Irattáram rendezése közben találok egy, s mást, így az alábbi újságcikket is, amit tájékoztatásukra elküldök. A téma közvetve kapcsolódik Székelyhídhoz, hiszen Máté Imre költő ott végezte a líceumot, sógora, Nánási Zoltán meg ott tanított évtizedeken keresztül. Az Érmellékhez azonban Százhalombatta is kapcsolódott azzal, hogy huszonegy évvel ezelőtt, a Százhalombattai Hírtükör (városi közéleti lap) szerkesztősége – a lap III. évfolyamának 1. számában – kérésemre közzé tette Máté Imre egyik versét, majd a következő, az 1990. január 17-i lapszámban, a Megéri című versét, az alábbi felvezetéssel:

Az ötvenes évek elején a rajoni fogyasztási szövetkezet központjában több mint száz ember dolgozott: tisztviselők, kereskedők, iparosok és munkások. Valóságos aranykora volt a szövetkezeti mozgalomnak, pezsgő élet a község minden területén. Felemelő érzés volt a szövetkezet dolgozójának lenni. Munka közben sem hiányzott a jókedv és a tréfa, de a dolgozók nagy részének nem is volt megszabott napi munkaidős programja. Azt kérték csak, hogy a munkáját mindenki végezze el! Bizony megesett az ízléstelen viccelődés és tréfálkozás is…  Áldozata lett az efféle megpróbáltatásnak Emil, a szövetkezet könyvelőségének „Kisokosa” , ahogyan nevezték. Rövidlátása miatt tréfálták meg…

Beszélgetés Bokor Zoltánnal, a Pusztai Farkasok Hagyományőrző Íjászegyesület alelnökével

Milyen célokkal jött létre Pusztai Farkasok Hagyományőrző Íjászegyesület?
Az egyesület elsősorban az íjászattal foglalkozik, azon kívül katonai hagyományőrzéssel is, a X. század hagyományaival és életmódjával. Jelenlegi fő célunk az, hogy bekapcsolódjunk egy magyarországi szervezetbe, a Gyepűvédők Szövetségébe, amely a történelmi újrajátszást gyakorolja. Ők is a X. századdal foglalkoznak. Ez egy országos szervezet és mi is szeretnénk arra a szintre jutni, ahol ők vannak.