Böjte Csaba testvér a XI. magyar kultúra napi jótékonysági bálon – Mindig ő az, aki többet ad
Ünneplőbe öltözött a székelyhídi múzeum épülete, így várta vendégeit, a bálozókat a január 22-hez legközelebb eső szombaton. Szatmárcsekén 1823-ban ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc nemzeti imánk, a Hymnus írását. Áldást kérünk, isteni áldást. Himnuszunk kezdősorában benne van jövőnk biztonsága, mert aki kér, annak adatik. Ezerszáz éves gyökerek kötnek a Kárpát-medencéhez, ezeréves keresztény gyökerekből táplálkozik magyar kultúránk. Okunk van az ünneplésre, megtartó erőként lehetünk jelen, s ilyenkor nem csak szívünk, lelkünk öltözik ünneplőbe. Jelenlétünk itt, szűkebb hazánkban, az Érmelléken, Székelyhídon tizenegyedik éve különösen méltó módon ünnepel, jótékonysági bálban ölt testet.
Emberek, akik soha nem adják fel
Eljöttek sokan, mindazok, akik szívükben érzik, van okunk az ünneplésre, összetartozunk. A vendégeket pezsgő s köszöntő fogadta. Béres Csaba polgármester beszéde nyitotta az eseményt, melynek fővédnöke Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős alelnöke volt, kulturális fővédnöke pedig Tihanyi Dániel, a Magyarock Dalszínház színművésze.
A hölgyek egytől egyik gyönyörű nagyestélyiben, suhogó selyemben, pörgős, hosszú, tüllszoknyás ruhában, mint megannyi virágszál az elegáns, nyakkendős urak oldalán… s e szemet gyönyörködtető színes kavalkádból, mégis, idén is kiviláglik az egyszerű barna csuha. Csaba testvér arcára mosolyt varázsol a Székelyhídi Gyermek Jézus Otthon kis lakóinak felcsendülő éneke: „Soha nem adom fel!” Szavaiból, mint minden alkalommal, most is biztatás, odafordulás, szeretet hallatszik. A mennyei Atya éve az idei év – így nevezték el a gyerekekkel – szent utazásra kap meghívást mindenki, akinek van füle a hallásra. Jézus mondja: „Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5,48) A gyerekekkel minden héten egy tulajdonságát járják körbe a mennyei Atyának. Ő az, aki van, aki szeret, aki nem egyedül, hanem szeretetközösségben van. Ő az, aki teremt, dolgozik, munkálkodik… Adódnak a kérdések: én hogyan végzem a munkám? Tudok-e csapatban dolgozni?… Tudok-e közösséget építeni? Tudok-e közösen munkálkodni testvéreimmel, azokkal, akik körülöttem vannak. „Az aranykor, a Tündérkert nem mögöttünk van, hanem előttünk, s nem jön el magától, csak ha imádkozunk és dolgozunk” – mondta Csaba testvér.
A közösség, és a közösségépítés köré csoportosultak Horváth Anna köszöntő beszédének gondolatai is. Erősítenünk kell egymást, utakat kell találni, jó ügyek mentén mernünk kell odaállni, keresni és megtalálni bátor, odaadó, szerethető és szeretetteljes énünket, hogy képesek legyünk reményt s hitet adni gyerekeinknek, fiataljainknak, hogy nem szabad feladni. „Fontos a siker, de jobb emberré, szerethetőbb s szeretettel telibb emberré lenni – azt csak mindennapi gyakorlással lehet. Bizalmatlanságra, félelemre, kételyekre nem lehet jövőt építeni” – hangsúlyozta a fővédnök.
Felköszöntötték Csaba testvért
A verssel, tánccal, énekkel fűszerezett, odafigyelésre méltó, tartalmas köszöntő beszédek végén egy másmilyen köszöntésnek is lehettünk tanúi. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes közelgő születésnapja alkalmából hangzott el sok jó kívánság. A vendégek nem fukarkodtak a tetszésnyilvánítással. Érdem szerint vastapssal jutalmazták a székelyhídi Zajgó néptánccsoport bemutatóját. Az őket követő Tini Dance Center Tánccsoport ez alkalommal két produkcióval készült. Elsőként Erdei Fanni és Marcu Patrik lépett parkettre, majd egy több személyre szabott koreográfia előadása után a csoport tagjai felkérték a bál díszvendégeit, s kezdetét vette a tánc, mely hajnalig tartott.
A báli rendet kezében tartó műsorvezető, már második éve, a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulatának tagja, Marosán Csaba színművész volt. Idén Ady Endrét, Benedek Eleket, Kemény Jánost és a következőkben idézett Dsida Jenőt választotta „társnak” (a Tükör előtt című költemény sorai):
„Mondják, apáink bűne, ami történt.Mindegy. Mienk a végzet és a sors.
Ők még a multba révednek tükörként,
mi már a sodró víz tükrén, a gyors
jelenben látjuk arcunkat s a törvényt:
Tűrni – a bölcsek ételén a bors,
okulni – szükség, megbocsátni – jóság,
dolgozni – ez a legnagyobb valóság. (…)
Így készülünk szelíd háborúra,
mindíg magunkért, soha mások ellen.”
Árverés a gyerekek javára
A talpalávalót a President Együttes szolgáltatta, és nem is volt üres a tánctér, csak az árverés idejére. Vidékünk bővelkedik képzőművészekben, akik minden évben felajánlanak néhány alkotást a licitre. Az így befolyt pénzösszeget, idén 27 100 lejt, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekeinek támogatására fordítják a szervezők.
Ha már itt tartunk, ne feledjük megköszönni, hisz városunk polgármestere is megköszönte a szervezők fáradságos, ám remek munkáját. No de bál nem maradhat bálkirálynő nélkül, s főhet a feje a választás miatt az erre felkérteknek, annyi a gyönyörű, mosolygós arc, a csinosan öltözött s jól táncoló fiatal bálozó. Idén a székelyhídi Szilágyi Cynthia fejére került a korona. Két udvarhölgye pedig a Debrecenből érkezett Füzesi Mónika és a nagyváradi Gherdan Brigitte Ingrid lett. Ilyen volt az idei bál Székelyhídon: nagyestélyis, felemelő, táncos, verses, könnycsalogatós pillanatokkal s jóízű beszélgetésekkel telt. Ezt érezhette a tél is, hisz hajnalra fehéren ragyogó hóruhába öltöztette a várost.
Rupárcsics Judit Csilla
Írta: Ér hangja
Vélemény, hozzászólás?