Gólyabál sok nevetéssel

Régi, kedves hagyomány, hogy a leendő diákokat, elsőéveseket gólyabál alkalmával teszik próbára, avatják igazi középiskolás diákká, egyetemi hallgatóvá a végzősök. Nincs ez másként a Petőfi Sándor Líceumban sem. Az idei tanévben október 27-én gyülekezett a városi sportteremben az iskola apraja-nagyja, tantestülete, hogy „tanúja” legyen a gólyák ügyességének, rátermettségének. Természetesen legizgatottabbak a gólyák voltak. Egyesek a teremből drukkoltak az osztályukat képviselő gólyapároknak, akik viszont a rögtönzött színpadon kellett helyt álljanak, megfeleljenek a próbatételeket kiötlő tizenkettedikesek, valamint a Cservid Levente igazgató, Zsisku Ioana és Német Mariann tanárok, Béres István és Kiss Marika diákok (a tavalyi győztes gólyapár) összetételű zsűri elvárásainak.

A rendezvény a közösen, fennhangon elmondott, ünnepélyes gólyaeskü letételével kezdődött. „A tiszteletre méltó és bölcs, szeretett és imádott végzősök”, akik mellesleg, valóban az olimposzi istenekhez méltón, fehér tógában jelentek meg, bemutatták a négy kilencedik osztályt képviselő két-két gólyapárt, a zsűrit, köszöntötték a közönséget, majd kezdetét vette a megmérettetés.

A nyolc gólyapárnak a színpadon, a közönség előtt kellett kiállnia a számukra kitalált nyolc próbát, a lehető legtöbb pontot gyűjtve. A nyolc próba igazán diákos, ötletes, humoros és szórakoztató volt.

A teljesség igénye nélkül íme néhány példa: a lányok hátizsákból rázták ki a kicsi labdákat (nem volt könnyű, egyik-másik leányzó szinte rángógörcsszerűen vonaglott, de ez volt benne a vicces), a fiúk begyűjtötték a labdákat; liszt-kulcs-lakat próba (erre még visszatérünk); rajz a kedvenc tanárról és vers megadott szavakkal; logikai kvíz; rajzolás a sisak hegyén elhelyezett filctollal; valamint három kimondottan ügyességi próba a végére (fanta, kóla, szívószál és puding). Hiányoltam, hogy nem követhettük folyamatosan a pontállást, valamint azt, hogy a nézők számára nem volt minden feladat érthető, világos, habár a műsorvezetők mindent megtettek ennek érdekében. Mondottam, hogy az egyik feladatra még visszatérek, mert számomra ez volt az egyik legérdekesebb, legötletesebb ügyességi próba: műanyag tálakba egy-egy lakat kulcsot helyeztek, majd a tálakba lisztet töltöttek. A fiúk feladata volt, hogy csak a szájukat használva megkeressék az „elveszett” kulcsot (fújták, falták, nyalták a lisztet). Ha megkerült a kulcs, a lányok megkeresték és kinyitották a hozzá illő lakatot.

A próbák között a hazai pályán fellépő Enemy Dance hiphopcsapat szórakoztatta a közönséget Csorba Roland vezetésével, óriási sikerrel, a zenét a diákok által Sasa néven jól ismert DJ, Szilágyi Sándor szolgáltatta.
A zsűri, mint ilyenkor lenni szokott, nehéz helyzetbe került, de hosszas számlálgatás után úgy határoztak, hogy az idei legrátermettebb, legtehetségesebb, legjobb és leg-, leg-, leggólyapár a kilencedik B osztályt képviselő Ágyi Bianka és Létai Gergő páros. Gratulálunk a győztes gólyáknak, egyben minden gólyának, és nem utolsósorban a szervező tizenkettedikeseknek és osztályfőnökeiknek.

Sok sikert a 2017/2018-as tanévben! Hajrá Petőfi!

Gólyaeskü
Én, a kis gólya, itt,
A tiszteletre méltó és bölcs,
szeretett és imádott végzősök előtt
Fogadom, hogy
Az eskü minden pontját törvénynek tekintem!
Ha mégis megszegem, bármi legyen is az,
a büntetést viselem.
A tojáshéj ott a fenekemen, belátom,
Így a tizenkettedikeseket istenként imádom.
Ezért, mint dolgos hangya, igyekszem,
És mindenben a kedvükre teszek.
Kívánságuk számomra parancs,
Legyen az banán, eper vagy narancs.
Ha elsóhajtják azt, hogy „Friss tejet!”,
Megyek és keresek egy tehenet.
A büfében őket előre engedem,
Ha nincs pénzük, és gálánsan fizetem.
Nehéz táskájuk helyettük hordozom,
Fáradt hátukat megmasszírozom.
A buszon, ha pillájuk felém rebben,
Lelkesen adom át nekik a helyem.
Ha egy bölcs végzős a folyosón szembejön,
A falhoz húzódva elengedem és hangosan köszöntöm.
Mi alázatosan térdre borulunk,
Hisz a segítségetekre szorulunk.
Amíg pehelytollam erősebb nem lesz,
A tisztelet a számra lakatot tesz.
Nincs most idő sóhajokra,
Szótlanul várunk a parancsotokra.

—
Mit is takar valójában a gólya kifejezés?
Az elsőéveseket, a leendő hallgatókat is gólyának nevezik, ráadásul nemcsak az utóbbi időben, hanem már a XVIII. században is használták ezt a kifejezést. Ez amolyan metafora, hisz a költözéskor visszatérő gólyák is többségében újszülöttek, és az érkezés után gondoskodniuk kell magukról, új fészket kell rakniuk. A párhuzam nem merül ki ennyiben: a fiatal gólyák eleinte bizonytalanul állnak a lábaikon, segítségre szorulnak, csak két hónapos korukban hagyják el először a biztonságot jelentő fészket. Az újonc diákok is csak ismerkednek az első időkben az új környezettel, és a beilleszkedést segítik a különböző gólyaesemények, az összeszoktatást szolgáló gólyatáborok és az ugyancsak bulizásra alkalmat adó gólyabálok.

A gólya mint az elsőéves szinonimája kifejezetten magyar sajátosság, és alighanem a legszebb kifejezés. Az angol (freshman – újonc) vagy az orosz (pervokursznyik – első évfolyamos) nem sokat babrált, hollandul zöldnek hívják az új diákot (groen), az olaszok listára veszik (matricola). De felbukkannak azért állatok is. Románul kiskacsának (boboc) nevezik a friss hallgatót, a németeknél viszont róka (fuchs) az egyetemi gólya.