A magyar néptánc remekeiből kapott ízelítőt a közönség az az Együtt dobbanó című ünnepségen

„A tánc a legmagasztosabb, a legmegindítóbb és a legszebb a művészetek között, mert nem puszta lefordítása az életnek, hanem az élet maga.” (Martha Graham)

Az Együtt dobbanó címet viselő néptáncos színházavató régen áhított esemény volt Székelyhídon. A szeptember 4-i eseményen a házigazda székelyhídi Zajgó Néptánccsoport meghívására felléptek a Szeged Táncegyüttes, a Micskei Görböc és a Csokalyi Fényes Néptánccsoport táncosai az alig egy hete nevet kapott Szabó Ódzsa Városi Színházban. Fekete Katalin kultúrigazgató felkérésére Béres Csaba polgármester üdvözölte a közönséget, majd felgördült a függöny és a Zajgó kiscsoportjának tagjai eszközös táncokkal nyitották az előadást. Ezután az együttes nagycsoportjának táncosai felcsíki és dél-alföldi táncokkal örvendeztették meg a közönséget. A színpadra vitt művek koreográfusa Gombos András, a Szeged Táncegyüttes művészeti vezetője volt, aki jó ideje oktat is Székelyhídon. Ez alkalommal négy tánccsoport érkezett vele Székelyhídra, a Ficergők, az Arany-Zsendice, a Senior csapat és a Bodzavirág.

Szabó Ódzsa-vándorbérletet hirdetett a nagyváradi társulat

Névadó ünnepséggel avatták fel a teljesen felújított és kibővített művelődési házat Székelyhídon augusztus 28-án. Az intézmény homlokzatára Szabó József színházi rendező, dramaturg, szakíró, városunk jeles szülöttjének neve került a januári szűk körű átadást követő hosszas előkészítés után.

A megújult, 346 férőhelyes színház tökéletes helyszínként szolgál majd Székelyhíd hagyományosnak mondható rendezvényeinek, mint például a kórustalálkozónak, a néptánc- és moderntáncbemutatónak, konferenciáknak.

Elsődleges cél az, hogy az érmelléki közönséget visszaszoktassák a minőségi színházi előadásokhoz.

A névadó ünnepségen Béres Csaba polgármester, Szabó Ödön és Biró Rozália Bihar megyei RMDSZ-es parlamenti képviselők köszöntötték az egybegyűlteket. „Székelyhídnak ezen a területen ekkora személyisége még nem volt. Ha elolvassuk Szabó József életútját, akkor látjuk, egy csomó mindent megújított, mint ahogyan most megújult a színház is…. Remélem, hogy fent az égi magaslatokban ennek ő is nagyon örül, biztos vagyok benne, hogy látja” – mondta a városvezető.

Centenáriumot ünnepelt a székelyhídi labdarúgás

Nem volt egyszerű dolog megszervezni a székelyhídi labdarúgás centenáriumi ünnepségét, de végül is minden zökkenőmentesre és emlékezetesre sikeredett augusztus 14-én. Nekem valahogy az egész napra rányomta bélyegét Thomas Mann német Nobel-díjas író egyik gondolata, miszerint:  „A múltat ünnepelni szép dolog, ha az embernek a jelent és a jövőt illetően rendben van a szénája… Kellemes az ősökre emlékezni, ha az ember egynek tudja magát velük, és tudja magáról, hogy mindenkor az ő szellemükben cselekedett.” Ha ezt egy picit elemezzük ó, akkor a múltról nem nagyon van mit ecsetelni, a száz év önmagáért beszél. Generációk öregbítették városunk hírnevét, képtelenség lenne felsorolni azon labdarúgók nevét, akik az utóbbi évszázadban kergették a bőrt, több-kevesebb sikerrel településünk zöld gyepén. Ami a jelent illeti, azzal is rendben van a szénánk, ha néha a szerencsének is köszönhetően, de még mindig a megyei első osztályban van a Töri, mikor e sorokat olvassák a kedves olvasók, akkor is gőzerővel készülnek labdarúgóink a következő szezonra, a hamarosan újrainduló megyei pontvadászatra.