Ötvenéves jubileumát ünnepli idén a Hegyköz gyógyvízére épült fürdőhely

Ötven év a vendéglátóipari egységek életében nagyon szép kor. Ha ehhez még sok szép pillanat, sok munka, némi szerencse és egy festői táj is társul, az már egy remek „élettörténet”. Így a mindenki által röviden csak „szent­miklósi strandnak” nevezett fürdő története is ide sorolható. 1971. május 1-jén adták át a helyi termelői szövetkezet munkatársai a helyi lakosság számára.

Az akkor egy medencével és zuhanyzókkal ellátott fürdő rövid időn belül óriási népszerűségre tett szert, és gyorsan a híre ment egész Erdélyben, de a határokon túl is – meséli érdeklődésünkre Árus László Csongor helyi református lelkipásztor, a gyógyfürdő vezetője.

A keletkezéstörténet

Az 1960-as évek végén, a ’70-es évek elején az Érmelléken, Hegyközben, Berettyómentén kőolaj után kutattak küldött szakemberek, de a fekete arany helyett legtöbb helyen termálvizet találtak, főként a határ menti térségben. Így lett Margittán, Érmihályfalván vagy Papta­másiban, és nem utolsó sorban Hegyköz­szentmiklóson is termálfürdő. A Szentmiklós és Szentjobb közötti faluhatárban ejtett fúrás nyomán forró víz tört fel a földből, s az akkori termelői szövetkezet döntése alapján, nem elfojtották a szondát, hanem csapra verték azt. Árkok ásásához fogtak, csöveken vezették közelebb a faluhoz a meleg vizet, majd szintén kétkezi munkával ásták és betonozták ki a ma is használt medencét, a zuhanyzókat és az öltözőket is saját kezűleg építették. A kellő minimum megteremtése után elsőként a helyiek látták nagy hasznát a fürdőnek. Ehhez jól jött a szintén kézzel felépített kapusfülke, és a földbevájt méretes pince is. Nyaranta sok mezőgépész művelte a környező földeket, déli pihenőjükre pedig tökéletes helyül szolgált a strand, ahol a helyi asszonyok főztek ebédet, lehetett tisztálkodni, lazítani, és a pincéből is került finom, hűs bor a poros torkoknak.

A nagy hideggel szemben nem tudta felvenni a versenyt a hőszolgáltató

A 2017-es év hozott a mindennapjainkat befolyásoló meglepetéseket, mind közül legérzékenyebben egyértelműen a mínusz tíz fok alá hosszabb időre lesüllyedt hőmérséklet volt. Nagyjából január ötödikén sújtott le térségünkre némi téli csapadék után a kutyahideg, pontosabban a –10 Celsius-fok körüli hőmérsékleti szelet abból a kontinentális, részben szibériai hideg levegőáradatból, ami a finn fővárosban, Helsinkiben például –22 Celsius-fokra állította a higanyszálakat, a horvát Adrián pedig 180–200 km/órás, 0 Celsius-fokos szelet idézett (a meteorológiai szolgálat adatai szerint).

Sokat segít a címben feltett kérdés megválaszolásában, ha valaki termálvízforrásokban gazdag környéken él – akár Székelyhídon vagy Macedónia fővárosában, Skopjéban, esetleg Mszczonówban, Lengyelországban. Még közelebb lehetett jutni a helyes válaszhoz Massa Maritimában, Olaszországban, ahol a geotermikus energiák hasznosításának tapasztalatiról konferenciát és bemutatót is tartottak. Június 10–11-én a toszkán kisvárosban nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is megtapasztalható volt a termálvíz életet jobbító hatása, és ez esetben nem strandokról vagy élményfürdőkről volt szó. 

Mélyfúrású kutak szükségesek a környezet védelmére

Az Ér hangja szerkesztőségi e-mail címére kapott olvasói levél nyomán az elhasznált termálvíz környezeti hatásairól kérdeztük Wilhelm Ákos környezetvédelmi felügyelőt, a székelyhídi polgármesteri hivatal munkatársát és Béres Csaba polgármestert, milyen lépéseket terveznek a elhasznált termálvíz környezetbe való visszavezetésének megoldására.