A nagyváradi Betlehem óvoda ovisai az óvónők és szülők kíséretében látogatták meg a csokalyi Fényes Elek Általános Iskola óvodáját április végén. Látogatásuk célja, hogy megismerkedjenek a falu életével, megláthassák és meg is tapinthassák a falun élő háziállatokat. Még nem sejtették, amikor az autóbuszról leszálltak, hogy mennyi izgalomban lesz részük.

A vendégek tíz órára érkeztek, nagy örömmel várták őket a helyi ovisok. Az új óvoda minden zeg-zugának felfedezését követően mindenki elfogyasztotta uzsonnáját, melyhez a szülők jóvoltából frissen forralt házi tejet és friss túrót kóstolhattak a helybeli és a vendég gyermekek egyaránt.

A hátrányos helyzetű tanulók integrálása, felzárkóztatása volt napirenden a Székelyhíd körzeti magyar tanítók szakmai megbeszélésén április végén. A csokalyi Fényes Elek Általános Iskolában szervezett rendezvényre kilenc település ötven pedagógusa érkezett, meghívott előadóként Oros Erika módszertanos előadó, tanítónő (portrénkon), valamint Tokár Sándor helyi református lelkész vett részt.

Négy lány és három fiú tett vallást hitéről május 13-án a csokalyi református templomban. A vasárnap délelőtt 11 órakor kezdődött ünnepi istentiszteletre a fiatalok a 436. dicséretet énekelve vonultak be a gyülekezeti tagokkal és rokonaikkal megtelt templomba: „Vezess Jézusunk, s véled indulunk, küzdelemre hív az élet, hadd kövessünk benne téged.”

Tokár Sándor lelkipásztor az 5Móz 30,11–14 igerészt olvasta fel az igehirdetés alapigéjeként.

A csokalyi kisiskolások harminc facsemetét és virágpalántákat ültettek a tanintézmény környékén

„Ki mondta, hogy nem tudod megváltoztatni a világot?”

A föld napja alkalmából megrendezett iskolai tevékenységen a fenti idézet elvét tudatosítottuk a csokalyi Fényes Elek Általános Iskola tanulóival április 20-án. Nagyon fontos megértenie minden gyermeknek és minden embernek, hogy igenis rajta múlik minden. Mindig azzal nyugtatjuk magunkat, hogy más is így csinálja, majd a tudósok, politikusok megoldják Földünk nagy problémáit, mert ugyebár egy fecske nem csinál tavaszt. Ezeket a közhelyeket szeretnénk elfelejtetni gyermekeinkkel, ezért is dolgozunk.

A csokalyi református egyházközösség a március 15-hez legközelebb álló vasárnap, 18-án emlékezett meg a százhetven éve lezajlott forradalom eseményeiről a gyülekezet templomában. Tokár Sándor lelkipásztor igehirdetésében a nemzettudat, a hazaszeretet és az önfeláldozás fogalmai köré fonta az igei üzenet tolmácsolását. Mint kifejtette, Krisztusnak is volt nemzettudata, szerette hazáját annak ellenére, hogy nemzettársai megfeszíttették, és önfeláldozásban is példásan jár előttünk a történetekben.

Az istentisztelet után szavalatok hangzottak el, a csokalyi férfi dalárda soraiból lelkesítő forradalmi dalok zengtek, míg a helyi fiatalok csoportja történelmi ismereteket osztott meg a megjelentekkel. Mivel az időjárás igencsak barátságtalan volt, a megemlékezés minden lehetséges mozzanatát a templomban bonyolították le. Ennek rendjén Béres Csaba polgármester is megosztotta ünnepi, igehirdetés ihlette gondolatait: ha a civil, közösségszervezői, nemzettudatot erősítő szerepet vállaló személyek felelősségre vonása helyett mindenki a maga szintjén felelősséget vállalna azért, hogy gyermekei, a családja, a közvetlen környezete számára mit is jelent a nemzetiség, a magyarság, az anyaország szeretete, akkor ezek nem is léteznének, mint tisztázandó kérdések. Az ünnepély a templom udvarán álló történelmi emlékmű megkoszorúzásával zárult.

„Jobbod, Uram, dicső az erőtől…” címmel tartották az idei ökumenikus imahetet a csokalyi református templomban február 11–18. között. Esténként 18 órától mintegy 80–100 embert hozott fel a vágy az istenházába a Krisztussal és az ő igéjének szolgáival való találkozás alkalmaira.

Az imahetet a helyi görögkatolikus plébános, Erdődi Endre atya nyitotta meg. Szentbeszédének központi gondolatát Jézus szőlőmunkások példázatának (Mt 20,1–15) magyarázatán keresztül bontotta ki: egymás befogadása nem lehetséges önmagunk Jézus Krisztusban való elfogadása nélkül.

Építkeznek a csokalyi reformátusok

A közösségépítés, a lelki munka mellett a csokalyi református egyházközség tulajdonában lévő ingatlanok állagmegőrzésén, felújításán is munkálkodik az alig néhány hónapja érkezett Tokár Sándor lelkipásztor.

A parókiával és a református templommal ugyanazon utcában, a szemközti oldalon található az egyházközség egyik impozáns, de külsőre elhanyagoltnak tűnő ingatlana, amely egykoron felekezeti iskolának épült. Meglévő írásos dokumentumok szerint Csokalyon 1760-ban kezdődött el az egyházi iskola működése egy ma már nem létező épületben. Feltehetőleg a XIX. század utolsó éveiben emelték a még meglévő emeletes létesítményt. A kommunista korszakban erre is rátette kezét az államhatalom, de az oktatás még jó ideig tovább folytatódott benne, igaz immár nem egyházi iskolaként – sorolta a lelkipásztor. Miután felépült a faluban az új iskola, onnantól üresen állt az ingatlan. Ahogyan elhagyatott épületekkel szokott lenni, az állaga egyre inkább romlott. A tetőzetet még néha megigazgatták a helybéliek, hisz tudvalevőleg egy épület teljes megsemmisülése mindig egy félrecsúszott cseréppel kezdődik.

Családias, meghitt adventi vásárt tartott a csokalyi református közösség advent első vasárnapján a gyülekezeti imateremben. Az istentiszteletről távozva a hívek útja egyből a közösség imatermébe vezetett, ahol már kézműves termékekkel és finomságokkal terített asztal várta az adventet ünneplőket. Az imateremben a hatalmas nyüzsgés ellenére mindenki türelemmel nézelődött a kézzel készült kis tárgyak között, és láthatóan szívesen csevegett az egyházi alkalom után. A megvásárolható termékek között voltak mézeskalácsok, karácsonyfadíszek, képeslapok és mécsestartók is, ízlésesen sorakoztatva, jelképes összegekért. Ezeket az óvodások és kisiskolások, illetve a helyi IKE tagjai készítették. A terem másik oldalában pedig meleg tea, fánk és lángos várta az időseket és fiatalokat. A befolyt összegből társasjátékot vásárolnak majd az IKE-s fiatalok számára, a hosszú téli estékre készülve.