Hagyományos disznóvágáson vehettek részt a hegyközszentmiklósi Hegyköz-Ér Panzió vendégei és a helyi lakosok, akik kilátogattak a január végi eseményre. Az első hagyományos disznóvágást 2015-ben tartották a panzió területén és azóta minden évben megszervezték.

Árus Csongor László helyi református lelkipásztor elmondta, az ötletgazda Perje Csaba érmelléki származású mesterszakács volt, aki jelenleg Bécsben él. Ő javasolta, hogy télen legyen egy ilyen hagyományőrző disznóvágás. Az ötlet nagy sikere abból is kitűnik, hogy tavaly két alkalommal is volt igény a disznóvágásra, így decemberben és januárban is megszervezték. „Mióta megépült a panzió, lehetett kényelmesen fogadni a vendégeket, mivelhogy tágasabb a hely, jobban elfértek. A szálláshelyeink telt házasok voltak, de jöttek külsős vendégek is. Az első években élőzenés rendezvény volt, tombolával. Most, hogy van ez a korlátozás, így háromnapos lett a rendezvény. Magyarországról sokan vannak visszatérő vendégek, akik ebben az évben nem tudtak jönni. Nagyon sajnálták, hogy nem tudtak részt venni a disznóvágáson” – tette hozzá a lelkész. Arra a kérdésre, hogy mit javasol a helyi közösségnek, a lelkipásztor azt válaszolta, „fontos lenne, hogy az emberek megéljék a hagyományt, sajnos felgyorsult a világ, olyannyira, hogy most már nem ünnep a disznóvágás. Lényeg, hogy minél hamarabb dolgozzák fel a sertést, majd kerüljön be a fagyasztóba a hús.

Régen még készítettek gömböcöt, bőrsajtot, kocsonyát főztek, hideg májast készítettek, a sertéshúst marhahússal vegyítve szalámit töltöttek. A sonkát, szalonnát füstölték, a csontos részek pedig levesbe, káposztába kerültek. Lassan kimaradnak ezek az ételek, mivel igen sokat kell dolgozni velük és időigényesek. Viszont egy házi nevelésű disznó húsa minőségben messze felülmúlja azt, amit a kereskedelemben lehet kapni.”

Az Érmelléken régi idők óta hagyománya van a téli, karácsonyi disznóvágásnak. Ezért dolgoztak nagyszüleink, szüleink, hogy amikor megérkezett a tél, levágják a maguk által nevelt disznót, tartsanak disznótort. Nagyszüleink idejében a családok a disznóvágással biztosították az egész éves hús- és zsiradékkészletüket, füstölt húsok, kolbászok, tepertő, illetve zsír formájában. A disznó megfogására és levágására összehívták a szomszédból a férfiakat, a feldolgozásához pedig természetesen a családtagokat, testvéreket és azok családját. Mindezeknek falun összekötő erejük van, együtt örülnek és együtt vigadnak ezen a napon a családok. Ezért szép dolog a panzióban a hagyományőrző disznóvágás.  A disznóvágáson a hagyománynak megfelelően reggelire jut a sült, hagymás disznóvér, ebédre toroskáposzta és orjaleves, estére pedig a frissen elkészült hurka, kolbász, pecsenye.


Írta: Béres Angéla