Zeneszó csendült a hegyköz­szent­miklósi református templomkert szomszédságában lévő telken, verőfényes napsütötte délelőttön, március utolsó szombatján. A három éve alakult Szómiszó Együttes próbált a Hegyközszentmiklósi Népművészeti Egyesület épülő táborában. Régi álom megvalósulása körvonalazódik itt, Hegyközszentmiklóson – meséli csillogó szemmel Hercz Vilmos, a Debreceni Népi Együttes vezetője, mindenki Vili bácsija, aki évek hosszú során néptáncot tanított a székelyhídi és környékbeli gyerekeknek az Érmelléki Népművészeti táborokban. Mint jó házigazda, kávéra invitál bennünket, és míg ez elkészül a jól felszerelt konyhában, elmondja, hogy már huszonöt főnek szállást is tudnának biztosítani a felújított épületben.

A terep még rendezés alatt van, amíg felsétálunk a próba- és tánctérnek szánt nagy csűrhöz, amely a telek végén áll, Vili bá’ lelkesen dícséri a gyönyörű kilátást, hiszen ahogy ő mondja, ez lesz Közép-Európa legszebb helyen fekvő népművészeti tábora. És tényleg! Reményeik szerint néptáncot, népzenét és hagyományos népi mesterségeket, fazekasságot, kosárfonást, kovácsolást tanulhatnak majd itt az erdélyi és partiumi fiatalok. Beszélgetőtársunk biztos abban, hogy akit egyszer megérint a hely varázsa, visszatérő vendége lesz az Érmelléknek, hiszen ő is így van ezzel. Bizonyára ezért fogott össsze Bai Attilával, a Szómiszó együttes vezetőjével, a sarmasági népművelődési ház igazgatójával és Katona Csaba közgazdásszal a tábor építéséhez.

Bár a nyitás időpontja még nem látszik, de a Sarmaságról, Zilahról és Nagyváradról verbuválódott zeneművészeknek ideális hely ez a készülő lemezük anyagának próbájához. A fiatal, lelkes csapat tagjai – Egyed Réka énekest Szukits Éva brácsán, Bai Attila zongorán, Major Arnold hegedűn, Veres Lóránt pedig bőgőn kíséri – alig várják a fellépés lehetőségét, ám addig is gyakorolnak, alkotnak. Az együttes repertoárját népzenei alapokon megzenésített versek képezik, ezek közül most éppen Petőfi Sándornak A szerelem, a szerelem… című költeménye van soron. Ez nem lehet véletlen, hiszen a vers a költőnek a székelyhídi Penkert patikusné iránti vonzalmából született.

A szikrázó tavaszi napsütésben felcsendülő népzenei szólamokat délben harangszó kísérte. A hangulatos próbát szilágysági csűrdöngölő és székelyföldi forgatós fűszerezte, Egyed Réka énekes és Hercz Vilmos jóvoltából.


Írta: Ruparcsics Judit Csilla