Kisvárosunkban pár hónapja futótűzként terjedt el a hír, hogy a székelyhídi víz nem alkalmas ivásra. Utánajártam, és Béres Csaba polgármestertől érdeklődtem a téma iránt. A „mi a helyzet az ivóvízellátással a településünkön?” kérdésemre a városvezető készségesen elmondta, hogy a székelyhídi ivóvízhálózat több mint negyven éves, és a legnagyobb probléma vele, hogy korából fakadóan napi rendszerességgel történnek csőtörések. Amikor kiépítették a hálózatot, nem rendelkeztek tervvel, ezért az alkalmazottak csőtörés esetén csak következtetni tudnak, hogy hol lehet a probléma. Az ivóvízhálózat működtetése a tavalyi év folyamán több mint 400 000 lejbe (4 milliárd régi lejbe) került a városnak.

Ez a költség csak akkor csökkenthető le, ha a rendszer teljes felújítása megtörténik vagy ha a város kiadja a ivóvízszolgáltatást egy magáncég számára. Mind a két lehetőségen dolgoznak már a városházán, de Béres bevallása szerint nem egyszerű dolog kivitelezni egyiket sem. Az elöljáró azt is elmondta, hogy a tavalyi év folyamán a környezetvédelmi minisztérium 2,25 millió lejt utalt át a polgármesteri hivatal számlájára – amihez a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-es frakciója közbenjárására önrészként 290 ezer lejjel járult hozzá –, amiből kicserélték a házhelyi utcák ivóvízhálózatát, ugyanitt lefektették a szennyvízhálózatot és nekifogtak az idén a Szík utcáin a vezetékek cseréinek. Ha a dolgok jól haladnak, akkor augusztusra befejeződik a központ, teljes Szík, Házhely és a Malom utca rehabilitációja. A tervek szerint ezek rákapcsolódnak az új szennyvíztisztító állomásra, amely a Kendervég utca végén találáható. Maga a beruházás szerződés szerint 2013 decemberében kell befejeződjön. A polgármester szerint addigra reálisan be is lehet fejezni mind a két települést, hiszen Érolaszi is benne van ebben a felújítási projektben.

 

 

Az ivóvíz minőségével kapcsolatban a következőket tudtam meg: valóban gond van, de nem akkora, mint amilyennek sokan mondják. Habár a székelyhídi ivóvíz kiváló minőségű, csak sajnos a rendszer hibái miatt a beszivárgó talajvizek és egyéb szennyeződések megváltoztatják színét, jellegét, ízét. Emiatt a város különböző részein ihatatlanná válik, így sokan a boltból vásárolt vizet isznak, és a csapvízzel végeznek minden más házkörüli tevékenységet, amelyhez víz szükséges. De ezek a problémák a rendszer felújítása után megoldódnak.

 

 

Sokkal veszélyesebb gondnak látszik viszont az arzén problémája, fejtette ki Béres Csaba. Az arzént ugyanis a kommunizmusban nem kezelték veszélyforrásként az ivóvíz megvizsgálásakor. Közvetlenül az Európai Unióhoz való csatlakozást megelőző években már figyelemmel kísérték, a megengedett érték 0,5 mikrogramm/liter volt. Székelyhíd ennek a követelésnek eleget tett, hiszen a helyi vezetékes víz 0,47 mikrogramm/liter koncenrációval rendelkezik. A tavaly a Sanepid az illetékesek tudomására hozta, hogy az Unión belül az arzénkoncentráció megengedett értéke mindössze 0,1 mikrogramm/liter! Így a székelyhídi ivóvíz, amit közel 50 évig ivott a lakosság, nem alkalmas ivásra.

 

Azóta már történtek lépések a probléma megoldására – mondta a polgármester –, de amíg konkrétumok nem történnek, addig nem kívánt erről beszélni. Azon viszont érdemes elgondolkozni, hogyan válik egyik napról a másikra ugyanaz az ivóvíz jó minőségű vizből, a szervezetre veszélyessé. Mindenesetre várjuk, hogyan fogja a város vezetősége megoldani ezt a kérdést. A témára még visszatérünk.

 

 

G. R.