Ötvenéves jubileumát ünnepli idén a Hegyköz gyógyvízére épült fürdőhely
Ötven év a vendéglátóipari egységek életében nagyon szép kor. Ha ehhez még sok szép pillanat, sok munka, némi szerencse és egy festői táj is társul, az már egy remek „élettörténet”. Így a mindenki által röviden csak „szentmiklósi strandnak” nevezett fürdő története is ide sorolható. 1971. május 1-jén adták át a helyi termelői szövetkezet munkatársai a helyi lakosság számára.
Az akkor egy medencével és zuhanyzókkal ellátott fürdő rövid időn belül óriási népszerűségre tett szert, és gyorsan a híre ment egész Erdélyben, de a határokon túl is – meséli érdeklődésünkre Árus László Csongor helyi református lelkipásztor, a gyógyfürdő vezetője.
A keletkezéstörténet
Az 1960-as évek végén, a ’70-es évek elején az Érmelléken, Hegyközben, Berettyómentén kőolaj után kutattak küldött szakemberek, de a fekete arany helyett legtöbb helyen termálvizet találtak, főként a határ menti térségben. Így lett Margittán, Érmihályfalván vagy Paptamásiban, és nem utolsó sorban Hegyközszentmiklóson is termálfürdő. A Szentmiklós és Szentjobb közötti faluhatárban ejtett fúrás nyomán forró víz tört fel a földből, s az akkori termelői szövetkezet döntése alapján, nem elfojtották a szondát, hanem csapra verték azt. Árkok ásásához fogtak, csöveken vezették közelebb a faluhoz a meleg vizet, majd szintén kétkezi munkával ásták és betonozták ki a ma is használt medencét, a zuhanyzókat és az öltözőket is saját kezűleg építették. A kellő minimum megteremtése után elsőként a helyiek látták nagy hasznát a fürdőnek. Ehhez jól jött a szintén kézzel felépített kapusfülke, és a földbevájt méretes pince is. Nyaranta sok mezőgépész művelte a környező földeket, déli pihenőjükre pedig tökéletes helyül szolgált a strand, ahol a helyi asszonyok főztek ebédet, lehetett tisztálkodni, lazítani, és a pincéből is került finom, hűs bor a poros torkoknak.