közötti faluhatárban ejtett fúrás nyomán forró víz tört fel a földből, s az akkori termelői szövetkezet döntése alapján, nem elfojtották a szondát, hanem csapra verték azt. Árkok ásásához fogtak, csöveken vezették közelebb a faluhoz a meleg vizet, majd szintén kétkezi munkával ásták és betonozták ki a ma is használt medencét, a zuhanyzókat és az öltözőket is saját kezűleg építették. A kellő minimum megteremtése után elsőként a helyiek látták nagy hasznát a fürdőnek. Ehhez jól jött a szintén kézzel felépített kapusfülke, és a földbevájt méretes pince is. Nyaranta sok mezőgépész művelte a környező földeket, déli pihenőjükre pedig tökéletes helyül szolgált a strand, ahol a helyi asszonyok főztek ebédet, lehetett tisztálkodni, lazítani, és a pincéből is került finom, hűs bor a poros torkoknak.

Anyák napi zárókoncert koronázta a Hegyköz­szentmiklósi Népművészeti Egyesület első gyermektáborát a névadó település református templomában, május első vasárnapján. Az első népzenei kurzust a Pro Sarmaság Kulturális Egyesülettel karöltve szervezte a vendéglátó egyesület, a Csoóri Sándor Alap támogatásával. A Szilágyságból és szórványból érkezett, helyi gyerekekkel kiegészült, tizennyolc fős csapat négy napon át ismerkedett a népi hangszerekkel, hegedűvel, brácsával, nagybőgővel, tangóharmónikával. A hangszeroktatást a Szómiszó együttes tagjai vállalták, az órák helyszínét a Toldy Általános Iskola épülete biztosította, amelyet Mocsár László igazgató bocsájtott rendelkezésre. A májusi napsütésben, a gyerekek izgalommal készültek a táborzáró előadásra, azért mi megkérdeztük őket is, hogy mit gondolnak az együtt töltött pár napról.

Zeneszó csendült a hegyköz­szent­miklósi református templomkert szomszédságában lévő telken, verőfényes napsütötte délelőttön, március utolsó szombatján. A három éve alakult Szómiszó Együttes próbált a Hegyközszentmiklósi Népművészeti Egyesület épülő táborában. Régi álom megvalósulása körvonalazódik itt, Hegyközszentmiklóson – meséli csillogó szemmel Hercz Vilmos, a Debreceni Népi Együttes vezetője, mindenki Vili bácsija, aki évek hosszú során néptáncot tanított a székelyhídi és környékbeli gyerekeknek az Érmelléki Népművészeti táborokban. Mint jó házigazda, kávéra invitál bennünket, és míg ez elkészül a jól felszerelt konyhában, elmondja, hogy már huszonöt főnek szállást is tudnának biztosítani a felújított épületben.

A terep még rendezés alatt van, amíg felsétálunk a próba- és tánctérnek szánt nagy csűrhöz, amely a telek végén áll, Vili bá’ lelkesen dícséri a gyönyörű kilátást, hiszen ahogy ő mondja, ez lesz Közép-Európa legszebb helyen fekvő népművészeti tábora. És tényleg! Reményeik szerint néptáncot, népzenét és hagyományos népi mesterségeket, fazekasságot, kosárfonást, kovácsolást tanulhatnak majd itt az erdélyi és partiumi fiatalok. Beszélgetőtársunk biztos abban, hogy akit egyszer megérint a hely varázsa, visszatérő vendége lesz az Érmelléknek, hiszen ő is így van ezzel. Bizonyára ezért fogott össsze Bai Attilával, a Szómiszó együttes vezetőjével, a sarmasági népművelődési ház igazgatójával és Katona Csaba közgazdásszal a tábor építéséhez.

Minden Bihar megyei, de főként érmelléki diák számára szeretne táborozási lehetőséget biztosítani – mondta el lapunknak Mocsár László, a Partiumi Oktatásért Egyesület elnöke. Hozzátette: a tábor megvalósítása maximálisan illeszkedik a szervezet célkitűzéseihez. Jelenleg a helyszín kiválasztása zajlik, de tavaszra már kézzelfogható munkálatok is várhatók, hiszen már vannak támogatók, akik e nemes ügy mögé álltak, illetve folyamatosan zajlik a további források keresése is. A Partiumi Oktatásért Egyesület a környékbeli, főként tanügyben dolgozó, a tanügyért tenni akaró embereket fogja össze. Az egyesület célja ugyanakkor az érmelléki, Bihar megyei és tágabb körben a partiumi oktatás ügyének a felkarolása.

Hagyományos disznóvágáson vehettek részt a hegyközszentmiklósi Hegyköz-Ér Panzió vendégei és a helyi lakosok, akik kilátogattak a január végi eseményre. Az első hagyományos disznóvágást 2015-ben tartották a panzió területén és azóta minden évben megszervezték.

Árus Csongor László helyi református lelkipásztor elmondta, az ötletgazda Perje Csaba érmelléki származású mesterszakács volt, aki jelenleg Bécsben él. Ő javasolta, hogy télen legyen egy ilyen hagyományőrző disznóvágás. Az ötlet nagy sikere abból is kitűnik, hogy tavaly két alkalommal is volt igény a disznóvágásra, így decemberben és januárban is megszervezték. „Mióta megépült a panzió, lehetett kényelmesen fogadni a vendégeket, mivelhogy tágasabb a hely, jobban elfértek. A szálláshelyeink telt házasok voltak, de jöttek külsős vendégek is. Az első években élőzenés rendezvény volt, tombolával. Most, hogy van ez a korlátozás, így háromnapos lett a rendezvény. Magyarországról sokan vannak visszatérő vendégek, akik ebben az évben nem tudtak jönni. Nagyon sajnálták, hogy nem tudtak részt venni a disznóvágáson” – tette hozzá a lelkész. Arra a kérdésre, hogy mit javasol a helyi közösségnek, a lelkipásztor azt válaszolta, „fontos lenne, hogy az emberek megéljék a hagyományt, sajnos felgyorsult a világ, olyannyira, hogy most már nem ünnep a disznóvágás. Lényeg, hogy minél hamarabb dolgozzák fel a sertést, majd kerüljön be a fagyasztóba a hús.